Tényleg ezt mondta. Azóta nem tudjuk, sírjunk-e, vagy röhögjünk. Vagy mindkettő…

Az ukrán vámosok ugyanis időnként úgy döntenek: a turisták kirablása jövedelmezőbb, mint a munka.

Hát persze, nagy hiány van az ilyenből a mioritikus pártpiacon.

Legalábbis Temesváron. Ahol 29 éve kitört a csészén vigyorgó diktátor és rezsimje elleni forradalom.

Olaszországban történt, a kies Anzio városában.

Az ismeretlen katona fejét, sajnos, ellopták. És nem volt mivel pótolni. De azért az ünneplést megtartották. Fejetlenül is.

Még több tanórát. Mintha nem lenne így is elég sok. De nyugalom! Csak azok kapnak a levesből, akik nem tudják tartani a lépést a tantervekkel.

Hopp, kicsit elírtuk az egyik címbeli kifejezést. Így helyes: nagyromán párt. Mert nem nagy. Sőt. Jelentéktelenül apró.

Az jóembert úgy hívják, hogy… de végül is mindegy, felejthető.

Cristian Tudor Popescu, a román sajtó fő jövendőmondója szerint Bukarest nem fogja megengedni az „erdélyi szegregációt”.

Egy minden jó, ha a vége jó típusú eset, amelyről az olvasónak számtalan népmese juthat eszébe. Igaz, ezúttal a rókák voltak a jó arcok.

Az emberi jogok világnapján történt. Vagyis hétfőn. Amikor a közleményírók is agyhalottak.

Tekintettel arra, hogy a gigakatedrálist a százéves Románia legnagyobb teljesítményének tekintik, ez elég ciki.

Erdély, ugye, 1918-ig amúgy is egyfajta Európai Unió része volt. Ezt mondta a román sajtó egyik nagyembere, Cristian Tudor Popescu.

A bagoly mondja… kezdetű szólás két szereplője ezúttal Liviu Pop volt tanügyminiszter (a bagoly) és Klaus Iohannis államelnök (a veréb).

És aki keres, ugye, az talál. És nem ám az ellenséges magyar médiában. Sokánt: a baráti franciában!

A településen egyik napról a másikra nyüzsögni kezdtek a díszpolgárok. Persze, a baki ördöge ezúttal sem aludt.

Hogy miért? Hát, mert megbecstelenítették Erdély Jézus Krisztusát. Izé, Avram Iancut. Figyelem, irtó meredek dolgok következnek!