Lövétei Lázár László|Fotó: Szabó Tünde
Székely Könyvtár
Szerző: Papp Attila Zsolt
2018. február 9. péntek, 13:05
Ha lényegeset szeretnénk megtudni a székelység mibenlétéről, ki kell menni a „nép” közé – javasolja Lövétei Lázár László. És az sem árt, ha beszerezzük a Székely Könyvtár köteteit.

Legalább száz kötetesre tervezték a Székely Könyvtárat, ebből hatvan jelent meg eddig. A könyvsorozat Hargita Megye Tanácsa és a Hargita Kiadóhivatal közös könyvkiadási projektje, amely a székelységgel – és Székelyfölddel – foglalkozó irodalom igen széles palettáját kínálja az olvasóknak. A sorozatban megtalálhatók klasszikus és kortárs szépirodalmi művek, történettudományi, néprajzi vagy szociográfiai munkák is – az eddigi lista itt tekinthető meg.

„Olyan, a székelység múltjával és jelenével foglalkozó kötetek kiadását tervezzük, amelyek nemcsak székely-magyar öntudatunk megerősödését segítik elő, hanem egyúttal élvezetes olvasmányul is szolgálnak” – fogalmazzák meg a Székely Könyvtár honlapján a sorozat célját.

A sorozat kiadásáért szakmai szempontból egy hat tagú szerkesztőbizottság felel, amelynek összetétele nagyjából egybeesik a Székelyföld folyóirat szerkesztőségével. A csíkszeredai kulturális folyóirat főszerkesztőjével, Lövétei Lázár László költővel beszélgettünk a Székely Könyvtárról, Székelyföld-képekről, a székely(földi) identitás kihívásairól és lehetőségeiről.

Honnan támadt az ötlet a Székely Könyvtár elindítására? „Egyéni” kezdeményezés volt vagy eleve egyfajta regionális imázsépítési terv részének szántátok?

Hadd kezdjem a „kályhánál” a történetet: talán nem mindenki tudja, hogy Bodor Ádám Csíkszeredában, a Várdomb panzióban írta Verhovina madarai című regényét (vagy legalábbis annak nagyrészét). Néhány alkalommal én kísértem be Ádámot „a székelyföldi üzletláncba”, vagyis a Merkurba, ahol ő megvehette lövétei („Székely termék”) pityókás házikenyerét, vagy éppen picike („Góbé termék”) sajtkarikáját. A Verhovina madarai 2011-ben jelent meg, a Székely Könyvtár indulása is a 2010-es évek elejére, a székely (vagy góbé) termékek piacra robbanása idejére datálható.

Az ötletgazda ezúttal is Ferenczes István költő volt (akárcsak a Székelyföld folyóirat esetében), aki azt mondta, hogy ha van székely (vagy góbé) termék, akkor bizonyára van székely „szellemi termék” is.

Ő írta össze először azokat a szerzőket-műveket, akik-amelyek esetleg benne lehetnének egy majdani székely könysorozatban. Ezzel a listával kerestük meg valamikor 2011 elején Hargita Megye Tanácsát, ahol vevők voltak az ötletre. Hamarosan főszponzor is került, a csíkszentkirályi Hargita Gyöngye Rt., úgyhogy 2012 májusában már meg is jelenhetett az első 5-ös minisorozat.

A Székely Könyvtár támogatói szerződésének aláírása|Fotó forrása: szekelykonyvtar.ro

Tehát abszolút „egyéni” kezdeményezésről van szó, de már Ferenczes is a teljes Székelyföldben gondolkodott; még Aranyosszék is ott szerepelt azon a bizonyos első listán. S szerencsére se Hargita Megye Tanácsa, se a főszponzor nem ragaszkodott egy külön, „Hargita megyei” könyvsorozathoz (pedig vannak ám bizonyos „averziók” a székely régiók között is – gondoljunk csak a székelyudvarhelyi református temetőben olvasható, hírhedt sírfeliratra: „Itt is jobb, mint Csíkban...”).

