Donyeckben, a Kis-Oroszország projekt mögött a Kreml körvonalai sejlenek fel.
Donbaszban nincs nyugalom, sem a hadszíntéren, ahol az utóbbi hetekben naponta megsértették a tűzszüneti megállapodást, sem a propagandaháborúban. Úgy tűnt egy ideje, hogy az oroszbarát szeparatisták egy helyben topognak ez utóbbi fronton. De az önhatalmúlag kikiáltott Donyecki Népköztársaság „elnöke”, Alekszandr Zaharcsenko nemrég, július 18-án, egy sajtókonferenciáján bejelentette a Kis-Oroszország projekt elindítását. Pontosabban, egy „alkotmányos okirat” aláírását, melynek értelmében három év alatt
melynek neve állítólag „lejáratódott”. Donyeck lesz a főváros, mert Kijev – szintén – „lejáratódott”. Ukrajna jelenlegi zászlóját pedig Bohdan Hmelnickij régi zászlójára cserélik. A politikai pártokat e három éves időszakra betiltják és ebben az időszakban kivizsgálják, lefolytatják a pereket és kimondják az ítéleteket a „Májdán, Odessza, Donbasz” ügyekben. További néhány részletet Alekszandr Tyimofejev „miniszter” árult el, aki elkísérte főnökét a sajtókonferenciára. Elmondása szerint a jövendőbeli Kis-Oroszország szövetségi állam lesz, a régiók pedig széleskörű autonómiát kapnak. A központra a szövetségi költségvetés, a hadsereg és a titkosszolgálatok feladatai hárul majd. És még ha össze is hívnak egy Alkotmányozó Gyűlést, a jövőről már döntöttek. Kis-Oroszország egyesülni fog Oroszországgal és Fehéroroszországgal.
Első látásra ez a projekt egyetlen ember, Zaharcsenko agyszüleményének tűnik. Az excentrikus viselkedéséről és inadekvátságáról közismert Zaharcsenko még a saját „parlamentjével” és luganszki szomszédaival, az oroszbarát szeparatista elvtársakkal sem konzultált. Azt állítja, hogy az „ukrán régiók képviselői”, akik Donyeckben részt vettek egy találkozón, felkarolták és megszavazták a projektet. Zaharcsenkót a sajtótájékoztatóra Zahar Prilepin orosz író, a Nemzeti Bolsevik Párt tagja, egy szintén extravagáns figura is elkísérte.
A nemzetközi reakciók kiszámíthatók voltak.
Oroszország reakciója valamivel összetettebb. Borisz Grizlov, Oroszország különleges képviselője a kapcsolati csoportban azt mondta, hogy a Kis-Oroszország projekt nem kompatibilis a donbaszi konfliktus rendezésére vonatkozó minszki folyamattal. A Kreml szóvivője, Dmitrij Peszkov csak Zaharcsenko magánkezdeményezésének tartja a projektet. De a szakértők Vlagyiszlav Szurkov, Putyin donyecki és luganszki ügyekért felelős tanácsadójának állásfoglalására vártak, aki állítólag a Krím annektálása és a donbaszi háború forgatókönyvének szerzője. Nem kellett sokat várniuk, mert Alekszej Csesznakovon keresztül, aki részt vett egy Szurkov által összehívott szakértői találkozón, ez utóbbi talányos választ adott. Ami jó ürügy volt ahhoz, hogy további három napon keresztül napirenden tartsák Kis-Oroszország témáját, miközben más szakértők azt próbálták kitalálni, mit mondott Szurkov Csesznakovon keresztül. Az új projekt valójában Ukrajna integritását hirdetné és a Kijev által szorgalmazott „euró-utópia” alternatívája lenne, amire Donyeck Kis-Oroszországgal válaszol.
Jelenleg nehéz megmondani, milyen mértékben érintett Szurkov az új projektben. Tény, hogy a Malorosszija elnevezés szerepel Szurkov elektronikus levelezésében, melyet 2016-ban tettek közzé ukrán hackerek. Azok között van egy Denisz Pusilintól, a „Donyecki Népköztársaság” parlamentjének „elnökétől” érkezett levél, aki Ukrajna három részre, Novorosszijára (Új-Oroszország), Malorosszijára (Kis-Oroszország) és Galíciára osztását javasolja Szkuratovnak (a szövegkörnyezet alapján nem világos, miként került a képbe, de ha nem elírás, akkor Jurij Szkuratov orosz főügyészről lehet szó – a szerk.). Kis-Oroszországhoz az Ukrajna központi részében lévő régiók tartoznának: Zsitomir, Hmelnickij, Kijev, Kirovograd, Poltava stb. Zaharcsenko tervében Kis-Oroszország az egész ország új neve lenne, mely elnevezést akkor használták, amikor Ukrajna az Orosz Birodalomhoz tartozó kormányzóság volt.
és ezt arra a megoldásra cserélnék, mellyel az NSZK (Németország Szövetségi Köztársaság – a szerk.) bekebelezte az NDK-t (Német Demokratikus Köztársaság – a szerk.), amelyben Oroszország kapná Nyugat-Németország szerepét.
