Eljött ez is: itt a vége, fuss el véle. Amit lehet, tessék ma bepótolni!
Kár, hogy most ér véget a TIFF, amikor az idő is alkalmazkodott a fesztiválozók jókedvéhez. Egyes vélemények szerint van élet a TIFF után is, ezt sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudnám, mert van ugyan, de másmilyen. Félre azonban a szomorkodást, és lássuk az utolsó napot: húzzunk belé, ez még mozinap, reggeltől késő estig.
Mint azt már írtam korábban, nem titkolom szelekciós szempontjaim elfogultságát, ezért ajánlom elsőnek a
(L’enlèvement de Michel Houellebecq) című filmet. A címben szereplő úriember korunk egyik legfontosabb írója – aki nem olvasta az Elemi részecskéket, tegye meg sürgősen –, a film pedig egyszerre épít az ő meglévő kultuszára és tovább is írja azt. A sztori röviden annyi, hogy az író 2011-ben rejtélyes körülmények között eltűnt egy időre, később pedig nem adott magyarázatot eltűnése okára, ezért a legvadabb feltételezések kaptak lábra (szárnyra?), úgymint elrabolta az Al-Kaida, iszlámellenes kijelentései miatt, ésatöbbi. Tipikus francia beszélgetős film, amelyből megismerhetjük Houellebecq elbűvölően anti-PC nézeteit társadalomról, irodalomról, politikáról.
Időpont, helyszín: 13 óra, Florin Piersic mozi, vagyis a Repcsi.

Maradva az irodalomnál és a franciáknál, a
(L’écume des jours) Boris Vian azonos című regényének sajátos adaptációja. Nem is lehet másmilyen, mint sajátos, hiszen rendezője az a Michel Gondry, akit eddig is álomszerű, szinte gyermekien mesei munkái alapján ismerhetünk. A Tajtékos napok szerelmes film, sok-sok bizarr elemmel: a legbizarrabb talán mégis az, hogy az Audrey Tatou alakította hősnőnek lótuszvirág nő a mellkasában, és szerelmére hárul a feladat, hogy különleges gyógymódokat eszeljen ki megmentésére. Friss szerelmespárok előnyben!
Időpont, helyszín: 18 óra, Florin Piersic mozi.
Az ág kissé komorabb-komolyabb színre vált Richard Linklater új filmje, a
(Boyhood) vetítése alatt. Afféle felnőttéválási történet ez, a Linklatertől megszokott kicsit szomorkás stílben; különös mozgóképes kísérlet, olyan fikciós dráma, amely ugyanazt a néhány színészt követi 12 éven át, hogy látleletet adjon a modern gyermekkorról. Rendezőnk, úgy tűnik, vonzódik a nagy ívű, évtizedeken átívelő filmes projektekhez, gondoljunk csak a Julie Delpy és Ethan Hawke főszereplésével készült Before-trilógiájára. A Sráckor a TIFF hivatalos zárófilmje, 21.45-től lehet megtekinteni a Főtéren.
Aztán szépen hazamegyünk, és jövőre találkozunk ugyanitt, a Főtéren. Ha a Jóisten megsegít, mi akkor is várunk mindenkit az ajánlókkal.
Gondolatok arról, hogy miért tudunk egyre kevésbé hátralépni, és távolabbról szemlélve tisztább képet alkotni a világról.
Mert miért ne lehetne székely MI? Lesz és kész! Pamflet.
A román és magyar kultúra közötti hídépítés nem küldetés, hanem normális viselkedés kellene legyen – mondja a Bukaresti Egyetem nyugalmazott professzora.
Szubjektív lencse és költői merengések az elmúlt évtizedek alatt alig változó romániai vasúti viszontagságokról. Elöl ül a masiniszta, de ki igazítja ma a „gőzöst”?
Tudta, hogy Emil Boc kiválóan versel magyarul Petőfi Sándor, József Attila vagy éppen Kosztolányi Dezső modorában? Erre tessék! (Naná, hogy pamflet.)
Ki kell menekíteni az ukrán határ menti Tulcea megyei Plauru falu lakóit az ukrán kikötői infrastruktúra elleni éjszakai orosz támadások után – derült ki hétfőn.
… jóformán neki se fogtak egy vasúti felüljárónak, máris összedőlt, elakadt a vonatközlekedés… akad olyan település Romániában, ahol folyóvíz nincs, de karácsonyi vásár naná, hogy van!
Eddig tizenöt embert evakuáltak a Tulcea megyei Plauru településről, miután az ukrán területeket ért orosz dróntámadások nyomán egy LPG-vel megrakott hajó kigyulladt hétfőn Izmajil ukrán város közelében.
Nem tudta leplezni lelkesedését a román Prima Sport kommentátora, amikor Írország labdarúgó-válogatottja megszerezte győztes gólját a magyar nemzeti tizenegy ellen a világbajnoki selejtezőmérkőzésen.
A ma éjjeli drónincidensről tájékoztató cikkünk posztja alatt több olvasónk is arról számolt be, hogy hangos zajra riadt fel szerdára virradóan. „Nagyon hangos volt, éjjel 2-kor arra ébredni, hogy gépek zúgnak a fejünk fölött!”
Gondolatok arról, hogy miért tudunk egyre kevésbé hátralépni, és távolabbról szemlélve tisztább képet alkotni a világról.
Mert miért ne lehetne székely MI? Lesz és kész! Pamflet.
A román és magyar kultúra közötti hídépítés nem küldetés, hanem normális viselkedés kellene legyen – mondja a Bukaresti Egyetem nyugalmazott professzora.
Szubjektív lencse és költői merengések az elmúlt évtizedek alatt alig változó romániai vasúti viszontagságokról. Elöl ül a masiniszta, de ki igazítja ma a „gőzöst”?