A négyszeres Grammy-díjas Snarky Puppy zongoristája, Bill Laurance lesz a meghívottjuk az április 23-ai, csíkszeredai koncertjükön.
Szépen rakosgatja le a mérföldköveket a csíkszeredai, madéfalvi és borszéki fiatalokból álló Ineffable zenekar. A fúziós dzsesszt játszó kvartett több hazai és magyarországi színpadon is bemutatkozott már, már két remek albumot hoztak ki – a legutóbbi lemez kapcsán itt interjúztunk velük –, közben a neves budapesti trombitás, Barabás Lőrinc is meghívta őket közös zenélésre.
Már ez sem kis teljesítmény a húszas éveik elején járó muzsikusoktól, na de érkezik a következő nagy dobás is: április 23-án a csíkszeredai Szakszervezetek Művelődési Házában egy világhírű dzsessz-zongoristával lépnek színpadra.
Bill Laurance neve ismerősen csenghet azok fülében, akik figyelemmel kísérik a kortárs dzsessz világát: a négyszeres Grammy-díjas Snarky Puppy egyik alapítójáról van szó, aki kétségkívül sztárnak számít a szcénán. Bodó Istvántól, a zenekar menedzserétől tudjuk, hogy egy olyan előadóról van szó, akire a zenekar tagjai is felnéznek.
„Nem kis dolog az, hogy Bill Laurance kottákat kért a zenekartól, hogy a londoni stúdiójában gyakorolhassa azokat a szerzeményeket, melyeket ezek a székelyföldi fiatalok egy madéfalvi házban írtak” – mondja Bodó.
Nincs mit ragozni, remek koncert van készülőben, melyre itt lehet jegyet váltani.
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.
Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.
Nem vehet már részt az egyszerűsített honosításban az Eurotrans Alapítvány a Krónika értesülései szerint. Az RMDSZ szervezete a jövő évi működési költségek támogatásához szükséges kérelmet benyújtotta a magyar kormánynak, választ egyelőre nem kapott.
Nálunk nincsenek megoldhatatlan helyzetek, valahogy mindent el lehet intézni, hiszen holnap is nap van.
Harminc napra rács mögé került az a környezetvédelmi alapnál dolgozó felügyelő, aki egy Maros megyei cégtől 45 ezer lejes csúszópénzt kért. Amint átvette az összeget, őrizetbe is vették.
Évtizedeken át a kalotaszegi kézművesség legismertebb központja volt Körösfő, ahol a főút mentén szinte minden ház előtt népművészeti termékeket kínáltak. A rendszerváltás után virágzásnak indult kiskereskedelem azonban napjainkra hanyatlani kezdett.
Eltűnt egy 87 éves férfi, aki vasárnap délelőtt távozott gyergyóalfalvi hétvégi házából, azóta nem tért vissza. A Hargita megyei rendőrség a lakosság segítségét kéri a felkutatásában.
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.