TIFFalók: vasárnap, végállomás

Kár, hogy most ér véget a TIFF, amikor az idő is alkalmazkodott a fesztiválozók jókedvéhez. Egyes vélemények szerint van élet a TIFF után is, ezt sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudnám, mert van ugyan, de másmilyen. Félre azonban a szomorkodást, és lássuk az utolsó napot: húzzunk belé, ez még mozinap, reggeltől késő estig.

Mint azt már írtam korábban, nem titkolom szelekciós szempontjaim elfogultságát, ezért ajánlom elsőnek a

Michel Houellebecq elrablása

(L’enlèvement de Michel Houellebecq) című filmet. A címben szereplő úriember korunk egyik legfontosabb írója – aki nem olvasta az Elemi részecskéket, tegye meg sürgősen –, a film pedig egyszerre épít az ő meglévő kultuszára és tovább is írja azt. A sztori röviden annyi, hogy az író 2011-ben rejtélyes körülmények között eltűnt egy időre, később pedig nem adott magyarázatot eltűnése okára, ezért a legvadabb feltételezések kaptak lábra (szárnyra?), úgymint elrabolta az Al-Kaida, iszlámellenes kijelentései miatt, ésatöbbi. Tipikus francia beszélgetős film, amelyből megismerhetjük Houellebecq elbűvölően anti-PC nézeteit társadalomról, irodalomról, politikáról.

Időpont, helyszín: 13 óra, Florin Piersic mozi, vagyis a Repcsi.

Maradva az irodalomnál és a franciáknál, a

Tajtékos napok

(L’écume des jours) Boris Vian azonos című regényének sajátos adaptációja. Nem is lehet másmilyen, mint sajátos, hiszen rendezője az a Michel Gondry, akit eddig is álomszerű, szinte gyermekien mesei munkái alapján ismerhetünk. A Tajtékos napok szerelmes film, sok-sok bizarr elemmel: a legbizarrabb talán mégis az, hogy az Audrey Tatou alakította hősnőnek lótuszvirág nő a mellkasában, és szerelmére hárul a feladat, hogy különleges gyógymódokat eszeljen ki megmentésére. Friss szerelmespárok előnyben!

Időpont, helyszín: 18 óra, Florin Piersic mozi.

Az ág kissé komorabb-komolyabb színre vált Richard Linklater új filmje, a

Sráckor

(Boyhood) vetítése alatt. Afféle felnőttéválási történet ez, a Linklatertől megszokott kicsit szomorkás stílben; különös mozgóképes kísérlet, olyan fikciós dráma, amely ugyanazt a néhány színészt követi 12 éven át, hogy látleletet adjon a modern gyermekkorról. Rendezőnk, úgy tűnik, vonzódik a nagy ívű, évtizedeken átívelő filmes projektekhez, gondoljunk csak a Julie Delpy és Ethan Hawke főszereplésével készült Before-trilógiájára. A Sráckor a TIFF hivatalos zárófilmje, 21.45-től lehet megtekinteni a Főtéren.

Aztán szépen hazamegyünk, és jövőre találkozunk ugyanitt, a Főtéren. Ha a Jóisten megsegít, mi akkor is várunk mindenkit az ajánlókkal.