Tessék: ők Vadim örökösei a szélsőjobbon!

A nacionalizmus – az EU pénzügyi válsággal kapcsolatos politikáinak kudarcára és a szíriai bevándorlókkal szembeni intolerancia (főleg a párizsi merényletek utáni) erősödésére válaszul jelentkező – felerősödése közepette az utóbbi években gyors növekedésnek indultak az európai szélsőjobboldali pártok. A magyarországi Jobbik, a görögországi Arany Hajnal Népi Egyesület, a franciaországi Nemzeti Front, vagy Geert Wilders PVV-je Hollandiában annak a jelei, hogy a közeljövőben európai szinten nem zárható ki egy nacionalista párt választási sikere.

1989 után Romániában

Corneliu Vadim Tudor volt a szélsőséges diskurzus reprezentatív figurája.

2000-ben volt a csúcson, amikor majdnem Románia elnöke lett, hiszen a választók több mint 33 százaléka szavazott rá. De 2004 után folyamatosan csökkent a PRM-szavazók száma, amihez társult még az is, hogy a hagyományos pártok átvették a diskurzusát. A PSD a „Büszke románok” szlogennel kampányolt az elnökválasztáson, a szociáldemokrata stratégák pedig gyakran hivatkoztak Victor Ponta jelölt „ortodoxizmusára”. Korábban a PNL helyezkedett magyarellenes álláspontra, Crin Antonescu pedig annak ellenére szorította ki a kormányzásból az RMDSZ-t, hogy az USL-nek aláírt megállapodása volt Kelemen Hunor szövetségével.

Annak ellenére, hogy a választási kampányok idején más politikusok is alkalmazták a nacionalista diskurzus egyes elemeit,

Traian Băsescu gondosan felépített magának egy nacionalista diskurzust,

és jelenleg is jól kidolgozott nacionalista rétegigényre összpontosít. Az utóbbi években általa felhozott egyik téma Románia egyesülése Moldova Köztársasággal. Traian Băsescu Gyulafehérváron, a Népi Mozgalom (MP) egyik 2015. augusztusi konferenciáján kijelentette: „A párt országprojektje Románia egyesülése Moldovával.”

Szintén jellemző a menekültválsághoz való viszonyulása is. Băsescu szerint be kell vezetni „a konfliktusos vagy szegény térségekből Európába igyekvő polgárok belépésének drasztikus korlátozását. (…) Meg kell oldanunk ezt a terrorista kérdést”. „Folytatódni fog Európa iszlamizálódásának folyamata. Európa benne van egy terrorizmusellenes háborúban”, tette hozzá az ex-elnök. A Bukarestbe tervezett mecset ügyéről a Népi Mozgalom vezetője azt mondta, ennek akkorának kellene lennie, mint az isztambuli román templomnak. A nemzeti jogok és vágyak védelmezője szerep megjelenése a diskurzusban alátámasztja, hogy a nacionalizmus nemcsak egy pillanatnyi ideális rétegigény, hanem talán az egyetlen, melyben az ellenzék (esetleges) új vezetői kedvező helyzetbe kerülhetnek. Ennek megfelelően Traian Băsescu nyilvánvalóan megpróbál egy másfajta választói réteg felé fordulni, belekapaszkodva egy populista, nacionalista, bevándorló-ellenes és egyre gyakrabban nyugatellenes diskurzusba.

A „kézenfekvő nacionalista diskurzushoz való folyamodást” gyakorló másik politikai szereplő

Gabriel Oprea tábornok

volt. Ennek egyik példájaként 2015. június 26-án Csíkszeredában részt vett a nemzeti zászló napja alkalmából szervezett ceremónián.

Gabi Oprea diskurzusában a Románia érdekei iránti hűségének biztosítékaként gyakran hivatkozott katonai karrierjére. „Katonaként különleges tiszteletet érzek a román állam alapvető értékei iránt és ismernek, sohasem habozok majd kijelenteni, hogy a nemzeti érdek egyesít egy népet és erőt ad egy nemzetnek”, mondta Gabriel Oprea 2015. június 26-án, Csíkszeredában. A 2010-ben alapított pártja önmeghatározása szerint a „nemzeti érdek védelméért” és a „pozitív hazafiság népszerűsítéséért” küzd.

Az Egységes Románia Párt (PRU) szintén alternatíva kíván lenni a politikai színpadon a nacionalista közvélemény számára.

Bogdan Diaconu vezeti,

akit eredetileg a PSD listáján választottak be a parlamentbe, mely pártból aztán 2014-ben kilépett, mert az RMDSZ-t bevonták a kormányzásba. „Ponta kiszolgálta Kelemen Hunort”, mondta nekünk.

