Érdekes időszak következik Európában is, ami „kiegészíti” az itthoni politikai-hatalmi tragikomédiát.

Az általunk Brüsszelbe küldött képviselőknek határozottan és kitartóan kell fellépniük az erdélyi magyarság jogaiért.

Jogosan mondják egyre gyakrabban az emberek, hogy nincs, akire szavazzanak. Igazuk van. Ezzel szemben az erdélyi magyarság kényelmes helyzetben van: számukra nincsenek dilemmák.

A nemzeti kisebbségek mindig megfogalmazták kéréseiket, igényeiket, elvárásaikat, amelyeket aztán az európai intézmények rendre elutasítottak.

Csak egyet tudnak: legyen bármi, csak ne magyar!

Nem tudtam, sírjak vagy nevessek, amikor egy marosvásárhelyi szenátor arról „értekezett”, hogy a magyar politikusok „az etnikai alapú autonómiából választási prostituáltat csinálnak”.

A politikusok a nem éppen kedvező imázs miatt rendszerint a sajtót teszik felelőssé.

Az egész egy kicsit a '90-es évek hangulatát idézte, bár a megjelentek számából ítélve, a Vatra ereje és támogatottsága messze elmarad az akkoritól.

Az időzítés ördögien körmönfontnak nevezhető, hiszen 24 évvel ezelőtt épp ezen a napon, szinte percre pontosan ezekben az órákban érkeztek a leitatott hodákiak, törtek ki a zavargások,.

Egyesek mindenáron konfliktust, „vért” szerettek volna látni, s szinte személyes sértésnek érezték, hogy szombaton a vásárhelyi magyarság semmi ilyent nem „produkált”.

A PSD most kétségbeesetten próbál újabb többséget létrehozni, bárkivel, aki hajlandó alkut kötni vele, ugyanúgy, ahogy 2004-ben, majd 2008-ban is tette Traian Băsescu.

Leginkább felbolydult darázsfészekhez hasonlít a mai politika. Darázsfészekhez vagy viperafészekhez.

Az ország két nagyon fontos politikusa, akik milliók sorsát tartják a kezükben, feledve a bársonyszékkel járó kötelezettségeiket, lázrohamokra emlékeztető agresszivitással marja egymást, szemünk láttára senyved mind jobban és jobban a jogállamiság, és a huszonöt év után is gyerekcipőben járó törékeny demokráciánk.

A kormánykoalíció vezetői mást sem tesznek, mint hogy az egész világ szeme láttára acsarkodnak egymásra, és marakodnak a koncon. Erre megy rá minden idejük és energiájuk.

Nagyon is elgondolkoztató, ami az alkotmánymódosítás során történt. Még az egyszerű polgár is többet vár. Nem fércmunkát.

A prefektus számára a legnagyobb problémát mégiscsak azok a fránya magyar grófok jelentik, akik ragaszkodnak a kommunista rezsim által elkobzott vagyonukhoz.

Romániában semmi sem biztos. Illetve valami mégis: politikusnak soha ne higgy!

Az ország délkeleti tartományaiban hóvihar tombol, a többméteres hótorlaszok szorításában az emberek az életükért küzdenek, a belpolitikában azonban annál forróbb a hangulat.