A programban ugyanis minden évben előfordul néhány olyan film, amit akkor sem tekintenék meg teljes egészében, ha Mihai Chirilov külön kérvényt intézne hozzám ez ügyben. Ez nyilván azt jelenti, hogy a műsorfüzet áttekintésekor az átlagosnál jobban hagyom érvényesülni előítéleteimet, de az vesse rám az első követ, aki nem ezt teszi. Gadamer papa is megmondta, hogy az előítéletek korántsem annyira haszontalanok, mint amennyire rossz a sajtójuk – meg kétszázvalahány filmet mégsem lehet megnézni, valami alapján tehát válogatni kell. Előzetesen. 

Megjegyzendő, a gazdag filmkínálat nagy része teljesen ismeretlen számomra, ezért szinte lehetetlen jól választani – és igen, a filmek rövid leírásai gyakran igencsak félrevezetőek. Vagyis jártam már úgy, hogy kénytelen-kelletlen, időtöltés gyanánt beültem olyan filmre, amit messziről elkerültem volna, aztán egyáltalán nem bántam meg. De azért nem ez a jellemző, és szelektálni akkor is kell.

Íme tehát három szinopszistípus, amellyel ki lehet kergetni engem a világból. (A konkrét filmekkel való esetleges hasonlóság a véletlen műve – vagy mégsem?)

1. A jóléti társadalom drámája. Ingeborg jómódú, negyvenes háziasszony, aki tipikus skandináv középosztálybeli családban éli egyre sivárabb és eseménytelenebb életét. Férjével már három éve nem élnek szexuális életet, a férfi (aki menedzser egy nagyvállalatnál) valószínűleg csalja a titkárnőjével, gyerekei gyanús társaságba járnak, füveznek és punkkoncerteket látogatnak. Ingeborg összeomlik és terapeutához fordul. Sajátos kapcsolat kezd kialakulni közte és az orvos között, és a nő hamarosan felfedezi: lelki nyugalmát csak akkor találja meg, ha lerázza a mindennapi, kispolgári kötöttségeit és belső értékei felé fordul…

2. Az aktivista-film. Marc és Jonathan jóbarátok, közös szenvedélyük a környezetvédelem. Felfedezik, hogy a lakóhelyükhöz közeli erdőségben egy különleges, a világon sehol másutt nem található mohafajta tenyészik. Örömüket azonban beárnyékolja, hogy egy multinacionális vállalat pont azon a területen indítaná el rendkívül szennyező üzemét. A két barát kétségbeesett küzdelmet indít, még a Greenpeace-nek is írnak levelet, de az elkeveredik. Vajon sikerül megmenteniük az unikális mohafajtát a kapitalista kapzsiságtól?

3. A Vállald önmagad!-történet. Ahmed fiatal pakisztáni bevándorló, aki családja szigorú iszlám erkölcsei elől menekült Nyugatra, ahol végre nem üldözik homoszexualitása miatt. Egy ruhatisztítóban kap munkát, itt ismerkedik meg egy katolikus arisztokrata családból származó, Xavier nevű idősödő klienssel. Minden a kapcsolatuk ellen szól: társadalmi státus, származás, életkor, neveltetés, vallási háttér, a mássággal szembeni előítéletek. Ahmed felbukkanása felszabadítóan hat Xavierre, aki hosszas vívódás után úgy dönt: otthagyja családját, hogy végre önmaga lehessen.

Folytathatnám tovább ezt a súlyosan szubjektív és szakmaiatlan listát, de egyrészt három a magyar igazság, másrészt a TIFF tényleg jó dolog, tessék menni filmet nézni. Node mégis: Ön mi alapján válogat?