A sorozatot 100 kötetesre terveztétek, eddig 60 jelent meg belőle. Tudtommal a megjelentetett (és tervezett) könyvek publikálása mögött – tematikai vagy korszakolási szempontból – jól átgondolt koncepció áll...

Évi 10 kötetet jelentetünk meg, 5-ös minisorozatokban (tavasszal, Pünkösdkor, illetve ősszel, a Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvásárra), de azt már a kezdetekkor eldöntöttük, hogy ezekben az 5-ös minisorozatokban igyekszünk tényleg lefedni a teljes Székelyföldet (vagyis legyen benne csíki, háromszéki, udvarhelyszéki stb. szerző is). S persze igyekszünk azóta is – ha csak egy mód van rá – régi (16-18. századi), 19. századi, 20. század eleji-közepi és egy-egy kortárs szerzőt egyaránt beválogatni az 5 kötetbe.

Ha csak egy mód van rá – mondtam az imént, mert ennek a szigorú, magunkra kényszerített elvárásrendszernek nem mindig tudunk eleget tenni.

Nemrég összeírtam, hogy melyik régió felülreprezentált a sorozatban, s Háromszék, illetve Udvarhelyszék például lóhosszal vezet.

Nem kizárt, hogy leegyszerűsítő a magyarázatom minderre, de alighanem arról van szó, hogy ezekben a régiókban egyszerűen nagyobb a választék, vagyis polgárosultabbak voltak, mint mondjuk Csík...

A sorozat műfajok és szerzők tekintetében meglehetősen sokszínű: néprajzi munkáktól szociográfián és útleíráson át kortárs költészetig sok minden megtalálható benne. Talán furcsállod a kérdést, de milyen kritériumok alapján minősül egy szerző – és egy mű – „székelynek”? Pusztán származás kérdése, földrajzi meghatározottság, stílusjegyek, témakörök vagy vállalás dolga?

Tegyük fel, hogy nekem is megvan a magas véleményem a kurd helyzetről. De arra sose vállakoznék, hogy ezt a véleményemet le is írjam, vagy hogy – urambocsá! – könyvet írjak erről a kérdésről (miközben persze tudom, hogy Bajor Andor milyen torokszorító szatírát írt Nem értem a kurdokat címmel). Feltételezem, hogy ha valaki egy bizonyos régióban született és ott élte le az életét (vagy minimum a gyermekkorát), akkor ez a valaki jobban látja-tudja-érzi azokat a gondokat, amelyekkel ott nap mint mint nap szembesül az ember.

Fotó: hriskkonyvtaros.blogspot.ro

Természetesen ez nem jelenti azt, hogy sorozatunk minden „székely” szerzője egy kaptafára készült volna. Hogy érthetőbb legyek: Márton Áron és Kurkó Gyárfás egyaránt felcsíki, csíkszentdomokosi születésű (sőt, mindketten ugyanabból a középparaszti családból származnak), egy-egy kérdésre mégis teljesen más a válaszuk!

Kapcsolódnék még kicsit az előző kérdéshez: létezik-e valamiféle székely(földi) identitás az irodalomban? Úgy értve, hogy azokon a stiláris sajátosságokon túl, amelyek néhány (de nem minden) jeles székely író írásművészetét jellemzik. Arra is gondolok, hogy itt van a Székely Könyvtár, de a Székelyföld folyóirat is, amely köré egy összmagyar vonatkozásban is jegyzett irodalmi-kulturális műhely épült; vagy egyre több intézményi központ jön létre Székelyföldön; vagyis mintha a politikai törekvések mellett a kultúrában is fölerősödött volna a székelyföldi identitás kinyilvánításának igénye...

