Középpontjában nem kifejezetten a hegymászó áll, hanem özvegye, Sterczer Hilda, akit az erdélyi Pál Emőke alakít.
Még egy hónap, és a magyarországi mozikban bemutatják Csoma Sándor filmrendező első nagyjátékfilmjét, Magasságok és mélységek címmel. Erdélyben sokakat érdekelhet a film, nemcsak azért, mert a 2013-ban elhunyt Erőss Zsolt hegymászó kivételes életutat tett meg Csíkszeredától a Himalájáig, sorra hódítva meg a világ legmagasabb (8000 méter fölötti) csúcsait, hanem azért is, mert a film főszereplője, a Zsolt özvegyét, Sterczer Hildát játszó Pál Emőke szintén erdélyi születésű.
Eddig elsősorban kolozsvári, marosvásárhelyi színházi előadásokban láthattuk, de szerepelt még a Valan – Az angyalok völgyében és a Békeidőben is. A Főtér vele készített interjúja itt olvasható.
Erőss Zsoltot a kárpátaljai születésű Trill Zsolt alakítja.
Az Erőss Zsolt-film tulajdonképpen Sterczer Hilda-film: azt mutatja be, hogy az özvegy miként dolgozza fel a gyászt, hogyan próbál a hegymászókra jellemző vasakarattal megbirkózni férje elvesztésével, és megértetni a gyerekekkel, hogy „apa már nem jön haza”. A film megmutatja, hogy lehetséges megbékélni, és reményt adó utat mutat a jövő felé – szerepel az ismertetőjében.
A romániai vetítések részletei egyelőre nem ismertek, de az biztos, hogy a film szeptember 22-étől fut a magyarországi mozikban.
A Magasságok és mélységek a Nemzeti Filmintézet támogatásával a JUNO11 Pictures gyártásában, valamint a SPARKS Camera & Lighting koprodukciójában készül, producerei Sümeghy Claudia és Topolánszky Tamás Yvan.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.
A kollektív irigység, utálat, megosztottság zárójelbe teszi az egyéni teljesítményeket. Fontosabb pár félremagyarázott félmondat, mint egy egész életmű…
Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.
Az immár hétéves szatmárnémeti tehetség játékszenvedélyét, kitartását és lendületét a profi sakk árnyoldalai sem kezdhették ki. A sakkzseni édesapjával, Balog Cristiannal beszélgettünk.
Kétszer is behatolt egy buşteni-i házba egy anyamedve bocsaival pénteken, míg végül kilőtték a délután folyamán. A három bocs közül az egyik halálosan megsérült, a másik kettő pedig az erdőbe menekült.
Sokan kaptak érdemi indok és jogosultság nélkül magyar állampolgárságot az utóbbi években, ezeket az ügyeket is feltárjuk belső vizsgálat keretében – jelentette be Velkey György László külügyi államtitkár a Facebookon pénteken.
A csíkszeredai bevásárlópark felvásárlásával belép a román piacra a cseh Star Capital Finance – írja a profit.ro a vállalat közleménye alapján.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.