A 8000 négyzetméteren zajló régészeti feltárás helyszíne a Szeben folyó bal partja, pontosabban egy olyan parcella, ahol egy magánvállalkozó befektetési projektet kezdeményezett. Indokolt esetben ilyenkor kötelező a régészeti feltárás.

Ezúttal, ha úgy tetszik, nagy hal akadt a horogra: egy 30 sírból álló temetkezési helyre leltek a régészek, többek között. 10 sírban érméket is találtak, melyek közül a legkorább 1577-ből, a legkésőbbi 1619-ből származik.

(Fotó: Turnul Sfatului)

A régészek szakvéleménye szerint a temető a 17. század első felében jött létre, ugyanis a helyszín nem szerepel Magyarország első katonai felmérésében (az úgynevezett jozefiniánus térképen), amelynek erdélyi részét az 1760-as évek végén, illetve az 1770-es évek elején végezték el.

Az eddigi kutatások alapján két dolog figyelemre méltó: a temető viszonylag rövid ideig működött, és többnyire gyermekeket hantoltak oda. A régészek szerint elképzelhető, hogy egy járvány nyomán hozták létre, amikor viszonylag rövid idő alatt sok ember halt meg. A földi maradványok bioarcheológiai vizsgálata további hasznos adatokat szolgáltat majd az eltemetettek nemére, életkorára és egészségügyi állapotára vonatkozóan.

Az ásatási helyszínen összesen 88 objektumot azonosítottak: sírokról, épületmaradványokról, ipari létesítményekről, kohókról, különböző hálózatokat kiszolgáló gödrökről és sáncokról van szó. A régészeti leletek között kerámiák, üvegtárgyak, érmék, fémtárgyak találhatók, datálásuk a 14. és 20. század közé tehető.

(Fotó: Turnul Sfatului)

A kutatások értékelése természetesen tovább folyik és a szakemberek valamikor a belátható jövőben előállnak a végeredménnyel. Majd örülünk neki! Annak még jobban örülnénk, ha például elegendő pénz állna a rendszeres, tervszerű régészeti feltárásokra Erdélyben.