Amikor a zene fejezi ki a kifejezhetetlent – a csíkszeredai Ineffable zenekarral beszélgettünk

Hogy micsoda? Fúziós dzsesszt játszó, székelyföldi fiatalokból álló együttes? Bizony, van ilyen, sőt, a szakma már megemelte a kalapját előttük, legutóbb épp a műfaj budapesti szentélyében taroltak. Kíváncsiak voltunk, épp merre tartanak.

Hirdetés

Üde színfoltnak számít az erdélyi zenei palettán a csíkszeredai, madéfalvi és borszéki fiatalokból álló Ineffable feltűnése: a mostanság trendinek számító, populárisabb műfajok meglovagolása helyett fúziós dzsesszt játszanak, mert az önkifejezés teljes szabadságában hisznek, a zenei kompromisszumok nem érdeklik őket. A 2016-ban alakult együttes – Regián Réka Kata (ének, fuvola), Lukács Márton Örs (billentyűk), Szereceán Tihamér (basszusgitár/SynthBass) és Szereceán Osszián (dobok) – tavaly rukkolt elő az első nagylemezével (Neon), s közben lassan megtöltötték a padlást szakmai elismerésekkel. 2018-ban a kolozsvári Jazz in the Park nemzetközi tehetségkutatóján bezsebelték a Best Of-díjat, a balatonboglári nemzetközi dzsesszversenyen kétszer is eljutottak a döntőig, és egy alkalommal döntősek voltak a szebeni vetélkedőn is. A csapat Bodó István menedzser irányításával építgeti a karrierjét, a romániai és magyarországi fesztiválokon való fellépéseken túl nem titkolt szándékuk, hogy a nemzetközi porondon is megméretkezzenek. Az Ineffable eddigi lépéseiről, céljairól Tihamérral és Rékával beszélgettünk – ők most épp Budapesten tanulnak, így szó esett a logisztikai nehézségekről és a magyarországi terveikről is.

Kezdjük mindjárt a legfrissebb hírrel: az elmúlt héten a Budapest Jazz Clubban koncerteztetek Barabás Lőrinc trombitaművész meghívására, ami ebben a műfajban már kiemelkedő teljesítménynek számít – pláne egy fiatal, feltörekvő banda esetében –, hiszen ott általában a legnevesebb dzsesszmuzsikusok szoktak fellépni. Hogyan éreztétek magatokat?

Tihamér: Először is, nagyon nagyon örültünk ennek a megtisztelő felkérésnek, nagy előrelépés volt számunkra a Budapest Jazz Club színpadán játszani teltház előtt, ráadásul Barabás Lőrinccel, akinek a játéka nagyon inspirált minket a színpadon. Az úgynevezett Random szerda program keretében léptünk fel, aminek az a lényege, hogy havonta egyszer Barabás Lőrinc meghív pár zenészt és velük együtt – előzetes próba nélkül – improvizál a színpadon, stíluskorlátok nélkül. A mi fellépésünk azért különleges, mert mi egy komplett zenekarral álltunk színpadra, sőt, előre megírt saját szerzeményeket is előadtunk Lőrinccel a lemezünkről. Nagyon meglepett, hogy ez a koncert teltházas lett. Egy kicsit álomszerűen alakult a dolog, de nyilván tisztában vagyunk vele, hogy ez a közönségsiker Barabás Lőrinc nélkül nem jött volna össze. Mivel nem tudtunk előre, hogy mi fog történni színpadon, nem is izgultunk olyan nagyon. Személy szerint én a teltház miatt izgultam, mivel felelősséget éreztem azért, hogy a jegyvásárló közönségnek olyan szórakozást biztosítsunk, hogy senki ne bánja meg, hogy minket választott. Reméljük, a közönség jó élményekkel távozott és feltöltődött.

Egy színpadon Barabás Lőrinccel

A zenekar neve azt jelenti: kifejezhetetlen. Nos, azt hiszem nem úszhatjátok meg a műfajválasztással kapcsolatos kérdést: miért épp a fúziós dzsesszt és az ehhez kapcsolható zenei esztétikát választottátok önkifejezési formaként?

Tihamér: A dzsessz egy szabad műfaj, amely megengedi, hogy bármikor változtathassunk a dalainkon és új ötleteket vigyünk bele akár egy élő fellépés közben is. A dzsessz már rengeteg más műfajjal fuzionált, mi is keverjük néha hip-hoppal, funkyval, és keressük az újabb, neo soulos hangzást is, de még mindig nehéz meghatározni, hogy pontosan milyen zenét játszunk.

Volt ebben szerepe annak is, hogy Csíkszeredában több mint egy évtizede évente megrendeznek egy nívós dzsesszfesztivált?

Tihamér: A Csíki Jazz nagyban hozzájárult ahhoz, hogy mi is ebben a műfajban kezdtük otthonosan érezni magunkat, mivel minőségi koncerteket hallgathattunk, és beszélhettünk olyan muzsikusokkal, akik bátorítottak minket. Hatalmas dolog, hogy ez megadatott nekünk, és értékeljük is. Ezen kívül még egy nagy löketet adott a sepsiszentgyörgyi jazz- és improvizációs tábor is. A zenekar története elején fel is léptünk egy pár Csíkszeredához közeli városban a fesztivált népszerűsítő zenekarként. Ez volt tulajdonképpen az első kis turnénk.

Kíváncsi lennék arra is, milyen muzsikákat hallgattok odahaza, s hogy milyen előadók voltak hatással az Ineffable hangzására.

