Botházi Mária és Tofán Koós Imola | Fotók: Fall Sándor
Tökéletes életek
Timi
2016. december 10. szombat, 16:34
A címben szereplő megállapítás Botházi Mária könyvének bemutatóján hangzott el, és – így karácsony előtt – különösen aktuális.

Botházi Mária Boldogság juszt is a tiéd című könyvének kolozsvári bemutatóján a szerzővel Tofán Koós Imola újságíró beszélgetett a kötet visszatérő elemeiről: női attitűdökről, családról, humorról, a boldogság kényszeres akarásáról.

Bevezetőjében Tofán Koós Imola tipikusan női könyvként mutatta be Botházi Mária kötetét, amely elfér a női táskákban, és akár a tömegközlekedési járműveken is lapozgatható – amennyiben az olvasó nem bánja, ha az emberek megbámulják, amiért hangosan röhög. A humorral átszőtt írások ennek ellenére mintha nem annyira a nevettetés szándékával íródtak volna – jegyezte meg. A szerző szerint a háttérben található rétegek sokkal fontosabbak.

Botházi Mária dedikál (Fotók: Fall Sándor)

Az íráshoz megfigyelés útján gyűjti az inspirációt, bár a saját hangjának megtalálásakor leginkább Rejtő Jenő és Méhes György hatottak rá – derült ki a beszélgetés során. Újságíróként megvan az a képessége, hogy bárhol jár, minden részletre kiterjed a figyelme, és ez nagy áldás egy író számára. Szakmája gyakorlása során azt is megtapasztalhatta, hogy ha van fehér, akkor van fekete is, éppen ezért nem tud harcos álláspontból közelíteni a dolgokhoz, nem tud felháborodni azon sem, hogy más mit gondol.

Botházi Mária Boldogság juszt is a tiéd című kötete a Transindexen, a Krónikában és az Erdélyi Naplóban publikált írásokat tartalmaz. A Koinónia kiadónál megjelent könyvet Balázs Imre József szerkesztette, a borítótervét Szentesi Zágon tervezte. A szerző novembertől a Főtér.ro tárcaírója. Eddigi írásait itt és itt olvashatják el.   

Botházi hangsúlyozta, hogy nem a személyes élményeit írja meg, bár kétség kívül, az a világ, amelyben kitalált figurái léteznek,a hétköznapi valóságot tükrözik.

A saját magától való elvonatkoztatásra azért volt szükség, mert az egyes szám első személyben írt történeteit igaznak hitték az olvasók. Volt rá példa, hogy egy kitalált személyt, a Jenőt meg akarták verni a közösségi oldalon közzé tett szöveg kommentelői. Az emberek azt hiszik, amit az újság megír, az úgy is van. Nem olvasnak elég irodalmi szöveget ahhoz, hogy egy szöveg más síkjai is feltáruljanak előttük.

A közönség jókat derült a könyvből felolvasott részleteken 

Főhősei tehát mind olyan tipikusan erdélyi figurák, akikkel könnyen azonosul az olvasó, hiszen mindenkinek van egy olyan szomszédja, aki azt lesi, a másik mikor pucolja meg az ablakot, vagy megszólja, amiért vasárnap teregeti a ruhát. E tekintetben gyermekkori emlékekből táplálkozik: Székelyudvarhelyen, „blokkos” környezetben nőtt fel, többnyire vidékről beköltözött emberekből álló kompakt lakóközösségben. Nem változott azóta sokat a világ, bárhova megyünk Erdélyben, ebben élünk – jegyezte meg a szerző.

Az erdélyi magyar nők szabványos élethelyzete sejlik fel ezekben az esszékben

– vélekedett Tofán Koós Imola. Ezzel kapcsolatosan Botházi kifejtette: azt tapasztalja a környezetében, de saját magán is, hogy a megfelelési kényszer túl nagy teret kap. Szerinte több rakendroll kellene a nőknek, illetve az, hogy gyakrabban dőljenek hátra, és engedjék el a problémákat. Sok női magazin biztat erre, de ez nem feltétlenül célravezető, hiszen ezáltal kötelező feladattá és külön stresszforrássá válik az elengedés.

Napjainkban, amikor mindenki azt a látszatot kelti, hogy mennyire boldog, mintha ez egy olyan állapot lenne, amelyet folyamatosan fenn lehetne tartani, fontos meglátni a boldogság múlékonyságát. Erre a boldogság-központúságra utal a kötet címe is. A szerző szerint a boldogság „belső csiklandozás”, amit a bőre alatt, a zsigereiben érez az ember, és nem közvetíthető a Facebookon. Juszt sem. 

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/18423
Az ukrán nyelvű plakátok Ungvár, Munkács és Beregszász melletti főutak mentén jelentek meg.
Miután a Velencei Bizottság nyilvánosan is elkezdett aggódni a btk és az igazságügyi törvények módosításai miatt.
Ma még pompásan virítanak a gesztenyefák virágbugái a kolozsvári nemzeti színház oldalán. Október végén! De holnap már jön a hideg meg a zimankó. És az őszi tavasznak vége.
Ceaușescu a magyarok bőrén építgette a román nacionálkommunizmust, és reformok helyett szélsőséges nacionalizmussal takarózott, ahogy komolyabb válsághelyzetbe került.
Van remény? Erdély, a Partium és a Bánság szövetséget köt, hogy fejlesztési stratégiák terén bár, de leváljon a bukaresti bojárkormányról.
És ezzel még szinte semmit nem mondtunk a lesújtó kutatási eredményekről.
Ha tetszik, a mioritikus haza példásan bizonyított, már ami a rossz tanuló státust illeti. És a jelek szerint a tasli nem is fog soká késlekedni.
Határ a csillagos ég, persze, de itt az alapszükségletekről van szó.
Ötszáz éve is orvoshiány volt Erdélyben, nem csak ma.
Noha rém egyszerű forgatókönyv szerint zajlik ez a horrorfilm, elég sok pénzbe kerül. És alaposan ránk tud ijeszteni. Ja, és nem csak egy film.
Elvileg. Mert úgy lett kitalálva, hogy nem igazán ellenőrzi senki.
A román tudás fellegvárának lakói kábé csak a nacionalista hőbörgés szintjén fejtik ki tevékenységüket. Amúgy köszönik, jól élnek, és szarnak az utókorra. Sabin Gherman írása.
Még december elsején átadnák, ha már egyszer Centenáriumi híd a neve.
Érdekes, hogy miközben Romániában drasztikusan csökkent a EU iránti bizalom, Magyarországon éppen most mutat növekedést.