A környezetéből merészen kiugró átkelőt még nem adták, de már sokan a csodájára járnak.
A többség még csak távolról szokja a kolozsvári Donát lakónegyed legújabb csodáját, egy építészetileg érdekesnek tűnő, a környezetéből merészen kiugró fehér gyalogos és biciklis átkelőt, de gyakran látni már olyan gyalogost, aki birtokba is veszi, kikerülve a kerítéseket, és lényegesen lerövidítve az útidőt a Monostor lakótelep, illetve a Rózsák parkja felé.
A hidat még nem adták át, a védőkorlátok felszerelése, a feljárók kialakítása is hátra van még. Ehhez képest pár garázdálkodó máris otthagyta a „névjegyét” a fehér híd egyik lábánál, alaposan összefirkálva a még el sem készült építmény falát (még szerencse, hogy a híd speciális építőanyagának köszönhetően elviekben könnyen tisztítható).
Az biztos, hogy az átkelő szépsége akkor fog igazán érvényesülni, ha megígért árnyas sétányok, bicikliutak, valamint napozásra, strandolásra alkalmas pihenőhelyek is elkészülnek, amire még várni kell. Hogy pontosan mennyit, az változó: egyes baloldali szakaszokkal még idén nyáron végeznek, a teljes melóval jövő év áprilisáig kell meglegyenek.

Szinte végig a Kis-Szamos mentén, az Etelközi / Fântânele utca végétől a Garibaldi hídig munkagépek dolgoznak a part teraszos kialakításán, a Szamos medrében, valamint a majdani homokos strand sétányain, ahol legalább frissen ültetett platánok tartanak árnyékot a munkásoknak a június végi kánikulában.

A munkálatokról korábban itt írtunk.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.
… a galaci család, amelynek otthonát elvitte a ruszki drón, kap egy új lakást a Ferrari-örökös nejétől… és a mindig mosolygós Victor Ponta végleg szakított a PSD-vel és hazafiasabb vizekre evez.
A 2019-es EP-választások alkalmával épp Tomac volt az, aki a kettős állampolgárságú romániai magyarok ellen hergelt, de összeállításunkban felidézzük az elmúlt tíz évnek a román és magyar állampolgársággal is rendelkezőkkel szembeni román narratíváját is.
A kollektív irigység, utálat, megosztottság zárójelbe teszi az egyéni teljesítményeket. Fontosabb pár félremagyarázott félmondat, mint egy egész életmű…
Bár eredetileg csikót próbált elejteni egy agresszív székelyvarsági medve, később rátámadt és megkergette a vasárnap esti riasztásra kiérkező hatóságokat. Kénytelenek voltak ártalmatlanítani a nagyvadat.
Éles vita dúlt a magyar Országgyűlésben a képviselők állampolgárságának nyilvánosságra hozatalát célzó mihazánkos kezdeményezésről. Gurzó Mária, a Tisza Párt képviselője tisztázta: soha nem rendelkezett román állampolgársággal.
Négy gyermek és három felnőtt lett rosszul egy összejövetelen a Gyimesközéplokhoz tartozó Hidegségen vasárnap este. A mentőegységek valamennyiüket csíkszeredai kórházba szállították.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.