A nemzeti létünket biztosító tartásunk megtörése és önérzetünk szétzúzása érdekében az évszázadok során számtalanszor elferdítették múltunkat az erre felkért hivatásos történelemhamisítók, olyannyira, hogy hazugságok vagy féligazságok egész sora épült be tudatunkba, és a nyilvánvaló bizonyítékok ellenére ott leledzik makacsul jelenleg is.

Valakik Magyarországot célállomássá tették, amint ezt az ide érkezők nagy létszámán kívül a szerb rendőrök viselkedése is bizonyítja, hiszen a magyar határra irányítják, illetve kísérik a migránsokat.

Emlékezni kell, és a világot is emlékeztetni a minket ért égbekiáltó igazságtalanságra, s szembenézni a kegyetlen ténnyel, hogy sötét erők már évezredek óta próbálnak a Föld színéről eltüntetni minket.

Veszélyes játék részesei lettünk, mert az irántunk tanúsított elutasító és ellenséges magatartásukkal az említett tisztségviselők nemcsak megaláztak, hanem provokálnak is minket.

Ha továbbra is magyarként akarunk élni a szülőföldünkön, ezt a várost feladni nem szabad, bármi áron meg kell tartani!

A kommunista rendszer levitézlett ugyan, de valamilyen módon ma is hatalmon lévő pribékjei igyekeznek elfeledtetni a terrort, bezártságot, kiszolgáltatottságot, s nincstelenséget, míg az áldozatok próbálják elfelejteni azt.

Erdélynek Romániához való csatolása óta központilag kitervelt és irányított hadművelet folyik ellenünk.

A román múlt e jeles napján az én székely szívem fölött is piros–sárga–kék pántlikára akadt a hirtelen felkelt csípős téli szél, és mivel ez másoknak örömet szerzett, hagytam, hogy hadd lobogtassa.

Ellenségként kezelnek, kioktatnak, fenyegetnek, vagyonunkból kiforgatnak, megaláznak, tiltják nemzeti jelképeink használatát, és még a létünket is kétségbe vonják, miközben elvárják, hogy legnagyobb nemzeti tragédiánk kezdetének évfordulóján örömkönnyeket hullatva ünnepeljük, hogy a magyar helyett a román államhatárokon belül élhetünk.

Kies országunkban is fújdogálni kezdett a változás szele, mely következtében a politikai szélhámosok, kalandorok és bűnözők ideje lassan lejár.

A 136-os törvénynek azonban nem csak demokrácia-, hanem magyarellenes vetülete is van, hiszen általa a hazánk feldarabolásához vezető folyamat egyik eseményének megünneplésére akarnak minket kényszeríteni. Ez pedig már provokáció a javából.

Gazdasági fellendülés sem lehetséges autonómia nélkül.

Egykor majd önálló Erdélyben és autonóm Székelyföldön élhetünk, tevékenykedhetünk, szerethetünk, és dicsérhetjük az Urat. Csak tanulni, tanulni, tanulni kell!

El­özön­lik városainkat, megváltoztatják azok arculatát, gyarmatként kezelnek minket, és ténykedésük nyomán földönfutókká váltunk saját szülőföldünkön.

Az egyéni vagy tömeges önbíráskodás egy jogállamban nem kaphat teret.

A román hatalom azért akarja a területi és kulturális autonómia elérését megakadályozni, mert ez sorsunk irányításának saját kezünkbe vétele által dugába dönti az eltüntetésünkre vonatkozó aljas terveit.

Nekünk is épp olyan határozottan és világosan kell leszögeznünk, hogy bármi egyezkedés tárgya lehet, azonban amikor a magyar nemzeti közösség jogairól van szó, nincs helye az alkudozásnak.

Szép szóval és józan érveléssel, úgy, ahogy eddig, a jövőben sem érhetünk el eredményt jogainkat illetően.