Pontosabban a parlament szuperolcsó étkezdéjében.
A lenti képen látható „installációt” Adrian Dohotaru független képviselő posztolta ma a munkahelyéről: a bukaresti parlamentből. Bár a parlament ugyanabban az épületben, a Nép Házában működik, mint a kortársművészeti múzeum, ez a műtárgy nem a múzeumban van, hanem a parlament étkezdéjében.
Nem is a múzeumból lépett át egy művész, hogy esztétikai élményben részesítse az ebédelő honatyákat, vagy hogy csak úgy l'art pour l'art odabiggyesszen nekik egy landart alkotást. Ez bizony
a képviselő bejegyzése szerint a vödör már egy éve ott áll az étkezde közepén, mert ázik be a plafon, és a vödör (vagy inkább kuka?) fogja fel a lehulló vízcseppeket. A mennyezet megjavítása helyett előbb négy asztallal vették körbe, hogy senki ne rúgja fel a vödröt, majd kavicsággyal vették körül. (Biztos azért, hogy a kifröccsenő cseppeket se kelljen feltörölni a padlóról.)
Dohotaru ma vette észre, hogy a kavicságyat közben valakik olyan színes faforgáccsal vették körül, amilyenekkel a virágos kerteket, cserepeket díszítik, és védik a talajt vele a kiszáradástól. Az installáció egészen esztétikussá fejlődött, csak irigykedhet a szomszédos, kortársművészeti múzeum.
A kép alatt ihletett kapott a kommentariátus is: van aki fát vagy más növényt ültetne a vödörbe, hogy ne menjen kárba a csepegő víz, más arra vár, hogy annyi víz csöpögjön le a plafonról, hogy a felitatásához szükséges faforgácsra majd közbeszerzést kelljen kiírni.
Bennfentesek azt is tudni vélik, miért nem szüntetik meg a beázást, és javítják meg a plafont: mert a parlamenti étkezdében annyira olcsók a fogások, hogy a kantin bevételéből javításra nem, legfeljebb kavicsra futja.
Gondolatok arról, hogy miért tudunk egyre kevésbé hátralépni, és távolabbról szemlélve tisztább képet alkotni a világról.
Mert miért ne lehetne székely MI? Lesz és kész! Pamflet.
A román és magyar kultúra közötti hídépítés nem küldetés, hanem normális viselkedés kellene legyen – mondja a Bukaresti Egyetem nyugalmazott professzora.
Szubjektív lencse és költői merengések az elmúlt évtizedek alatt alig változó romániai vasúti viszontagságokról. Elöl ül a masiniszta, de ki igazítja ma a „gőzöst”?
Tudta, hogy Emil Boc kiválóan versel magyarul Petőfi Sándor, József Attila vagy éppen Kosztolányi Dezső modorában? Erre tessék! (Naná, hogy pamflet.)
Ki kell menekíteni az ukrán határ menti Tulcea megyei Plauru falu lakóit az ukrán kikötői infrastruktúra elleni éjszakai orosz támadások után – derült ki hétfőn.
… jóformán neki se fogtak egy vasúti felüljárónak, máris összedőlt, elakadt a vonatközlekedés… akad olyan település Romániában, ahol folyóvíz nincs, de karácsonyi vásár naná, hogy van!
A ma éjjeli drónincidensről tájékoztató cikkünk posztja alatt több olvasónk is arról számolt be, hogy hangos zajra riadt fel szerdára virradóan. „Nagyon hangos volt, éjjel 2-kor arra ébredni, hogy gépek zúgnak a fejünk fölött!”
Romániának körülbelül 45 napig kellene kitartania egy Oroszországgal való nagyobb fegyveres konfliktus esetén, amíg a NATO-csapatok el nem érik a területét.
Eddig tizenöt embert evakuáltak a Tulcea megyei Plauru településről, miután az ukrán területeket ért orosz dróntámadások nyomán egy LPG-vel megrakott hajó kigyulladt hétfőn Izmajil ukrán város közelében.
Gondolatok arról, hogy miért tudunk egyre kevésbé hátralépni, és távolabbról szemlélve tisztább képet alkotni a világról.
Mert miért ne lehetne székely MI? Lesz és kész! Pamflet.
A román és magyar kultúra közötti hídépítés nem küldetés, hanem normális viselkedés kellene legyen – mondja a Bukaresti Egyetem nyugalmazott professzora.
Szubjektív lencse és költői merengések az elmúlt évtizedek alatt alig változó romániai vasúti viszontagságokról. Elöl ül a masiniszta, de ki igazítja ma a „gőzöst”?