A környezetéből merészen kiugró átkelőt még nem adták, de már sokan a csodájára járnak.
A többség még csak távolról szokja a kolozsvári Donát lakónegyed legújabb csodáját, egy építészetileg érdekesnek tűnő, a környezetéből merészen kiugró fehér gyalogos és biciklis átkelőt, de gyakran látni már olyan gyalogost, aki birtokba is veszi, kikerülve a kerítéseket, és lényegesen lerövidítve az útidőt a Monostor lakótelep, illetve a Rózsák parkja felé.
A hidat még nem adták át, a védőkorlátok felszerelése, a feljárók kialakítása is hátra van még. Ehhez képest pár garázdálkodó máris otthagyta a „névjegyét” a fehér híd egyik lábánál, alaposan összefirkálva a még el sem készült építmény falát (még szerencse, hogy a híd speciális építőanyagának köszönhetően elviekben könnyen tisztítható).
Az biztos, hogy az átkelő szépsége akkor fog igazán érvényesülni, ha megígért árnyas sétányok, bicikliutak, valamint napozásra, strandolásra alkalmas pihenőhelyek is elkészülnek, amire még várni kell. Hogy pontosan mennyit, az változó: egyes baloldali szakaszokkal még idén nyáron végeznek, a teljes melóval jövő év áprilisáig kell meglegyenek.
Szinte végig a Kis-Szamos mentén, az Etelközi / Fântânele utca végétől a Garibaldi hídig munkagépek dolgoznak a part teraszos kialakításán, a Szamos medrében, valamint a majdani homokos strand sétányain, ahol legalább frissen ültetett platánok tartanak árnyékot a munkásoknak a június végi kánikulában.
A munkálatokról korábban itt írtunk.
Hogyan látná Erdélyt valaki, aki soha nem járt még a környéken. Legyen ez a valaki ezúttal hipotetikusan mondjuk egy Zöld Elefánt…
Sosem kérdezzük meg magunktól, hogy mit tudunk azzal a valósággal kezdeni, amelyben nem voltunk, és ma sem vagyunk a domináns történelmi fél.
Július közepétől új időszámítás kezdődik az FK Csíkszereda életében, ami a hargitai megyeszékhelyen is érezhető változásokkal fog járni.
Az ember megáll egy-egy hajdan délcegen magasodó erdélyi rom előtt, eltöpreng a múlt dicsőségén, a sors forgandóságán… aztán az is eszébe jut, hogy mit, mennyit hasznos megmenteni a düledékek közül.
Egyszerre kell nekünk a fa, a só és a pénz. A természet adja is, hogyne. Csak közben beomlik a bánya.
Erdély egyik legismertebb turisztikai célpontja, a parajdi sóbánya a napokban drámai események színterévé vált.
Călin Georgescu ellen pedig már fasiszta eszmék hirdetése miatt is eljárás folyik.
Százhúsz méterrel a föld alatt, a parajdi sóbányában működött Románia egyedülálló kalandparkja. A park egyik tulajdonosa próbálta menteni a menthetőt, de mára már víz alá került az egykori élménypark is.
Tönkrementek a mélyben levő sókészletek a parajdi sóbányában, de az Országos Sóipari Vállalat (Salrom) szerint mindent elkövetnek, hogy újraindítsák a sókitermelést és a turisztikai tevékenységet egyaránt.
Az elárasztást követő állapotokról tett közzé fotókat a parajdi sóbányáról a Meteoplus Facebook-oldal. A napokban készült fotókon vízzel feltelt bányabelsők láthatóak, továbbá egy tárna is, ahol sótömb omlott le.
Hogyan látná Erdélyt valaki, aki soha nem járt még a környéken. Legyen ez a valaki ezúttal hipotetikusan mondjuk egy Zöld Elefánt…
Sosem kérdezzük meg magunktól, hogy mit tudunk azzal a valósággal kezdeni, amelyben nem voltunk, és ma sem vagyunk a domináns történelmi fél.
Július közepétől új időszámítás kezdődik az FK Csíkszereda életében, ami a hargitai megyeszékhelyen is érezhető változásokkal fog járni.
Az ember megáll egy-egy hajdan délcegen magasodó erdélyi rom előtt, eltöpreng a múlt dicsőségén, a sors forgandóságán… aztán az is eszébe jut, hogy mit, mennyit hasznos megmenteni a düledékek közül.