Egyre egyértelműbb, hogy Traian Băsescu és a hozzá kapcsolódó politikai erők retorikájában kiemelt szerepet kap a magyarellenes hangulatkeltés és uszítás az európai parlamenti, illetve az államfőválasztás előtt. Miután az államfő több ízben is elfogadhatatlannak nevezte, hogy a frissen kormányra lépett RMDSZ követelései között a nemzeti jelképek és az állami intézményekben történő anyanyelvhasználat is szerepel, a román nemzetállam és az állam jelképei iránti tiszteletlenséggel vádolva meg a magyarokat, immár a Băsescuhoz közel álló értelmiségiek és politikusok által frissen létrehozott Népi Mozgalom Párt (PMP) is csatlakozott az elnökhöz.

Az államfő által korábban irányított Demokrata-Liberális pártból (PDL) frissen a PMP-be igazolt egykori fejlesztési miniszter, Elena Udrea jelezte egy megszólalásában, hogy amennyiben a kormány olyan törvényt fogad el, amely lehetővé teszi a székely vagy a magyar zászló közintézményekre való kitűzését, pártja alkotmánybírósághoz fordul.

„Beigazolódott, amit már korábban is hangoztattunk, miszerint Victor Ponta térdre kényszerítve kötött alkut a magyar közösség képviselőivel. A kormányfő felelőtlenül és tiszteletlenül viszonyul az egységes román állam érdekeihez és a román nép történelméhez” – szerepel az államfő volt tanácsosának közleményében. Ebben Udrea megállapítja azt is, hogy a székely zászló közintézményeken való kitűzésének engedélyezését csak egy lépés választja el az etnikai alapú régióátszervezéstől.

Mindez azt jelzi, hogy az új párt konkrét politikai és gazdasági program híján mentorához hasonlóan a könnyebb ellenállás irányába mozdul, és egyszerű, a román polgárok egy részében lappangó zsigeri indulatokra és félelmekre apellálva, azokat tovább gerjesztve próbál szavazatokat szerezni. A magyarveszélyre való hivatkozás, a magyarellenes hangulat szítása régi, bevett recept Romániában, különösen válságos időszakokban. Amíg a politikai nyilatkozatok arról szólnak, hogy minden egyes olyan jogbővítés, amitől a magyarok jobban érzik magukat Romániában, mert segíti az anyanyelvhasználatot, illetve lehetővé teszi szimbólumaik szabad használatát, a román nemzetállam egysége elleni támadás, amelynek végeredménye az lehet, hogy a magyarok visszaveszik Erdélyt. Mivel az ilyen retorika iránti fogékonyságot az iskolai történelemoktatás is megalapozza a  polgárok körében, az ezzel próbálkozó pártok jó eséllyel növelhetik szavazótáborukat. Főleg olyan helyzetben, hogy a nyíltan szélsőséges, magyarellenes Nagy-Románia Párt (PRM) csillaga leáldozott, népszerűsége a pártvezetést övező botrányok nyomán elolvadt, és parlamenten kívül tengődik. Nem biztos persze, hogy a PMP hosszú távon be kívánja tölteni a PRM által hagyott űrt, viszont most mindenképpen szüksége van arra, hogy átlépje a bejutási küszöböt a május 25-i európai parlamenti választáson, és ezáltal megvesse a lábát a politikai életben. Ennek érdekében folyamodnak magyarellenes hangulatkeltéshez olyan politikusok, mint Băsescu és Udrea, akik annak idején – többek között székelyföldi látogatásaik révén – épp a magyar választókkal próbálták szorosabbra fűzni a viszonyt, abban reménykedve, hogy a nekik nyújtott támogatások révén az RMDSZ-éből saját szavazótáboruk irányába téríthetik őket. Jelenleg úgy tűnik, konjunkturális magyarellenességről van szó, a magyar politikusokat kormányba emelő PSD befeketítését szolgálja, mint ahogy az eddig kormányzó PSD is konjunkturálisan lett „magyarbarát” annak nyomán, hogy a parlamenti többség és a kormányfői poszt megőrzése érdekében koalíciókötésre kényszerült az RMDSZ-szel.

Ismét beigazolódott, hogy a fősodratú romániai politikai pártok között nemigen akad olyan, amely ne próbálna a magyarellenesség szításából politikai tőkét kovácsolni, ha úgy látja, hogy pillanatnyi politikai érdekei ezt kívánják. Mint ahogy az is, hogy a sovinizmus nem ideológiafüggő: a Ceaușescu-rendszer „fasiszta kommunizmusában” ugyanúgy jelen volt, mint a mai politikai pártok mindegyikében. És csupán a pillanatnyi politikai érdekek függvénye, hogy mikor taszítják háttérbe, és mikor válik retorikájuk meghatározó elemévé.