Vajon milyen székely(földi) identitása lehetett Rákóczi Zsigmond fejedelem kancellárjának, a székelyderzsi, Itáliában iskolázott, humanista főúrnak, Petki János költőnek? S az ő székely identitása vajon ugyanolyan-e, mint az Észak-Amerikában utazgató, ott még Alexis de Tocqueville gróffal is találkozó Bölöni Farkas Sándoré? A Székely bánja című szociográfiát író, fiatal Bözödi Györgyről nem is beszélve... 

Szóval: piszkosul nehéz ez az identitás-kérdés, pláne, ha meg is kell fogalmaznia az embernek, hogy mitől más a rólunk szóló irodalom. Ilyenkor azt szoktam javasolni, hogy ki kell menni a „nép” közé, be kell ülni például néhány órára egy korcsomába valamelyik székely zsákfaluban, s hallgatkozni, mint disznó a búzában. Ha érti-érzi az ember, hogy miről diskurálnak (okosabban fogalmazva: ha dekódolni tudja a nyelv mögötti világot), akkor elvileg minden rendben. Természetesen mindez akkor érvényes, ha tartozni is akar az ember valahova, mert ha nem, akkor amúgy is mindegy...

Ami meg a kérdés második részét illeti: örülök annak, amit a Székelyföld folyóiratról mondasz, de ha már a Székelyföldet, illetve a „székelyföldi intézményi központokat” említetted, hadd hívjam fel mindenki figyelmét a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum Anna. Változatok székely asszonysorsra című kiállítására a Magyar Nemzeti Múzeumban. Nézze meg mindenki a kiállítást, aztán olvassa el György Péter kritikáját az ÉS-ben. (Az „eredeti” Anna-kiállításról anno mi is közöltünk egy tanulmányt a Székelyföldben.)

Milyen szerepet tölthet be egy Székely Könyvtárhoz hasonló könyvsorozat a felnövekvő generációk nemzeti/regionális öntudatának erősítésében? Nem függetlenül persze attól, hogy az utóbbi években (lassan évtizedekben) átalakultak, megváltoztak a kultúrafogyasztás módjai és közvetítő csatornái. Vagy inkább a reprezentatív jellegén keresztül nyilvánul meg ez a szerep – hiszen nem mindegy, hogy egy ilyen sorozat ott van-e minél több székelyföldi család könyvespolcán...

Nincsenek illúzióim a fiatalokkal kapcsolatban – 18-20 évesen én sem (csak) a székely-magyar írott kultúra klasszikusait olvastam. De pozitívumokról is be tudok számolni (a megváltozott kultúrafogyasztás módjait-csatornáit is figyelembe véve): a feleségem például az elmúlt két évben, a Márton Áron-konferenciák keretében társadalomtudományi táborokat szervezett Kárpát-medencei középiskolás diákoknak Csíkszentdomokoson, bibliográfiának meg épp a Székely Könyvtár sorozatban megjelent Márton Áron-kötetet ajánlotta (a kötet PDF-ben olvasható a sorozat honlapján). Tehát igenis fontos, hogy akit érdekel egy ilyen, „reprezentatív” gyűjtemény, az el is olvashassa, egy helyen, egyetlen könysorozatban ezeket a köteteket.

Hatvan kötet után már adódik a kérdés: milyen fogadtatása volt (az olvasók és a kritika részéről egyaránt) a sorozatnak – Székelyföldön belül és kívül? Alapvetően kiket céloz meg a kezdeményezés?

Gratulációkkal tele a padlás, egy-két alapos kritikát is kaptunk – utóbbiból igazán lehetne több is, mert akkor kialakulhatna valamiféle értelmes vita a sorozatról...

A célközönség meg természetesen a széles olvasótömeg lenne, bár itt is le kellett számolnunk egy illúzióval, nevezetesen:

vásárlóink-előfizetőink között alig látni azt a társadalmi réteget, ami a két háború között gyakorlatilag eltartotta az Erdélyi Szépmíves Céh könyvsorozatát.

Tudom, hogy 1990 óta rengetegen repatriáltak, de azért maradt még Erdélyben-Székelyföldön egy-két ügyvéd, orvos, pedagógus...