Tehát a Kis-Oroszország projekt sokkal ambiciózusabbnak tűnik, mint a régi, az Új-Oroszország projekt, melyet hivatalosan 2014. május 24-én hirdettek meg és csak a keleti és déli régiókat foglalta magába, melyeknek ki kellett volna válniuk Ukrajnából, új államot hozva létre. Időközben mind Moszkva, mind a donbaszi szeparatisták feladták ezt a tervet. „Új-oroszország parlamentjének elnöke”, Oleg Carev azt mondta, hogy „jegelték” a projektet, mert nem illeszkedik a minszki megállapodásokba. Sőt, Zaharcsenko 2017-ben azt mondta, hogy Donyeck és Luganszk szeparatista régiók egyesülése sem lehetséges, mert ez megsértené a minszki rendelkezéseket. De időközben meggondolta magát. Zaharcsenko most már nem elégszik egy darabbal, nevezetesen a délkeleti résszel, hanem egész Ukrajnát akarja.
Malorosszija lefordítva Kis-Oroszországot jelent. Ez a kifejezés a XIV. században jelent meg, amikor a Konstantinápolyi Pátriárkia két metropoliát hozott létre, az egyiket Velikaja Rusznak, vagyis Nagy-Oroszországnak, a másikat Malaja Rusznak, vagyis Kis-Oroszországnak nevezték. A latin nyelvű dokumentumokban Russiæ Minoris szerepel, Lengyelország királyai pedig Kis-Oroszországot is felsorolták az általuk uralt tartományok között. Ez az elnevezés a XVII. században a kozák hetmanságot jelölte, utóbbi felszámolása után pedig a Kijev központtal újonnan létrehozott kormányzóságra szállt át. A Malorosszija elnevezést ezt követően a XIX. században használták a mai Ukrajna déli és nyugati részére.
Igazi politikai stratégia lett mindenféle történelmi-földrajzi elnevezések visszahozása a politikai forgalomba, melyeket olyan jellemzőkkel ruháznak fel, amelyek egy részének semmi közük sincs a történelemkönyvekben lejegyzett valósághoz. Talán éppen ezért tűnik kevéssé valószínűnek, hogy Kis-Oroszország csak Zaharcsenko egyik projektje. A Kreml árnyéka sejlik fel mögötte.
Az alcímeket a szerkesztőség adta.
És mi lenne, ha ki-ki kénye-kedve szerint oszlathatna fel neki nem tetsző pártokat?
Az évekig langyos-unalmasnak tűnő mioritikus politikai élet nagyjából Călin Georgescu feltűnése óta megint izgalmassá vált. Aztán mostanában mintha már túl izgalmas lenne. Mint egy vad összeesküvés-elmélet.
Nézzük csak meg közelebbről, mi folyik épp a romániai politikában, kik a szereplők, és milyen érdekek vezetnek el oda, hogy legyen új kormány és ne kelljen megnyomni a nagy újraindítás gombot.
A 25. TIFF-en néztük meg a România Sălbatică rendezőjének legújabb alkotását, és kedvünk támadt madarakat lesni egy vízen ringó csónakból. De vajon tudjuk-e, milyen huncutok a varjak, vagy hogyan csalogatja elő a rovarokat az iszapból a széki lile?
Ideje lecserélni a korábbi évtizedek szenvedéseire reflektáló román–magyar megbékélés fogalmát a pragmatikus együttélés kifejezésére, a tisztességes Európáért folytatott közös román–magyar párbeszédre. Vége az MCC-történészkerekasztalnak.
Provokációnak nevezte a ProSport román sportportál minapi cikkében azt, hogy a Hungary Today című angol nyelvű magyar hírportál „erdélyi magyarként” hivatkozott Kovács István futballbíróra.
… meglett a kormánybuktatás után készített első közvélemény-kutatás, érdekesek az eredmények… és Nicușor Dan államelnök enyhén szólva hülyét csinált magából a NATO-csúcsértekezleten.
Fagypont alá esett a hőmérséklet péntekre virradóan az Omu-csúcson, ahol csütörtökön fehérbe is borult a táj. Pedig még napokkal ezelőtt az elviselhetetlen kánikulára panaszkodtunk...
Elkészült a romániai magyar tannyelvű középiskolák idei érettségi rangsora. A végzősök átlageredményei alapján összeállított toplista a legjobb intézmények mellett azt is megmutatja, hol érettségiztek a legtöbben, hol született a legtöbb 10-es jegy.
A magyar kormány képviselőinek jelenlététől teszi függővé az idei Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor (Tusványos) panelbeszélgetésein való részvételt több külhoni magyar egyetem vezetősége.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
És mi lenne, ha ki-ki kénye-kedve szerint oszlathatna fel neki nem tetsző pártokat?
Az évekig langyos-unalmasnak tűnő mioritikus politikai élet nagyjából Călin Georgescu feltűnése óta megint izgalmassá vált. Aztán mostanában mintha már túl izgalmas lenne. Mint egy vad összeesküvés-elmélet.
Nézzük csak meg közelebbről, mi folyik épp a romániai politikában, kik a szereplők, és milyen érdekek vezetnek el oda, hogy legyen új kormány és ne kelljen megnyomni a nagy újraindítás gombot.
A 25. TIFF-en néztük meg a România Sălbatică rendezőjének legújabb alkotását, és kedvünk támadt madarakat lesni egy vízen ringó csónakból. De vajon tudjuk-e, milyen huncutok a varjak, vagy hogyan csalogatja elő a rovarokat az iszapból a széki lile?