Ki hitte volna? A tegnap nyílt meg, és máris ötéves. A kolozsvári Ecsetgyárról van szó. De nem ecsetet gyártanak benne. Kortárs művészeti öntöde lett, a javából.
Öt évvel ezelőtt néhány őrült összeállt, és a romos állapotban levő kolozsvári ecsetgyárban elkezdtek mást csinálni. Kortárs művészetet.
Az emberek, de még a kultúrsznobok is csak nézték, hogy na, még egy szélmalmokat ostromló donkihotista akció. Majd szépen meghal, s nyugodtan tespedhetünk tovább szép, kispolgári galériáinkban.
Hát, nem halt meg. Sőt, a régió legjelentősebb kortárs művészeti központjává nőtte ki magát.
És közben ötéves lett. Október harmadikán, pénteken ünnepli a szülinapját. Az Ecsetgyárban, természetesen. A Henri Barbusse utca 59-61. szám alatt. Felett. benne. Körülötte.
A program annyira gazdag, hogy nem emelünk ki belőle semmit. Aki kíváncsi rá, megnézheti magának itt. Csak románul, a multikulti jegyében.
Na de a lényeg: menni kell!
A rocker élete a „hogy lehet ilyen hangerőn hallgatni ezt a csörömpölést, fiam”-tól a „megyünk hát, hétkor találkozunk a helyszínen”-ig.
És miért lesz ettől egyre idegesebb a nép?
Megnéztük, milyen most Kolozsvár a nagy garázsbontási lázban: van, ahol még őrzi a város látképe a '89 előtti állapotokat és a kilencvenes évek fojtó szürkeségét, máshol már villog a modernitás és rendezettség, ahogy az illik.
A havasalföldi uralkodó erdélyi hódítását sok minden vezérelte, csak az egységes román állam gondolata nem. Egyre izgalmasabb az MCC kolozsvári központjának történész-kerekasztal sorozata.
A Helikon női háttérországáról és a 19. századi férfieszményekről is szó volt a Babeș-Bolyai Tudományegyetem történészkonferenciáján.
A március 15-i magyar állami kitüntetések idei díjazottjai között több erdélyi alkotó és szakember neve is szerepel.
Ilyen, amikor az egyik állami intézmény akadályozza a másik működését, az államkasszából kieső pénzt pedig ártatlan polgárok zsebéből pótolják.
Nicușor Dan román államfő is köszöntötte a romániai magyarokat a nemzeti ünnep alkalmából.
A magyar tudomány és kultúra képviselői munkájuk és alkotásaik által összefognak minket, erősítenek, építenek és gyarapítanak mindannyiunk javára – mondta Sulyok Tamás köztársasági elnök a Kossuth- és Széchenyi-díjak átadásán szombaton az Országházban.
Már nem számítanak kuriózumnak Székelyföldön a szalmabála házak, de tény, hogy nem választják túl sokan ezt a fajta építkezést, talán azért, mert ódzkodnak az ismeretlentől: három házba látogattunk el, vendéglátóink pedig az építkezésről meséltek.
A rocker élete a „hogy lehet ilyen hangerőn hallgatni ezt a csörömpölést, fiam”-tól a „megyünk hát, hétkor találkozunk a helyszínen”-ig.
És miért lesz ettől egyre idegesebb a nép?
Megnéztük, milyen most Kolozsvár a nagy garázsbontási lázban: van, ahol még őrzi a város látképe a '89 előtti állapotokat és a kilencvenes évek fojtó szürkeségét, máshol már villog a modernitás és rendezettség, ahogy az illik.
A havasalföldi uralkodó erdélyi hódítását sok minden vezérelte, csak az egységes román állam gondolata nem. Egyre izgalmasabb az MCC kolozsvári központjának történész-kerekasztal sorozata.