A PRU a leghatározottabban magyarellenes diskurzussal rendelkező szervezet és önmeghatározása szerint „a nemzeti értékek védelméért és egy modern nemzeti hazafisági forma visszaállításáért” harcol. A telefonon megkeresett Bogdan Diaconu a Gândulnak kijelentette, hogy a PRU olyan emberekből áll, „akiknek a vérükben van a nemzeti érdek és gerincoszlopuk van, nem menetoszlopuk”. (Ez arra a balesetre utal, melynek során a Gabriel Oprea volt kormányfő-helyettes menetoszlopát biztosító egyik motoros rendőr halálos balesetet szenvedett – a szerk.). „Európa identitási és erkölcsi válságon megy keresztül (…), ezzel magyarázható a nacionalisták megerősödése olyan országokban, mint Svédország, Ausztria, vagy Görögország”, tette hozzá. „Johannisnak többé nem lenne szabad parancsokat elfogadnia a főnökétől (Angela Merkeltől) és népszavazást kellene kiírnia, hogy a lakosság eldönthesse, akar-e kötelező menekültkvótákat”, mondta még nekünk a PRU vezetője. Azzal zárta a szavait, hogy „nem érez vonzalmat Orbán (Magyarország kormányfője) iránt”, de a menekültek kérdésében „ő (Orbán) példakép amiatt, ahogy az országát védi”.

A romániai politikusok állandó válsága, az EU-n belüli gondok, a terrorista merényletek olyan tényezők, melyek hozzájárultak a nacionalista diskurzus iránti érdeklődés életben tartásához, sőt fel is erősítették ezt.

Maga Corneliu Vadim Tudor, akinek halála után űr támadt a nacionalisták számára a közéletben, azt mondta, hogy „a politika a lesben állás művészete”. Vajon a nacionalista szervezetek is lesben állnak, hogy a tribunus halála után megszerezzék a PRM (Nagyrománia Párt – a szerk.) volt választóit? Európa gondjai közepette nő majd a szélsőjobboldal közönsége?

A nacionalista szférában megfigyelhető egyik aspektus a funkciókkal és tévés kapcsolatokkal rendelkező szalonszélsőségesség és a most az utcán és a virtuális világban egy új alap lerakásán keményen dolgozók közötti törésvonal. A Cél Egyesület (Asociaţia Rost), az Ogoranu Alapítvány, a Professzor George Manu Alapítvány és az Új Jobboldal (Noua Dreaptă) szervezet néhány példa a Romániában törvényesen megalakult, nacionalista diskurzust használó szélsőjobboldali szervezetekre.

A Cél Egyesület

a „keresztény jobboldal szellemiségéhez” tartozó vélemények platformja kíván lenni. Vállalt céljai között van: „a románok méltóságának és a nemzethez tartozás büszkeségének visszaadása” vagy „a román nemzeti identitás megőrzése az ország testétől ideiglenesen elszakított román területeken”. A szervezet honlapján a következő üzenet látható: „II. Konstantin (Constantin Brâncoveanu) uralkodó hajthatatlan keresztény hite, áldozatvállalása és kulturális téren elért eredményei határozzák meg a Cél Egyesület tagjainak életvezetési mintáját.”

Az Ogoranu Alapítvány

„a román nemzet méltóságának dicsőítéséért és megőrzéséért” harcoló civil szervezetként határozza meg magát. Céljai között szerepel: „A nemzeti ellenállási harcról szóló könyvek és audio-videoanyagok kiadása, valamint szociális és egészségügyi szolgáltatások nyújtása a volt harcosoknak és családtagjaiknak.” Az alapítványt Coriolan Baciu, Ion Gavrilă Ogoranu egyik tanítványa vezeti.

A Professzor George Manu Alapítvány

ugyanezt a mintát követi. A Legionárius Mozgalom egyes tagjainak dicsőítésével és a legionárius doktrínával kapcsolatos anyagok terjesztésével foglalkozik. A George Manu Alapítvány a többi csoportosuláshoz hasonlóan az ortodox nacionalizmus híve.

Figyelemreméltó, hogy a nacionalista szervezetek az ortodox vallásra hivatkoznak. Ezt ugyanakkor az egységes Európa értékeivel szembeni bírálat egészíti ki. Vagyis a nacionalista szférába tartozó közönséget arról próbálják meggyőzni, hogy ők a jó (kereszténység) oldalán harcolnak az Európai Unió által képviselt „kártékony másság” ellen.

Az Új Jobboldal

szervezet az egyik legismertebb szélsőjobboldali szervezet. Az Új Jobboldal magát „a nemzeti, keresztény és szociális jobboldal képviselőjének” nevezi, mely szemben áll „a liberális, nemzetellenes, ateista és oligarchikus jobboldallal”.

