Csalódtam, amikor végigcsellengtem a teret teljesen bekerítő standokat. A legalább tízezer márciuskának legfeljebb öt százaléka kommersz giccs. A többi egyedi, kézi készítésű. Giccs? Nézzétek meg saját szemetekkel, mert annyit nem tudok ide befotózni.

 

 

 

Nem akarom azt írni, hogy aki Kolozsváron vagy környékén kéz- vagy iparművészkedik, az szinte mind ráhajtott a márciuskákra, de ez volt az érzésem a téren. Óriási az anyagválaszték és az árskála, 2 lejtől 50 lejig mindenféle bigyót lehet kapni. 

 

Rajz, festett üveg, festett fa, agyagfigurák, nemezfigurák, papírfigurák, kötött figurák, csiszolt figurák, kalapált figurák, fröccsöntött figurák, préselt növények, fél- és egészen drága kövek – mindegy, csak jól mutasson a piros-fehér fonállal.

 

 

Azoknak a (magyarországi?) olvasóinknak, akiknek gőzük se volt, miről olvastak eddig: a márciuska a román mărțișor fordítása, és olyan kis bigyót jelent, amit a román népszokás szerint a férfiak adnak a nőknek március elsején. Gyakran hóvirág vagy más tavaszi csokor kíséretében. Merthogy itt a tavasz, az öröm, és hogy legyen szerencséjük. Régebb állítólag lóhere-alakú bigyót ajándékoztak. A nők pedig annyira örültek ennek, hogy egész márciusban viselték.

 

Ahogy az erdélyi románok átvették tőlünk a húsvéti locsolást, úgy az erdélyi magyarok egy része is átvette a márciuska-osztogatás szokását. Ami már korántsem olyan merev, gyakran adnak például lányok is egymásnak. Ami állandó, az az összesodort piros és fehér fonálból kötött masni, amire a bigyókat felfűzik. Ez része a bolgár martenica-aggatásnak is. Ahol szintén a fehér fonál jelképezi a telet, a piros a tavaszt.

 

 

 

A kolozsvári Főtéren hétfő óta nagyon összefonódnak az évszakok. 9 fokban indult a hét, és akkor sem irigyeltem az árusokat, de a tegnapi szeles két fokban megesett rajtuk a szívem. Minden második stand alatt termosz lapult, a sapka és kesztyű kötelező ruházattá vált az utcai kereskedelemben. 

 

Kivéve a két, népviseletet egészen természetesen hordó nénit: ők több rétegnyi szoknyával és nagykendővel álltak ellen a szélnek és a szájtátásnak. Mert sokan bámulják végig a standokat, de kevesen vásárolnak. 

 

Viszont végre süt a nap, sütkéreznek a kézművesek, és lelassultak, sőt leültek a bámészkodók. Lehet, teszek még egy kört.