Reménytelennek tartom az autonómiaért való harcot.

A sokat ígérő demokrácia sem működik, hiszen a népakarat nem érvényesül, azok, akiket a lakosság a parlamentbe juttat, nem igazán a választóikat képviseli.

Az elmúlt huszonöt év azt bizonyítja, hogy a románok bármit ígérnek a választási kampány idején, azt még a románság irányába sem tartják be, de ez már nem meglepő, ilyen a politika.

Könnyen megtörténhet, hogy sokan beállnak Ponta és Dragnea ernyője alá a mézesmadzag után kapaszkodva, de a forráslehetőségek egyre jobban szűkülnek, a keveset egyre többfelé kell majd osztani, ami előbb-utóbb újabb elégedetlenséget fog kiváltani, és elkezdődhet egy újabb vándorlási hullám.

A politikum beszólásainak eddig mindig káros hatásai voltak. A tanügyi törvény megalkotásakor nagyon sok érv ütközött, de csak ritkán a szakmai érvek, legtöbbször a pártérdekek és az örökké felszínre kerülő magyarság-kérdés.

Az RMDSZ-ben sohasem a tagság akarata érvényesül, hanem a régiek, a hatalomhoz dörgölődzők, a kis lépések nagy mestereié.

Az RMDSZ, ha kell jobboldaliakkal, ha kell baloldaliakkal kormányoz és folyamatosan nyeli a magyarellenes kirohanásokat.

Az RMDSZ, amióta kormányszerepet vállal vagy ellenzékből támogat kormányokat, folyton részese a csődöknek, bukásoknak.

Az érzékenység legfőbb formája a sovinizmus, a soviniszták nagy része pedig a tudatlan rétegből kerül ki.

A földet sok csapás érte és éri, de az tény, hogy nem ment össze. Amit egy tollvonással elvettek, egy másik tollvonással visszaadhattak volna, visszaadhatnának, ha meglenne a szándék.

Ma már senki nem tudja megmondani, milyennek kell lennie egy jó pedagógusnak. Milyen elvárások körvonalazódnak? És milyenek ők valójában, ehhez viszonyítva?

Egy szervezet megújításához teljesen le kell rombolni a régit, elseperni annak minden porát, és alapjaiból építeni egy másikat.

Szatmárnémeti és Borhíd között a polgármesterek azt az utasítást kapták, hogy minden főút menti faluban hajtassák be a csordát, mert Călin Popescu-Tăriceanu, a szenátus elnöke nemhivatalos látogatást tesz Borhídon.

Május 25-ig nem lesz olyan rendezvény, ahol ne kényszerülnénk arra, hogy végighallgassuk a politikusok ígéreteit.

Ismét késnek a létfontosságú kérdések megoldásai, és ha most, kampány idején sem történnek lépések, később még ennyire sem számíthatunk.

Az utóbbi években kevés ideje marad a gyereknek játékra, viszont a tanulásra sem igazán, mert a felmérések és az érettségi eredmények azt bizonyítják, hogy nagyon sok tanuló még anyanyelvből is csak a minimális átmenőjegyeket kapja meg. Mi történik ilyenkor?

Európa-szerte mindenhol csak beszélnek arról, hogy talpra kellene állítani az egészségügyet, közben az történik, hogy ellenőrizhetetlen mennyiségben gyártják a gyógyszereket, hogy azt eladják azoknak is, akik még nem betegek, hogy előbb-utóbb ők is gyógyszerfogyasztók legyenek.