2016 májusa óta politikai szárnya is van (Új Jobboldal Párt – PND), és hazai és külföldi tagszervezetekből álló hálózattal rendelkezik. Ezekkel az érvekkel próbál „alternatívát kínálni a jelenlegi politikai osztállyal szemben”, mely Tudor Ionescu (a szervezet vezetője) szerint „a korruptak egypártrendszere, melynek következtében az AEÁ és az EU gyarmatává váltunk”. Az Új Jobboldal a párizsi terrorista támadásuk után szerdán, november 18-án tüntetést szervezett egy Egyetem (Universităţii) téren „a kötelező menekültkvóták elfogadása ellen”. Az Új Jobboldal vezetője még a Cioloş-kormányhoz is felhívást intézett: „Azt kérjük, hogy Romániát csatlakoztassa a bevándorlói kvótákat elutasító országokhoz!” Aztán Traian Băsescut is bírálta: „Románia volt elnökének akkor kellett volna hangosabbnak lennie, amikor államfő volt, akkoriban Európai Egyesült Államokról és a szuverenitás átadásáról beszélt (…), csak most hallunk olyasmit tőle, hogy milyen jó, hogy Románia nincs a Schengen-övezetben, vagy azt, hogy Bukaresten nincs szükség megamecsetre.”

Ugyanakkor az Új Jobboldal vezetője azt mondja, hogy „Európát ne tévesszük össze az Európai Unióval”, és hevesen ellenzi Európa legnagyobb mecsetjének bukaresti felépítését. „Szlovákiában nem építenek semmilyen mecsetet és nem is fognak semmilyen mecsetet felépíteni, hogy ezzel elősegítsék a menekültek útját Pozsony felé”, jelentette ki. „Odajutottunk, hogy egy bevándorló ellátását havi 1.200 lejre emelték, miközben Romániában havonta 980 lej körül van az átlagnyugdíj”, folytatta.

Sikerül-e majd az Új Jobboldalnak választókat is maga mellé állítani? „Megpróbáljuk majd visszaszerezni azt a szuverenitást, melyet a régi pártok az utóbbi 25 évben feladtak. (…) Megpróbáljuk közelebb hozni a megvalósuláshoz az egyesülést Moldova Köztársasággal, és

gátat akarunk szabni a magyar szeparatizmusnak Románia közepén”,

így hangzik az Új Jobboldal vezetője által a romániai nacionalista közönségnek tett néhány ígéret.

Igaz, hogy Vadim halála után a nacionalista diskurzusnak Traian Băsescun és Gabriel Opreán kívül nem sikerült másokat a politikai színpad élvonalába juttatni. Meg kellene még említeni

a Crin Antonescu elnöksége alatti PNL-t,

amikor a liberálisok vezetője bevetette a nacionalista diskurzust. „A PNL az a politikai párt, mely döntő módon hozzájárult Nagy-Románia megteremtéséhez. (…) I. C. Brătianu írta alá a trianoni szerződést, mely szentesítette Nagy-Románia, mint modern, támadhatatlan határokkal és állami konfigurációval rendelkező állam létrehozását”, mondta Antonescu 2010-ben, amikor bejelentette, hogy a liberális euroképviselők nem fogják megszavazni Tőkés László megválasztását az EP alelnökének.

Ennek ellenére ez nem jelenti azt, hogy már nincs érdeklődés a nacionalista diskurzus iránt.

Az is igaz, hogy a szélsőséges jelleget vállaló szervezetek a PRM hanyatlása után sem igyekeztek bekerülni a román politikába, sokkal inkább a kulturális, hagyományőrző és történelmi egyesületeken keresztül tevékenykedtek. Így aztán folytatódhatott a szélsőséges gondolatok terjesztése.

És bár még nincs egy szisztematikus összefogás a romániai szélsőjobboldali szervezetek között, a Ion Gavrila Ogoranu Alapítvány, a Bucium online napilap, vagy a (Şerban Suru által vezetett) Legionárius Mozgalom csoportosulás szintén néhány példa olyan eszközökre, melyeken keresztül a nacionalista diskurzus továbbra is eljuthat a szélsőjobboldal híveihez. Ezek retorikájában gyakori téma a Legionárius Mozgalom, az ultranacionalizmus, az egyesülés Moldova Köztársasággal, az idegengyűlölet, vagy a romániai etnikai, vallási és szexuális kisebbségek jelenlegi jogállása.

Ezáltal, legalábbis ami a virtuális médiát illeti, létezik egy olyan közeg, melyben a szélsőjobboldal gondolatai és értékei Vadim halála után is fennmaradhatnak Romániában. Más szóval, továbbra is lesz érdeklődés a nacionalista diskurzus iránt. Az a kérdés, hogy ez a nacionalista diskurzus

képes lesz-e biztosítani annyi szavazót, ahánnyal a PRM hajdanán rendelkezett.

Vadim halála törést jelent a funkciókkal és tévés kapcsolatokkal rendelkező szalonszélsőségesség – melyben a Vadim által elszavalt nemzeti eposz szelleme tükröződött – és a most az utcán és a virtuális világban egy új alap lerakásán keményen dolgozók között. Mely alapot azokhoz a gondokhoz igazítják, melyekkel Európa küszködik, és melyek hangot adhatnak az ellenséges politikai szenvedélynek és implicit módon szavazatokat hozhatnak a szélsőjobboldal és a nacionalista diskurzus számára.