A nagy francot! Karácsonyi (centenáriumi) világító díszfityegőket aggatnak a homlokzatra. Közeleg az ünnep.

… hogy ha egyszer sikerül neki egy jó szpícs, másnap rögtön megismétli.

Ja, 1595-ben ezen a napon vonult be a román hadúr győzelmesen Gyulafehérvárra. Hogy létrehozza Nagy-Romániát, mi másért.

Bakizott, persze. Megint. Apropó: lám, mennyi baj van a nemekkel. Hát nem lenne egyszerűbb törölni őket?

Ugyanis betörtek az országba a meleghullámok. És szemmel láthatólag jól érzik magukat nálunk.

Öt sebesült maradt a nyomában.

A visszafele elsülő sztoriban annyi a jó, hogy az áldozat nem halt bele a kalandba, bár az állapota súlyos.

Eddig északi hideghullámok sepertek végig az országon, hamarosan jönnek a melegek, a szomszéd kontinensről.

Azt mondta, hogy Erdély és Románia egyesülése igazán nagy történelmi pillanat volt Európa számára. Is.

Ennyi bírságot kapni, ilyen abszurd módon… ilyet még nem láttunk. Eddig.

Jól meg is büntették. Csak a graffitik nem hajlandók eltakarodni az épületek falairól.

Na ja, ha valaki a dák székváros helyett a Traianus korabeli római provincia fővárosába megy…

Kérdés: a kizárólag a lakók zsebét terhelő nagy homlokzatfelújítási kampány után mi lesz a graffitisekkel? Kitiltják őket? Járőrözni fognak a kedves városatyák? Na?

Ma még pompásan virítanak a gesztenyefák virágbugái a kolozsvári nemzeti színház oldalán. Október végén! De holnap már jön a hideg meg a zimankó. És az őszi tavasznak vége.

Pedig az érintett városban van kultúra elég. Ott magasodik például Constantin Brâncuși legendás Végtelen oszlopa is.

Úgy gondolta, a szűk utca a széles. Be is szorult, mint Micimackó az odúnyílásba.

Nem tudta? Akkor nézze csak meg: Viorica Dăncilă asszony szépen megmutatja nekünk.

Nem vicc. Aradon történt.