A környezetéből merészen kiugró átkelőt még nem adták, de már sokan a csodájára járnak.
A többség még csak távolról szokja a kolozsvári Donát lakónegyed legújabb csodáját, egy építészetileg érdekesnek tűnő, a környezetéből merészen kiugró fehér gyalogos és biciklis átkelőt, de gyakran látni már olyan gyalogost, aki birtokba is veszi, kikerülve a kerítéseket, és lényegesen lerövidítve az útidőt a Monostor lakótelep, illetve a Rózsák parkja felé.
A hidat még nem adták át, a védőkorlátok felszerelése, a feljárók kialakítása is hátra van még. Ehhez képest pár garázdálkodó máris otthagyta a „névjegyét” a fehér híd egyik lábánál, alaposan összefirkálva a még el sem készült építmény falát (még szerencse, hogy a híd speciális építőanyagának köszönhetően elviekben könnyen tisztítható).
Az biztos, hogy az átkelő szépsége akkor fog igazán érvényesülni, ha megígért árnyas sétányok, bicikliutak, valamint napozásra, strandolásra alkalmas pihenőhelyek is elkészülnek, amire még várni kell. Hogy pontosan mennyit, az változó: egyes baloldali szakaszokkal még idén nyáron végeznek, a teljes melóval jövő év áprilisáig kell meglegyenek.

Szinte végig a Kis-Szamos mentén, az Etelközi / Fântânele utca végétől a Garibaldi hídig munkagépek dolgoznak a part teraszos kialakításán, a Szamos medrében, valamint a majdani homokos strand sétányain, ahol legalább frissen ültetett platánok tartanak árnyékot a munkásoknak a június végi kánikulában.

A munkálatokról korábban itt írtunk.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.
… a konstancai orosz főkonzul elhordta az irháját, de az orosz zászlót ott hagyta emlékül az épület tetején… és egy PSD-s polgi nagylelkűen kölcsönadja saját úszómedencéjét a helybeli gyerekeknek.
Öt évvel ezelőtt még átlagosan tizenöt medve fordult meg nap mint nap Tusnádfürdőn, sokszor a település utcáin bóklászva. A helyiek biztonságot követeltek, a városvezetés és a szakemberek pedig a konfliktusok megelőzésében keresték a megoldást.
A mítosztalanított román–magyar közös történelem nem széles körű fogyasztásra alkalmas termék, de az MCC-történészkerekasztal előadói egyelőre optimisták.
Felrobbant egy tengeri drón pénteken a konstancai kikötőben; a robbanás hangja a környező lakónegyedekben is hallható volt.
Egy 34 éves férfi életét vesztette szombat reggel, miután a hatóságok szerint medvetámadás érte a Szeben megyei Prod település közelében – közölte a Szeben Megyei Katasztrófavédelmi Felügyelőség (ISU).
Heherészve, előítéletekre épülő székely vicceket olvasgatva gyűjt követőket egy podcastműsorban két csíkszeredai önkormányzati képviselő. Miközben tanácsosként egyetlen határozattervezetet sem nyújtottak be.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.