A négyszeres Grammy-díjas Snarky Puppy zongoristája, Bill Laurance lesz a meghívottjuk az április 23-ai, csíkszeredai koncertjükön.
Szépen rakosgatja le a mérföldköveket a csíkszeredai, madéfalvi és borszéki fiatalokból álló Ineffable zenekar. A fúziós dzsesszt játszó kvartett több hazai és magyarországi színpadon is bemutatkozott már, már két remek albumot hoztak ki – a legutóbbi lemez kapcsán itt interjúztunk velük –, közben a neves budapesti trombitás, Barabás Lőrinc is meghívta őket közös zenélésre.
Már ez sem kis teljesítmény a húszas éveik elején járó muzsikusoktól, na de érkezik a következő nagy dobás is: április 23-án a csíkszeredai Szakszervezetek Művelődési Házában egy világhírű dzsessz-zongoristával lépnek színpadra.
Bill Laurance neve ismerősen csenghet azok fülében, akik figyelemmel kísérik a kortárs dzsessz világát: a négyszeres Grammy-díjas Snarky Puppy egyik alapítójáról van szó, aki kétségkívül sztárnak számít a szcénán. Bodó Istvántól, a zenekar menedzserétől tudjuk, hogy egy olyan előadóról van szó, akire a zenekar tagjai is felnéznek.
„Nem kis dolog az, hogy Bill Laurance kottákat kért a zenekartól, hogy a londoni stúdiójában gyakorolhassa azokat a szerzeményeket, melyeket ezek a székelyföldi fiatalok egy madéfalvi házban írtak” – mondja Bodó.
Nincs mit ragozni, remek koncert van készülőben, melyre itt lehet jegyet váltani.
Kicsit olyan az egész, mint amikor valaki megmondja, ki a fehér, ki a fekete. Ki a Jó, ki a Rossz. Mi meg nézünk, hogy ki ez? És miért mondja meg? És hogy jutottunk ide? Mert itt tartunk.
A szemét az szemét, a használt ruha pedig használt ruha. Egy új minisztériumi rendelettervezet szerint nincs sok különbség köztük, ennek pedig a turkálók látnák kárát, nem is kicsit.
Ritkán jár Erdélyben a dallamos hard rockban utazó szombathelyi Lord, ezért hívtak a fények, mert közöttük élek.
Ha rákérdezünk, tíz emberből kilencnek a Kék lagúna névre hallgató bányató, esetleg a Bocskai-kastélyrom jut eszébe Egeresről, ha egyáltalán bármi. Pedig sok minden egyebet is rejt ez a helyenként bizarr bányatáj.
Azt tudjuk, hogy mit kívánt a magyar nemzet 1848-ban, de mit akartak a románok és a szászok? Az MCC történész-kerekasztalán ez is kiderült.
Tragikus hirtelenséggel meghalt Takács Csaba, az RMDSZ egykori ügyvezető elnöke. A gyászhírt Kelemen Hunor szövetségi elnök tette közzé közösségi oldalán.
Grindeanu egyértelművé tette, nincs semmilyen politikai együttműködés az AUR-ral a bizalmatlansági indítványuk után. Vadonatúj vonatok álldogálnak egy bukaresti állomáson, mert nem tudjuk őket üzembe helyezni.
Egy beteg halálát vizsgálja az ügyészség, aki áprilisban került a brassói kórház sürgősségi osztályára, ahol kezelést írtak fel neki, majd hazaengedték. Röviddel ezután otthon meghalt.
A korábbi RMDSZ‑vezető a fűnyíró kését próbálta megélezni, amikor a gép rázuhant.
Hídfőnek ütközött egy autó Gyergyószentmiklóson, a város Gyergyószárhegy felőli kijáratánál. A balesetben két személy megsérült, egyikük a roncsok közé szorult.
Kicsit olyan az egész, mint amikor valaki megmondja, ki a fehér, ki a fekete. Ki a Jó, ki a Rossz. Mi meg nézünk, hogy ki ez? És miért mondja meg? És hogy jutottunk ide? Mert itt tartunk.
A szemét az szemét, a használt ruha pedig használt ruha. Egy új minisztériumi rendelettervezet szerint nincs sok különbség köztük, ennek pedig a turkálók látnák kárát, nem is kicsit.
Ritkán jár Erdélyben a dallamos hard rockban utazó szombathelyi Lord, ezért hívtak a fények, mert közöttük élek.
Ha rákérdezünk, tíz emberből kilencnek a Kék lagúna névre hallgató bányató, esetleg a Bocskai-kastélyrom jut eszébe Egeresről, ha egyáltalán bármi. Pedig sok minden egyebet is rejt ez a helyenként bizarr bányatáj.