A pápa nem szereti Európát

Ferenc pápa az iszlamista terroristák merényleteiről beszélve nagy csalódást okozott: az iszlám fundamentalizmust a katolikushoz hasonlította és azt állította, hogy a katolikusok is elkövetnek hasonló bűnöket.

A Krakkóban tartott éves katolikus ifjúsági találkozóról (Ifjúsági Világtalálkozó 2016) hazatérő Ferenc pápa tett néhány kijelentést, melyek még a korábbiaknál is nagyobb meglepetést okoztak. Arra a kérdésre, hogy a dzsihádisták merényleteinek elítélésekor miért nem említi soha az iszlám nevét, a pápa ezt válaszolta: „Nem azonosíthatjuk az iszlámot az erőszakkal, ez nem tisztességes és nem igaz.”

De még meglepőbb volt, amikor azt mondta:

„Nem szeretek iszlamista erőszakról beszélni,

mert az újságokat lapozgatva nap mint nap csak erőszakot látok, még Olaszországban is. Az egyik meggyilkolja a menyasszonyát, egy másik az anyósát fojtja meg… és mindnyájan megkeresztelt katolikusok. (…) Szinte minden vallásban állandóan jelen van egy kis fundamentalista csoport… nálunk, katolikusoknál is vannak ilyenek.”

És az értetlenség nem lett volna teljes, ha nem teszi hozzá, az erőszakos tettek okairól beszélve: „A mi európai fiataljaink közül hányat hagytak magukra ideál, munka nélkül? És akkor még csodálkozunk, hogy kábítószerekbe, italba fojtják bánatukat, vagy fundamentalista csoportosulásokhoz csatlakoznak.” Végül, a pápa véleménye szerint minden rossznak a mai világ merkantilizmusa az oka: „Társadalmunk a pénz Istenét helyezte a világ középpontjába, a Teremtés remekművei, az emberek, férfiak és nők rovására: íme, ez a legveszélyesebb terrorizmus.”

A bíráló kommentárok nem várattak magukra, és jogosan.

Hogyan lehet az iszlám fundamentalizmust a katolikushoz hasonlítani?

Hogyan állíthatja valaki azt, hogy a katolikusok ugyanolyan bűnösök, mint a muzulmánok? A pápa minden gond nélkül egyenlőségjelet tesz az egyéni bűnök és a globális szinten szervezett és tervezett gyilkosság között. Vitathatatlan, hogy a világon mindenhol vannak gyilkosságok, megkeresztelt keresztények szintén számtalan formában gyilkolnak, de nem erről az erőszakról van szó, hanem arról, amelyet egy vallás nevében követnek el. Jézus nevére hivatkozva gyilkolta meg bárki is a menyasszonyát? Bárki, aki bűnös tetteket követett el, úgy érezhette, hogy bírja közössége erkölcsi támogatását a tettéhez? Azzal az érzéssel követte el a gyilkosságot, hogy ezzel áldott tettet követ el? Az összehasonlítás annyira aberáns, hogy nem is érdemes ezt tovább folytatni.

Az egész bolygón nincs egyetlen hely sem, Európában még kevésbé, ahol a keresztények, akármennyire nem templomba járók, terrorista csoportokba szerveződnének és a kereszt nevében üldöznék a muzulmánokat. Ellenkezőleg,

a keresztények meglepő diszkrécióval és passzivitással viselnek el egyre több üldöztetést és diszkriminációt.

A Veszélyeztetett Keleti Keresztények Egyesülete (CHREDO) elnökének válasza sokatmondó: „Említsük meg azt, hogy a keleti országok többségében a keresztények másodrangúak? Hogy nem rendelkeznek ugyanolyan jogokkal, mint a muzulmánok, hogy egyes országokban korlátozzák a felekezeti szabadságot, hogy nem kerülhetnek be a hadseregbe vagy a köztisztviselők közzé és nem tölthetnek be bizonyos politikai tisztségeket?” (Patrick Karam, a CHREDO elnöke a Le Figaro-ban.)

De ne feledjük, hogy még a mi Európánkban élő keresztények hátrányos helyzetét is elhallgatják, akiktől megtagadták a jogot, hogy az új európai építmény alkotóelemei legyenek. Európának állítólag nem keresztény gyökerei vannak, hanem számos forrása, melyek közzé az iszlám is beletartozik. Még példákat sem tudunk mondani, annyira számosak egyes elsőrangú nyugat-európai politikusok kereszténység szerepét relativizáló nyilatkozatai.

De idézzük fel, hogy maga Ferenc pápa is szemrehányóan beszélt Európa keresztény gyökereiről: „Jó, ha gyökerekről beszélünk, többes számban, hiszen több van. Ebben az értelemben, amikor Európa keresztény gyökereiről hallok, attól félek, hogy ez eléggé melldöngetően vagy bosszúállóan hangzik. Ez kezd gyarmatosításra hasonlítani.” (Interjú a La Croix újságban, 2016. május 17.)

Úgy tűnik, a dél-amerikai pápa, az őslakosokkal lepaktáló ember, az egyértelműen balos politikai preferenciájú prelátus

nem képes elfojtani a történelmi Európa-központúsággal szembeni ellenszenvét,

akkor sem, ha jól elrejti őket a keresztény jótékonykodás gúnyája mögé. Ferenc pápa valójában nem szereti Európát. De ez már nem is igazán számít ahhoz képest, hogy egy meglepően frivol diskurzusban az erőszakot relativizálja botrányos módon, és végső soron magukat a vallásokat.

Mi a valódi célja a katolikus egyház fejének? Mindezek a kijelentések csak egy bizonyosfajta politikai érzékenység kifejezései? De beszélhet a pápa úgy, mint bármelyik másik egyszerű ember, kedélyes légkörben osztva meg másokkal benyomásait?

Ferenc pápa nemrég megkapta a Nagy Károly-díjat a menekültekkel kapcsolatos „nyitott kapuk” politika támogatásáért. Akkor a keresztény jótékonyság és a bevándorlással kapcsolatos politika vegyítésével okozott meglepetést, most viszont, amikor olybá tűnik, mintha az iszlamista terroristák bűneit mentegetné, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a pápa tudatosan „hibázik”, hogy politikájával az új globális világrend jelentős szereplőjévé akarja változtatni a katolikus egyházat, mely csak akkor szökkenhet szárba, ha előbb minden bejáratott értéket és tekintélyt relativizáltak. A pápa valószínűleg a keresztény ortodoxia feláldozásával, elsőbbsége ő maga általi aláásásával akar biztosítani a katolikus egyház számára egy helyet a jövendőbeli globális „döntések asztalánál”.

A címet és alcímeket a szerkesztőség adta. Fotó: patheos.com