Pontosabban a parlament szuperolcsó étkezdéjében.
A lenti képen látható „installációt” Adrian Dohotaru független képviselő posztolta ma a munkahelyéről: a bukaresti parlamentből. Bár a parlament ugyanabban az épületben, a Nép Házában működik, mint a kortársművészeti múzeum, ez a műtárgy nem a múzeumban van, hanem a parlament étkezdéjében.
Nem is a múzeumból lépett át egy művész, hogy esztétikai élményben részesítse az ebédelő honatyákat, vagy hogy csak úgy l'art pour l'art odabiggyesszen nekik egy landart alkotást. Ez bizony
a képviselő bejegyzése szerint a vödör már egy éve ott áll az étkezde közepén, mert ázik be a plafon, és a vödör (vagy inkább kuka?) fogja fel a lehulló vízcseppeket. A mennyezet megjavítása helyett előbb négy asztallal vették körbe, hogy senki ne rúgja fel a vödröt, majd kavicsággyal vették körül. (Biztos azért, hogy a kifröccsenő cseppeket se kelljen feltörölni a padlóról.)
Dohotaru ma vette észre, hogy a kavicságyat közben valakik olyan színes faforgáccsal vették körül, amilyenekkel a virágos kerteket, cserepeket díszítik, és védik a talajt vele a kiszáradástól. Az installáció egészen esztétikussá fejlődött, csak irigykedhet a szomszédos, kortársművészeti múzeum.
A kép alatt ihletett kapott a kommentariátus is: van aki fát vagy más növényt ültetne a vödörbe, hogy ne menjen kárba a csepegő víz, más arra vár, hogy annyi víz csöpögjön le a plafonról, hogy a felitatásához szükséges faforgácsra majd közbeszerzést kelljen kiírni.
Bennfentesek azt is tudni vélik, miért nem szüntetik meg a beázást, és javítják meg a plafont: mert a parlamenti étkezdében annyira olcsók a fogások, hogy a kantin bevételéből javításra nem, legfeljebb kavicsra futja.
Marosvásárhely az első olyan romániai város, ahol az utcai szemétkezelésben robotokat alkalmaznak. Furcsa és idegen... megszokható?
Az alábbi gondolatok arra szolgálnak, hogy a pár napon belül ünnepelni kívánó magyar és egyéb-féle emberek ne veszítsék el se a türelmüket, se a hangulatot, se az eszüket.
A Helikon női háttérországáról és a 19. századi férfieszményekről is szó volt a Babeș-Bolyai Tudományegyetem történészkonferenciáján.
Ilyen, amikor az egyik állami intézmény akadályozza a másik működését, az államkasszából kieső pénzt pedig ártatlan polgárok zsebéből pótolják.
Megnéztük, milyen most Kolozsvár a nagy garázsbontási lázban: van, ahol még őrzi a város látképe a '89 előtti állapotokat és a kilencvenes évek fojtó szürkeségét, máshol már villog a modernitás és rendezettség, ahogy az illik.
A havasalföldi uralkodó erdélyi hódítását sok minden vezérelte, csak az egységes román állam gondolata nem. Egyre izgalmasabb az MCC kolozsvári központjának történész-kerekasztal sorozata.
A kormány ugyanis, ha nem tudta volna, kétmilliárd lejnyi bérhátralékkal tartozik nekik, amit ők maguk pereltek össze maguknak. És akkor a lehetséges kamatokat még nem is vettük számításba…
Halálosan megfenyegette és megtámadta az aradi székhelyű Maros-ártér Tájvédelmi Körzet parkőreit egy fatolvajokból álló csoport.
Kicsit olyan az egész, mint amikor valaki megmondja, ki a fehér, ki a fekete. Ki a Jó, ki a Rossz. Mi meg nézünk, hogy ki ez? És miért mondja meg? És hogy jutottunk ide? Mert itt tartunk.
Leesett a kerékpárról egy idős férfi Bodzafordulón péntek délután, a sérültet a SMURD helikoptere szállította Brassóba a helyi kórházból.
A húsvét manapság sokak számára pusztán kulturális, családi összejövetellé, vakációzássá, hosszú hétvégévé vált, holott a kereszténység legnagyobb ünnepéről van szó, amelynek lényege a szenvedés, a halál és az élet az összefonódása.
Húsvétvasárnap reggel az ételszentelés szertartása kerül középpontba, ezt a hagyományt pedig Csíkszeredában több ezren éltetik. A Kárpát-medence legnagyobb ételszentelését Csíkszereda központjában tartják, és ez idén sincs másként.
Marosvásárhely az első olyan romániai város, ahol az utcai szemétkezelésben robotokat alkalmaznak. Furcsa és idegen... megszokható?
Az alábbi gondolatok arra szolgálnak, hogy a pár napon belül ünnepelni kívánó magyar és egyéb-féle emberek ne veszítsék el se a türelmüket, se a hangulatot, se az eszüket.
A Helikon női háttérországáról és a 19. századi férfieszményekről is szó volt a Babeș-Bolyai Tudományegyetem történészkonferenciáján.
Ilyen, amikor az egyik állami intézmény akadályozza a másik működését, az államkasszából kieső pénzt pedig ártatlan polgárok zsebéből pótolják.
Megnéztük, milyen most Kolozsvár a nagy garázsbontási lázban: van, ahol még őrzi a város látképe a '89 előtti állapotokat és a kilencvenes évek fojtó szürkeségét, máshol már villog a modernitás és rendezettség, ahogy az illik.
A havasalföldi uralkodó erdélyi hódítását sok minden vezérelte, csak az egységes román állam gondolata nem. Egyre izgalmasabb az MCC kolozsvári központjának történész-kerekasztal sorozata.