Többsebességes Európát akar Románia, Iohannis és DNA nélkül

Miközben az európai nagyhatalmak a kontinens jövőjének újratervezésén dolgoznak, a román parlamenti képviselők „joggal való visszaéléssel” vádolják Klaus Iohannist, az igazságszolgáltatással hadakoznak és a korruptak közkegyelemben részesítését készítik elő. Az állandóan a saját érdekeikkel foglalkozó, a vagyonuk felhalmozásával törődő és a régebbi óvatlan lépéseik miatt az ügyészek elől menekülő román politikusok érzéketlenek az ország jövőjét illetően.

Románia sohasem ült játékosként az európai vezetők asztalánál.

Románia állandóan távol tartotta magát a nagy vitáktól, hálásan azért, mert a megérdemeltnél hamarabb befogadták az EU-ba. Románia, akár egy falusi rokon, aki attól félve, nehogy valami rosszat mondjon, inkább hallgat, megelégedett azzal, amit adtak neki, nem kívánva többet, sohasem gondolva, hogy akkor is lenne tennivalója, ha nem noszogatják hátulról.

Ez a provincializmusi komplexus nemcsak egy olyan állam történelmével kapcsolatos, mely a Nyugatnak és a Keletnek egyaránt perifériája volt, hanem egy törekvések nélküli elittel is, mely a tudatos tudatlanságot ápolja és már egy negyed évszázada a teleszkóp rossz végén keresztül figyeli a világot. Az elmúlt napokban Versailles-ben, ahol 1918 decemberében az új európai határokról szóló tárgyalások elkezdődtek és ahol megteremtették a második világháború feltételeit, az EU négy nagyhatalma úgy döntött, hogy több sebességű Európára van szükség. Franciaország, Németország, Spanyolország és Olaszország úgy gondolja, hogy az Európai Unió így fog magához térni a Brexit után és gyorsabb és jobb megoldásokat talál majd a jövőre nézve anélkül, hogy dacos (Lengyelország, Magyarország, Csehország) vagy lusta és elmaradott (Románia, Bulgária) kelet-európaiakkal kellene bajlódnia.

Bukarestben senki sem foglalkozik a versailles-i minicsúccsal

és senki sem rendelkezik egy Románia számára megfelelő forgatókönyvvel, azon kívül, aki csak a hangoskodásokkal törődik. Milyen érvei lehetnének Klaus Iohannisnak a többi európai vezetővel tartott találkozón ahhoz, hogy Romániát bejuttassa a koncentrikus körök legbelsőbbikébe? Azok a törvényjavaslatok, melyekkel a büntetőügyes vagy korrupció miatt elítélt politikusokat akarják megmenteni? A Tăriceanu ötletére a Parlament által elfogadott javaslat, melyben „alkotmánysértőknek és elfogadhatatlanoknak” minősítik azokat az értékítéleteket, melyeket az államfő vagy a Főügyészség képviselői „megfogalmaznak” a kormánnyal és – ezt extrapolálva – magával a Parlamenttel szemben? Az elnök felfüggesztésére keresett ürügyek?

Romániában a kormányoldalhoz tartozó politikai elit – és talán nemcsak az – mintha még mindig inkább a pálya szélén maradna,

hogy újra visszakaphassa az Iliescu-rezsim alatti nyugalmát és komfortját,

korrupcióellenes ügyészek nélkül, Brüsszel Egyetértési és Együttműködési Mechanizmusa nélkül, annak stressze nélkül, hogy kívülről kell jönnie valakinek megtanítani a kormányon lévőket arra, hogy mit kell tenniük, Iohannis nélkül. Egy többsebességes Európa megmentené Dragneát és az övéit az összes neurotikus piruettől, melyeket most végre kell hajtaniuk, hogy ne látsszon, akadályozzák az igazságszolgáltatást, lendületet adna a Dragnea, Tăriceanu és társai által gyakorolt nyugatellenes diskurzusnak és újra Kelet felé fordíthatná az országot, a Szenátus elnöke és a külügyminiszter által már hangoztatott pragmatizmus nevében.