Hat gyerek halt meg kórházi fertőzésben, az intézmény meg totojázott…

Az ember ilyenkor csak néz… mert azt, hogy egy kórházban miképpen halhat bele hat gyerek – köztük újszülöttek, de négyévesek is – egy bakteriális fertőzésbe, első ránézésre nem lehet megemészteni.

Aztán az ember tovább olvas: hogy a gyermekek a iași Szent Mária gyermekkórház intenzív osztályán haltak meg, ahova a kórházi illetékesek szerint azért kerültek, mert súlyos krónikus, illetve genetikai betegségekben szenvedtek, ráadásul egyesek immunrendszere is padlón volt. És az ember továbbra sem érti. És akkor mi van, ha súlyos beteg gyermekekről van szó? Akkor már érthető, hogy a serratia marcescens nevű rezisztens (értsd, hiába adnak antibiotikumot a betegnek, a nagy részükre nem reagál a kórokozó) baktérium, az intenzív osztályok egyik hírhedt kórokozója kilenc gyermeket megbetegít, akik közül hat meg is hal?

A kulcskérdés jelen pillanatban az, hogy ha tudjuk (márpedig tudjuk), hogy az első fertőzés szeptember 13-án következett be, továbbá tudjuk (naná, hogy tudjuk, elég egy egyszerű Google-keresés, és az amatőr számára is teljesen világos), hogy a serratia marcescens épp az intenzív osztályok egyik rettegett baktériuma, miért totojázott a kórház illetékes személyzete, miért nem tájékoztatta azonnal a közegészségügyi hatóságot, miért nem záratta le azonnal az intenzív osztályt?

Nos, ezeket a kérdéseket teszi fel az ember. És ezeket a kérdéseket teszi fel az egészségügyi minisztérium is. Amellett, hogy vizsgálatot indított az ügyben. Nem akarunk senkit bántani, de az eset oly mértékben súlyos, hogy a lehető legszigorúbb eljárás szükséges az ügyben. Ha nem, fennáll a veszély, hogy a romániai kórházakba vetett, amúgy is gyengécske bizalom a béka segge alá süllyed. És nem ok nélkül.

Tessék megfogózni, leülni, mély levegőt venni. Ugye, szarban van a mioritikus haza, a kormány tépi a haját, a politikusok egymás haját, a kincstár üres, érkeznek a megszorítások, a szavazópolgár egyre többet fizet egyre kevesebbért… és ja, a tél is jön, meg a gáz, meg az ára.

És akkor egy munkaügyi ellenőrzés során kiderül, hogy egyetlen bukaresti futárcégnél egyetlen nap 530 ember dolgozik bármiféle munkaszerződés nélkül. Ez a munka olyan fekete, mint az éjszaka. És hát persze, hogy az adók nem kerülnek be az államkasszába. Az ember haja égnek áll, hogy ezt a negatív rekordot Romániában el lehet érni a 21. században.

Hogy miért? Petre Florin Manole munkaügyi miniszter szerint azért, mert az új jellegű munkakörnyezetek, mint amilyenek a futárplatformok, amolyan szürke zónák, ahol könnyebb ilyen bűncselekményeket végrehajtani.

De hahó, miniszter úr, a futárcégek a pandémia idején harapóztak el, úgy nőttek ki a földből, mint eső után a gomba! Azt akarja ezzel mondani, tisztelt miniszter úr, hogy az ilyenfajta feketemunkahelyek 2020 óta burjánzanak szanaszét Romániában? Ugye, nem ezt akarja mondani, tisztelt miniszter úr, ugye nem?!

Nos, igazán nem tudjuk, mit akar mondani a miniszter úr. Annyit tudunk, hogy a sáros futárcéget összesen 200 000 lejre bírságolták. Amit feltehetőne röhögve kifizetett, hiszen a feketemunkából volt, ahonnan. Ja, a miniszter úr azt is ígérte, az ilyen kihágásokért a jövőben nagyobb lesz a bünti. Örvendezzünk…

Ez a hír első ránézésre inkább bájosan röhejes, de azért vigyázzunk a környezetünkben felbukkanó, váratlanul barátságosnak tűnő vadállatokkal, akkor is, ha felismerjük őket.

A bájos eset Buzăuban történt: egy 63 éves hölgy kisétált az udvarra (este volt), és észrevett egy cuki kis állatot. Azt hitte, macska. Hogy a nyavalyába lehet összetéveszteni egy bársonyos bundáju cicmicet egy tüskös-tövisessel, gőzünk nincs, a lényeg, hogy a hölgy cukimukizva odanyúlt, mire a sün megharapta az ujját.

Azt nem tudjuk, hogy a hölgy macskaként szidta a sünt, vagy sünként, de tény, hogy hamarosan jelentkezett a kórházban, ahol megvizsgálták, kipucolták a sebét, kapott tetanusz elleni védőoltást, antibiotikum-kezelést és továbbküldték a fertőző betegségek osztályra, azzal az ajánlással, hogy veszettség elleni védőoltást kapjon.

Mert az ilyen esetekben bizony fontos a veszettség elleni oltás. Ha ugyanis kimarad, és a harapós süni veszettnek bizonyul (ami ritka ugyan, de nem kizárható), akkor igen csúnyán is végződhetne a történet.

Tehát, kedves Olvasók: kérjük, ne tévesszék össze a cicát a sünnel (és a plüssmacit a medvével)! Továbbá ne feledjék, hogy habár a vörös róka a legnagyobb veszettségterjesztő bajnok a mi vidékeinken, gyakorlatilag bármely vadállat (az őz is, biza, nyálon keresztül) terjesztheti a vírust. A háziállataink is, de a veszettség elleni oltások következtében ez a veszély gyakorlatilag megszűnt.