kisrománia
Szerző: Sabin Gherman
2018. május 16. szerda, 11:17
Sabin Ghermannak megint fájdalmasan igaza van.

Micsoda ország… Tele van francia sajt- és olasz tészta-, német gyógyszer- és kínaigomba-reklámokkal, és mindnek odabiggyesztik a végére, hogy „Száz éve Romániában”. A kormány felől azt sutyorogják, muszáj nekünk minden reggel a „Románia 100”-ra ébrednünk. Mások a grillsütőt bedurrantva ünneplik a Csentenárt…

Abszolút nevetséges az egész.

Először is,

ha azt mondjuk, hogy Románia 100 éves, akkor ezzel kitöröljük a történelemből Moldvát.

Mit ér még Cuza, mit ér még Első Károly, minek marad még a tankönyvekben a Függetlenségi Háború? Az 1866. július 1-i alkotmány első cikkelye szerint az új állam hivatalosan átveszi a Románia megnevezést – ami már 1862 óta használatban volt. Nem szenvedtek eleget a moldvaiak 1859 után? Ennyi áldozat után nem érdemlik meg az elismerést a döntésükért?

Aztán minek ennyi grillezkedés és szájtépés? Nem lehet egy decens, egy XXI. századi néphez méltó Centenáriumot ünnepelni? Identitárius zsibvásárt csinálunk a százéves évfordulóból, egyesekre rájön a protokronizmus, olyanok, mint azok a vénasszonyok, akik a lagziban két cent vodka után nekiállnak sikongatni… Azt állítod, hogy a dákok agyműtéteket végeztek? – és még nagy akadémikusnak tartod magad? Gyászközleményeket adsz ki a Securitate egyik besúgójának halálára? – és Románia kormányának tartod magad? Miféle példát állítunk a következő nemzedékek elé?

Ha ennyire büszkélkedünk ezzel a százassal, akkor talán át kellene néznünk a kerítésen:

Bulgária már 681 óta így írja a nevét, Magyarország 895 óta.

Muszáj féltéglával verni a mellünket? Nekiállunk színpadokon lálálázni, vagy feltesszük magunknak a kérdést, hogy mit kellene tennünk a következő száz évben, milyen projekteket kellene végigvinnünk?

Ha tanult emberek vezetnének bennünket, a centenárium olyan lenne, mint egy mérleg, nem mint egy szélhámos-buli. Mit értünk el e száz év alatt? Jobban élnek most az emberek, mint korábban? Jobban érzik magukat ennek az országnak a polgárai, mindnyájan, itt? Mi nem sikerült és miért, min kellene még dolgoznunk?

Ha körbenézünk a tévékben, még az úgynevezett tisztességesekben is, ugyanazzal a kényszerképzettel találkozunk a románok ezeréves küszködéséről, hogy együtt legyenek. Hogy vérük festette pirosra a földet a nemzeti egység kedvéért. Sőt, egyesek – újra – azzal jönnek, hogy mekkora nemzettudat szorult II. (Vitéz) Mihályba (Mihai Viteazul) és hogy nem ment le a torkán a snapsz a nagy Romániáért érzett aggodalma miatt – annyira aggódott, hogy a vlachokat, a moldvaiakat és a román erdélyieket is mind röghöz kötötte. Igen, a székelyek odaálltak e Târgul de Floci-i (eltűnt havasalföldi település – a szerk.) Vitéz mellé, azok a székelyek, akiknek a zászlóját a craiovai bán utódai betiltották. Ezt csak úgy mondom, hogy el ne felejtsük…

Most mocskosabb nacionalizmus dívik, mint amilyen a két világháború közötti volt:

most összegyűltek legeltetni a Ceauşescut nagy hazafinak képzelő nosztalgiázók, a Légió (Legionárius Mozgalom – a szerk.) trottyosai, az Arsenie Boca előtt hajbókolók (1989-ben elhunyt, a 2010-es évek elején hirtelen „divatba jött” ortodox szerzetest – a szerk.); mindazok, akik még azt sem tudják, hogyan kell meghívni egy lányt a városba, most az Európai Uniótól akarnak bennünket megvédeni, mert állítólag gyarmatot akar belőlünk csinálni. Ez az új identitást szülő forrás, ezekkel a szájhősökkel lépkedünk a világ legvirágzóbb politikai és gazdasági együttesébe. A másik oldalon meg azok vannak, akik a távozás mellett döntöttek, meg azok, akiket a Facebookon gyaláznak, mert nem könnyezik meg unalmas módon a nemzeti ünnepeket.

Miccs és sör? Nem. Veríték és egy órával előbbre állított ébresztőóra, mert dolog van.

A XXI. századi Románia útjainak harmada föld és kő, a kórházakban bele lehet dögleni a gyógyulásba, tankönyvek nincsenek. Évismétlők, anyanyelvvel küszködő nőcskék – igen, románok – vezetik az országot, a törvények a börtöntöltelékeket szolgálják és nem azokat, akik nem lopnak, nem hazudnak, nem fogadnak el kenőpénzt.

Akármeddig csodálhatjuk magunkat a tükörben. Akármeddig hazudhatunk magunknak. Fenséges terveket firkálhatunk papírra. De nincs itt semmi Centenárium, csak egy újabb száz év, melyet pont azok puskázták és pazarolták el, akik most megéneklik azt.

 

Az alcímeket a szerkesztőség adta.

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/26609
Az RMDSZ törvénymódosítása átment a képviselőházon, már csak az államfőn múlik, mikor vezetik be.
A bukaresti médiafigyelő szervezet ismét elkészítette éves jelentését, melyben terjedelmesen foglalkozik a romániai magyar kisebbség ellen irányuló diszkriminációval is.
A szociáldemokrata vezér és kormánya folyamatosan mantrázzák a kormányprogram egyetlen és abszolút igazságát. A számok azonban olyanok, mint a tények: makacs dolgok.
A szenátorok ma háromnegyedórás vitában mondták el, mit gondolnak Székelyföld autonómiájáról.
És mennyi a képen látható… izének az előállítási költsége?
A jelek szerint nem matematikusi képességei miatt szerepeltetik a szíriai csapatban.
A kisbusz, melyben utaztak, Szlovéniából tartott Maros megye felé. A vétkes sofőr Facebookozott vezetés közben.
Hallgatólagosan elfogadta, hogy ne legyen büntethető, ha valaki nem saját, hanem más hasznára követ el korrupciós bűncselekményt.
Pár zaftos kulcsszó egy igazi román nemzetvédő hazafi politikus parlamenti interpellációja kapcsán.
Már csak két hónap, és lehet felvételizni az egyetemre. Több száz szakra, közel 25 ezer helyre.
Az elkövetkező egy évben 3,5 százalékkal kevesebbet fizetünk az áramért.
Az ügyészek a forradalom utáni időszakban elkövetett összes törvénytelenség miatt előveszik a volt elnököt.
A DNA három év letöltendő börtönbüntetést kért a szenátus elnökére, de a legfelsőbb bíróság ma felmentette a hamis tanúzás vádja alól.
Úgy tűnik, Liviu Pop úr nincs tisztában a román szlenggel. Sem.