A székely foci körül terjengő etnikai botrányfelhő értelmezése, (helyi) román szemszögből. Jó is, nem is.
Azok közé tartoztam, akik folyamatosan támogatják a helyi sportot, függetlenül attól, hogy labdarúgásról, kézilabdáról, kosárlabdáról vagy atlétikáról van szó. Többször is
Úgy véltem, a labdarúgó-stadion átadása a Sepsiszentgyörgyi Polgármesteri Hivatalnak újabb bizonyítéka annak, hogy a román állam pénzügyi gondokkal küzd (hogy ne kezdjünk vitát a számos politikai érdekről…) a területi „alattvalóival” meglévő viszonyában; de mindent egybevetve a változás jó dolog lehet, azzal a feltétellel, hogy a Városháza tényleg végre is hajtsa a sporttelep korszerűsítését.
A Sepsi múlt heti mérkőzése a bukaresti Dinamo ellen minden kétséget kizáróan magas kockázatú esemény volt. Mindkét csapatnak nagyon kellettek a pontok, de a Dinamo számára a három pont létfontosságú volt, ugyanis egy döntetlen vagy egy vereség kiütötte volna a rájátszásért folytatott harcból. Ami a Dinamo klub számára elfogadhatatlan és ismételt szégyen lett volna.
a büntető jogos volt, a Sepsi játékosai is rúgtak három kapufát, ami nekünk pech, nekik pedig szerencse volt, de ilyen a sport és a foci. A dinamósok zabolátlan öröme a mérkőzés lefújása után élő bizonyítéka a mérkőzést jellemző szenvedélynek és idegességnek. A sepsiek szomorúsága azért nem volt „világvégi”, mert az ő helyzetük nem volt annyira kiélezett, még mindig bejuthatnak a rájátszásba és van esélyük arra, hogy ez a helyzet a bajnokság első részének végéig változatlan marad. Gratulálok, sok sikert és szerencsét a továbbiakban!
Miért beszélünk még erről a mérkőzésről? Mert következményei vannak: a pályán tapasztalható idegesség a lelátókra is átragadt. A dinamós szurkolók, akik közismertek egyáltalán nem békés viselkedésükről szinte bárhol, ahova a csapatukat elkísérik,
A sepsiszentgyörgyi klub vezérigazgatója petíciót nyújtott be a Szövetségnek, „csapatunk elleni idegengyűlölő és magyarellenes jellegű megnyilvánulásokra” panaszkodva. Vagyis néhány olyan feliratról van szó, melyekkel a román államnak az egyesek által „Székelyföld”-nek nevezett terület feletti jogait hirdették. Valami ilyesmi volt: „Csak Románia, csak a Dinamo Bukarest, soha autonómiát a román tartományokban” – nem tudom, pontosan idéztem-e a dinamós szurkolók lelátójától néhány méterre kifeszített feliratot. Az egyik kerítésre Románia zászlóját is kirakták a királyi címerre, 1918-ra emlékeztetve. Nagyon fáj?!
A panaszra válaszul a Dinamo klub elnöke rendkívül agresszívvá vált a „provinciálisokkal” szemben, akik panaszt mertek tenni a helyzet miatt a román labdarúgás hatóságainál:
A szurkolóknak a stadion előtt, a sárban kellett lehúzniuk a cipőjüket. A székelységben már nem létezik celofán?”. A Dinamo elnöke, Alexandru David, a szokásos ízetlen bukaresti „viccelődéssel” valószínűleg arra az alaposságra utalt, amellyel a csendőrök veszélyes eszközöket kerestek a dinamós szurkolóknál, melyekkel nemcsak egy amúgy is izzó hangulatnak okozhattak volna súlyos károkat, hanem a két klubnak is – bírságok, rongálások, az országot bejáró egyáltalán nem kellemes képek. Azért néhány petárda mégis átcsúszott, de ellenőrzés alatt tartották a dolgokat.