Voltak-e olyan szerzők és/vagy művek, akiket/amelyeket szerettetek volna kiadni a sorozatban, de valamilyen okból (például szerzői jogok) nem sikerült?

Egyetlen ilyen esetünk volt: szerettünk volna Nyirő-kötetet is a sorozatba (mondjuk, egy novella-válogatást), de a jogutód azt válaszolta, hogy nem akar újabb Nyirő-kiadást Erdélyben. Gyanítom, hogy az író újratemetése körüli cirkusz miatt ült ennyire farhámba.

Elárulnád-e, kik és milyen művek fognak helyet kapni a Székely Könyvtár következő köteteiben?

A teljesség igénye nélkül: Orbán Balázs nélkül természetesen nem egész egy ilyen sorozat. Nem feltétlenül A Székelyföld leírásának újrakiadására gondolunk (ezt a monumentális monográfiát elvileg mindenki ismeri), hanem egy válogatásra útleírásaiból, országgyűlési beszédeiből stb. Tamási Gáspár Vadon nőtt gyöngyvirágjának szintén itt a helye.

Én speciel egy Kacsó Sándor-kötetet is szeretnék, hiszen a két háború közötti, izgalmas Brassói Lapok szerkesztőjeként tényleg fontos riportokat-cikkeket jegyzett.

Végezetül: milyen az a Székelyföld-kép, amely – szíved szerint – kirajzolódik a Székely Könyvtár-sorozatból?

Szerencsére (vagy sajnos – hozzáállás kérdése ez is), a Székely Könyvtár sorozatból is az derül ki, legalábbis számomra, hogy mi is ugyanolyanok vagyunk, mint a többi népcsoport (lásd például a fent már említett Márton Áron – Kurkó Gyárfás szembenállást), azzal az egyáltalán nem elhanyagolható megjegyzéssel, hogy másképpen – ha úgy tetszik: fürgébben – jár az agyunk. Hogy ez jó-e vagy rossz –  döntse el ki-ki maga.

Szóval: ugyanolyanok vagyunk mi is – csak teljesen másak...

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/25258
Erről biztosította Jean Claude Juncker EB-elnök az aktuális kormányfőnket, Viorica Dăncilát.
Enescu muzsikája helyett ma reneszánsz sláger szól a városháza tornyából.
A Sapientia díszterme dísznevet kapott, a Mátyás Napok pedig egy új helyszínt. Kolozsváron nyílt meg a Mátyás király-emlékév.
Magyarországnak megvan az aranyérme a téli olimpiai játékokon! Nekünk meg vannak szép hegyeink!
Nem megalapozott az igazságügyi miniszter kérése.
A párt szerint minden bizonnyal pszichológiai zavarokban szenvedő PSD-ellenes tüntetők voltak.
Románia elköveti a hibát, hogy folyton Erdélyhez kapcsolja a román nemzet kialakulását. Ennek nincs alapja, mondja Lucian Boia történész.
Mivel a felvetések nagy része bekerült az Európa Tanács jelentésébe.
Nem könnyű kirúgni egy főügyészt, de nem is lehetetlen. A háttérben politikai machinációk sora indulhat be.
Pár száz ember háborodott fel annyira, hogy utcára vonuljon amiatt, hogy a PSD-kormány le akarja váltani a DNA főügyészét.
Botrányos hangulatban telt sajtóértekezletén Tudorel Toader a főügyész kirúgása mellett érvelt.
Többek közt ezt is megtudhattuk Boros Zoltántól, akinek szakmai és életpályáját egy jó hangulatú kolozsvári esten követhettük végig.
És azóta is magasról tesz rá. Sőt, remek politikai és választási tőkét farag a magyarok elleni uszításból. Hans Hedrich írása.
De nem dorbézolni, hanem megtekinteni a több évig tartó, nagyszabású restaurációs munkálatokat, amelyeken többek között a püspök kalauzolt végig. Rekordméretű hordót azért láttunk.