Réka: Az zenekar megalakulásakor még jazz-sztenderdeket játszottunk, ekkor még Count Basie, Dave Brubeck, Frank Sinatra, Miles Davis és az autentikus jazzt játszó előadók határozták meg a hangzásunkat. Később elkezdtünk modernebb irányba haladni, itt jött be a képbe a Snarky Puppy bármelyik lemeze, de kiemelném Family Dinner című dupla albumot, amelyen minden számban más énekessel kollaborálnak. Most már a jazz-hip-hop és neo soulban otthonos zenekarokat hallgatjuk: a Hiatus Kaiyote, a Moonchild, a The Lesson GK, az Anomalie lemezeit, de Robert Glasper vagy Jacob Collier bármelyik albumát ki tudnám emelni. Folytathatnám a sort, de talán ők a legfontosabbak.

Kvartett hódító úton: Tihamér, Osszián, Réka és Márton Örs

Négy évvel ezelőtt alakult a zenekar, a jelenlegi felállásban pedig 2017 óta zenéltek, több szakmai megmérettetésen is részt vettetek. Mit gondoltok, melyek azok a kihagyhatatlan lépések, amelyeket egy fiatal, feltörekvő erdélyi zenekarnak meg kell tennie az (el)ismertség irányába?

Hirdetés

Réka: Nem egyszerű a kérdés, mivel mindenkinek más az útja, és nem biztos, hogy azonos sorrendben fognak megtörténni a dolgok. Mi úgy gondoljuk, hogy először is a kitartás a leglényegesebb: ha az megvan, a többi előbb vagy utóbb jönni fog, legalábbis reméljük. Ha a zenekar még pályája elején van, fontos a befektetés. Érdemes pénzt és időt áldozni zenei versenyekre, tehetségkutatókra, zenekari logóra, plakátra, arculatra, majd később saját számok rögzítésére, esetleg videoklipre. Lehet, hogy ilyet nem szabadna mondanom, de ilyenkor még ingyen is érdemes vállalni koncerteket, ha a zenekar úgy érzi, hogy anyagi haszon nélkül is megéri fellépni egy adott helyszínen. Egyébként nagyon hálásak vagyunk, hogy az előbb felsoroltakkal mi nem igazán kell foglalkozzunk – a kitartáson kívül –, mivel nagy segítségünkre van a menedzserünk, Bodó István. Mivel nem egy hagyományos popzenét játszó zenekar vagyunk, ezért talán kisebb is a paletta, ahol megjelenhetünk, legalábbis egyelőre. De mint minden más zenekar, mi is próbálunk minél több helyszínt megcélozni, és minél több helyen játszani.

Több előadó is panaszkodott az elmúlt időszakban arról, hogy az erdélyi koncertszervezők nem foglalkoztatják eléggé a helyi tehetséges zenekarokat. Nektek is voltak hasonló tapasztalataitok?

Tihamér: Nekünk nem volt ilyen problémánk, sőt, rendszeresen koncerteztünk csíkszeredai, borszéki, és madéfalvi rendezvényeken, például a Csíki Jazzen, a madéfalvi hagymafesztiválon, és a borszéki városnapokon, ráadásul a lemezbemutató koncertünket is Csíkszeredában tartottuk meg, a helyi moziban. Támogatnak minket, és ezúton is szeretnénk ezt mindenkinek megköszönni. Ugyanakkor Hargita megyén kívülről is kaptunk megtisztelő meghívásokat, felléptünk a Kolozsvári Magyar Napokon és a Temesvári Jazz Fesztivál nagyszínpadán, világhírű muzsikusok mellett. Emellett részt vettünk a szebeni dzsesszfesztivál versenyén és a kolozsvári Jazz in the Park tehetségkutatóján is. Tehát nem volt hiány a hazai felkérésekből. Úgy gondolom, hogy a kitartást, a komolyságot és a minőséget értékelik a szervezők.

Tavaly tavasszal megjelent az első lemezetek, amely minden zenekar életében mérföldkőnek számít. Milyen tervekkel vágtok neki a 2020-as évnek? Nem nehezíti meg a dolgotokat az, hogy a zenekar tagjai „kissé” szétszóródtak?

Réka: A zenekari tagok közti távolság jelenleg a legnagyobb hátrányunk, mivel megnehezíti a munkánkat, mégis 2020-ban szeretnénk annyi dalt készíteni, hogy kiadhassunk egy új lemezt. Az új dalokkal valószínűleg 2021 elején vonulnánk stúdióba. Ebben az évben szeretnénk többször is fellépni Budapesten, talán Bukarestben is lesz koncertünk.

Gondolom nem bánnátok, ha nyugatabbról is érkeznének meghívások…

Tihamér: Nem bizony. Szeretnénk megfordulni Európa bármely országában és akár nemzetközi versenyekre is beneveznénk. Törekszünk a nemzetköziségre. A következő fellépésünk egyébként február 4-én lesz a budapesti A38-as hajón, ahol egy verses-zenés est keretében koncertezünk.

Mikor és hol láthatunk majd legközelebb hazai pályán?

Tihamér: A legközelebbi hazai fellépésünk május 29-én lesz a csíkszeredai Mikó várban, ahol Nagy Péterrel együttműködve egy tudományos előadáshoz szolgáltatjuk majd a zenei aláfestést. Arról van szó, hogy az előadó különböző tudományos témákat érintő, 10-15 perces előadásokat tart, és ezek között a zenekar eljátszik majd egy-egy számot. Ráadásul egy nagyon hatásos vizuállal is meg van támasztva a program, szóval különleges este lesz. Emellett természetesen több hazai fesztiválon is jelen leszünk, de még nincsenek konkrét dátumok.

Hirdetés