Úgy tudom, hogy a Dinamo Bukarest klubot végül megbírságolták a Sepsiszentgyörgyön megjelent szurkolók nem megfelelő reakciója miatt. Az olyan ködös, absztrakt fogalmakon túlmenően, mint „igazság” vagy „igazságtalanság” (mindenki a maga módján ítéli meg ezeket a dolgokat), felhívnám a figyelmet két aspektusra:
melyet egy rangsor által okozott kegyetlen szenvedés okoz. Nem tudunk felmutatni remek körülményeket a városi stadionban, reméljük, hogy dolgoznak ezen az aspektuson, de láttam már a sepsiszentgyörgyinél is pocsékabb stadionokat. De nem ez a gond: az Eugen Neagoe által vezetett szerény csapat öt ponttal jár a „híres” Dinamo előtt. A Dinamo „nagy” vezéreinek sértett hiúsága átragadt a dinamós szurkolókra is, amit könnyű etnikailag motiválni, amikor kétnyelvű szövegek és magyar nyelvű zene hallatszik a hangszórókból, amihez mi már hozzászoktunk, ők viszont nem. 2. A sepsiszentgyörgyi Sepsi OSK klub vezérigazgatója, Csinta Sámuel úr eltúlzott reakciójára, az említett felirat kifeszítése és a dinamós szurkolótábor hangos ellenségessége kapcsán. Akárhogy is nézzük, ezek nem jelentenek okot arra, hogy a mérkőzés leállítását, a vendégcsapat lepontozását, vagy ki tudja, a mérkőzés újrajátszását követelje. Rendben, a fővárosi csapatot megbírságolták, de legyünk komolyak,
több más etnikai töltetű labdarúgó-mérkőzésről. És nem történt semmi…
Azt akarom mondani, hogy visszafogottságra van szükség, ne legyünk katolikusabbak a pápánál és ne csináljunk bolhából elefántot! Senkinek sem használ az etnikai áldozatkultusz, főleg a sepsiszentgyörgyi csapat munkáját jellemző baráti, értékek tiszteletén alapuló légkörnek árt. Ne pazaroljátok el ennyire könnyen mindazt, amit eddig oly nehezen halmoztatok fel: azt a bizalmat és szimpátiát, amivel a szurkolók, a román etnikumúakat is beleértve, nézik és kezelik azt a labdarúgócsapatot, melyet két remek ember, Diószegi László és Eugen Neagoe tulajdonol és edz. Különben úgy néz majd ki, hogy az I. Liga hirtelen túl nagy kalap lett kicsi városunk számára.
Az alcímeket a szerkesztőség adta.
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.
Az egyszerűnek tűnő kérdés megválaszolása nehéz. Egy dolog biztos: nem azért, mert bosszút akar állni valamiféle társadalmi igazságtalanságért, ahogy azt egyes karosszék-forradalmárok vizionálják.
Kicsi korában a szülei románul beszéltek vele, ma mégis magyarul gondolkodik. Szentes Stefánia a lábnyiki Magyar Háztól Csíkszeredán és a kolozsvári egyetemen át jutott el oda, hogy ma a csángó gyerekeket biztatja arra az útra, amit ő maga is végigjárt.
További csütörtöki hírek: nagyot veszítene az RMDSZ a községek tervezett összevonásával. És jön az első, sürgősségi költségvetés-kiegészítés, novemberben pedig egy második.
Egy 16 éves, málnásfürdői lány megtalálásához kéri a lakosság segítségét a Kovászna Megyei Rendőr-főkapitányság.
Már Erdély több pontján tetten érhető, hogy az áprilisi választások óta kevesebb magyarországi vendég látogat az idegenforgalmi szempontból felkapottabb helyekre. A gazdasági okokon túlmenően a távolmaradáshoz hozzájárul a politikai megosztottság.
Alexandru Stoica fejlesztési miniszter pénteken közölte, hogy a kormány két szakaszban tervezi megvalósítani az ezerötszáznál kisebb lélekszámú községek összevonását: 2027. március elsejéig önkéntes alapon, ezt követően pedig kötelező jelleggel.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.