Nagyon érdekes a levél, amelyben a miniszterelnökké válni igyekvő Ciucă tartalékos tábornok és miniszter politikai fegyverszünetet ajánl.

Az egész világon felizzik egy rendkívül fontos vita: milyen valódi szerepe lehet a hadseregnek a koronavírus-járvány leküzdésében?

Igen, mert Romániát történelme során mindig valaki elnyomta. Kényelmes áldozati mentalitás ez. Közben persze lehetne tenni ezt-azt. De hát hogy, ha egyszer áldozat?

Persze, komoly egészségügyi kockázat. Meg geopolitikai kockázat. Ám kérdés, hogy melyik a veszélyesebb: a vírus vagy a hergelés?

A járvány szele is úgy érte Romániát, mint a tél: meglepetésszerűen.

A veterán politikai elemző már szinte könyörög a mioritikus vezetőknek, vessék már figyelő szemüket egy kicsit Magyarországra, például a meddő cicaharc helyett.

Hogy is érdekelhetné, amikor folyamatos politikai válságban van, a gazdasága úgy dübörög, hogy alig hallani, külpolitikai téren pedig többnyire a bólogató János szerepét játssza?

Máshol vannak hozzáértő intézmények. Románia leragadt a csúcsdíszes, bojtos és csöngettyűs alkalmatlanság kultúrájánál.

Amikor a nem feltétlenül magyarbarát román politikai elemző leemeli a kalapját Magyarország külpolitikája előtt. Talán itt kezdődik a normalitás.

Egy kicsit a kiskakas történetére emlékeztet, aki minduntalan farkast kiáltott, amikor nem volt sehol, aztán amikor tényleg jött, a kutya se figyelt oda a sivalkodásra.

Ugye, ha minden ilyen jól működik a mioritikus hazában, továbbá ilyen jó a kormány, a miniszterek meg mindenki, akkor nem csoda, hogy a bűnbandák is beköltöznek.

Azért büszkék lehetünk magunkra, magyarok! A négy fő démonizálási téma közül kettő rólunk szól.

Az Európai Unió ismét beszólt Romániának. Hogy ejnye, nem is olyan kisebbségvédelmi mintaállam. És akkor vajon most mit szól az Unió az úzvölgyi temetőháborúhoz?

Amikor egy veterán újságíró és politikai elemző azt próbálja igazolni, hogy Ferenc pápa romániai látogatása azt igazolja, mennyire toleráns a román nép a magyar kisebbséggel szemben.

A román politikai elemzők kezdik komolyan venni a kölünböző önrendelkezési formákra vonatkozó követeléseket. Persze, Erdély izgatja őket a legjobban.

Nem volt olyan szövetség, melyben Románia kitartott volna, állítja a szerző. És ha már hagyomány, akkor tessék, itt az újabb nemzetközi botrány.

Ha Magyarországnak meg Romániának szabad útleveleket osztogatnia, Oroszországnak miért nem?

Mioritikus hazánk derék vezetői afféle téttelen edzésnek tekintik az európai parlamenti választásokat, a közelgő hazai választási háború előtt.