Ők pedig a saját kis oroszországaik urai, ott délen. Mégis hogy merészeled vádolni őket? Sabin Gherman írása.
Mivé lettünk volna a NATO és az Európai Unió nélkül? Fehéroroszországgá – a válasz undorítóan egyszerű. Három hónapja, amióta ezek átvették a hatalmat Romániában, csak két dologról folyik a szó: az igazságszolgáltatás elleni támadásról és a választási alamizsnákról. És amikor több százezren nem fizetésért és nyugdíjért vonulnak utcákra, amikor többek között még a szakszervezetek is azt mondják, hogy a költségvetés nem bírja el a szocialista pénzszórást, nos, akkor ez azt jelenti, hogy az országnak akkora gondja van, mint ő maga.
Ahányszor ezek hatalomra kerülnek, mindig a nagykövetségek maradnak az utolsó mentsvár; akkor hirtelen az Európai Unió és a NATO is eszünkbe jut.
és amiről azt hittük, hogy csak korporatista szeszély vagy rolleres hipszterizmus, annak muszáj polgári tüntetésekké válnia. Csakhogy ezúttal sokkal súlyosabb a helyzet. A tévék többsége az ő kezükben van. Az újságok – amennyi még maradt – csak annyit számítanak, hogy megesküdhess, még létezik írott sajtó. A hírportálokra, arra a kevés normálisra, csak akkor irányul figyelem, ha híreiket megosztod a Facebookon; az embert elkapja a keserűség, ha a nézettségüket a dák energiákról vagy a legionárius „szentségről” szóló zagyvaságokéval hasonlítod össze. Az intézményekkel ugyanez a helyzet. Lassan-lassan az állami szerződésekkel vagy szerződésecskékkel megdobott magáncégek is megtanulnak félni, és belesodródnak a közéleti hallgatás spiráljába – a főnököd rád szól, hogy egészségesebb dolog, ha macskás képeket teszel ki a hírfaladra és nem a #rezistet.
Szóval már csak a nagykövetségek maradtak – annak ellenére, hogy kormányra kerülve ezek azt remélték, hogy a saját gondjai által lefoglalt Európai Unió és AEÁ hanyagolni fogja a Balkán kapuját.
Ez egy játék az idegekkel.
hogy lássák, meddig mehetnek el. Meddig feszíthetik a húrt.
Jön az ALDE-s (Liberálisok és Demokraták Szövetsége – a szerk.) rossz rendőr és belerondít mindenbe, amit az euro-atlanti értékek jelentenek, aztán jön a teleormani jó rendőr (Liviu Dragnea – a szerk.) és esküdözik, hogy a NATO és az EU zászlójával a párnája alatt alszik. Közben a hajtók azt teszik, amihez a legjobban értenek: „felmérik” a főügyész és a DNA (Országos Korrupcióellenes Igazgatóság – a szerk.) főnökének tevékenységét, több ezer eurós bérígéreteket vetnek a közvélemény elé és újra munkára fogják mindazokat, akiket a rendszer – bármilyen rohadt is volt – kénytelen volt levetni a fedélzetről: megvesztegetőket, kiskirályokat, pártcicákat.
Egyesek azt mondják, hogy ezek Moszkvához állnak közzel, arról álmodoznak. De azt hiszem, ennél egy kicsit bonyolultabb a dolog: nem lennének képesek Oroszországban élni. Ők csak azt akarják, hogy a nagylelkű, luxusboltokkal és autópályákkal jól felszerelt Európai Unióban megőrizhessék a személyes kis Oroszországaikat. Gondold csak végig egy másodpercre, mekkora frusztráció kísérti őket; egész megyék urai, még a varjúk sem kotlanak az engedélyük nélkül, megremeg a kéz, mely a kenyeret és sót nyújtja nekik – és akkor jön egy suhanc és kérdőre vonja őket.
Madagaszkártól Brazíliáig egy egész világ a labdaszedőm, te meg itt piszkálsz engem? Ki vagy te, hékás? Csak egy ügyész, te!
De ezek tévednek, ha azt hiszik, hogy az utca lecsillapodott. Az igazságügyi nyájas fickó a múlt héten megpróbálkozott valamivel, de – Tăriceanu szavaival élve – nincs itt a pillanat, nincs meg a kontextus –, vagyis próbálkozzunk diszkrétebben, a másik oldalon, a CCR-vel (Alkotmánybíróság – a szerk.). Ne rendeletekbe, hanem sarkalatos törvényekbe foglaljuk bele a lopást. Csakhogy Tăriceanunak és bandájának fogalmuk sincs arról, hogy ahogy az utca kivonult az éjszakai tolvajok ellen, úgy kivonul majd a nappali tolvajok ellen is.
És egyhamar nem lesz vége: eltökéltebbek, mint korábban. Inkább pusztuljon az ország, mint hogy őket elítéljék – és évek óta a mindenféle euroszkeptikus keresztes hadjáratokra készítik elő a kisbuszokat. Ki a multikkal! Mi rrrománok vagyunk! Gyarmattá váltunk! Elveszik a forrásainkat!
Éljen a vörös Románia! És a hatás azonnali és szegénységet jelent: kevesen tudják, hogy a tevékenységét Piteşti-en most csökkentő cég Temesváron három műszakban dolgozik, még szombaton is. A szocialista kiskirályok ezt nyugodtan elmondhatják a 800 újdonsült Argeş megyei munkanélkülinek.
Magyarázzák meg azt is, mi az oka a déliek exodusának a bánsági és erdélyi városok felé – vajon itt miért van munkaerőhiány, Délen viszont nincs? Azoknak az embereknek miért kell ott hagyniuk a családjukat, a barátaikat, a nyugalmukat? Vajon nincs semmi kapcsolat a déli kiskirályok gazdagsága és a déli egyszerű emberek szegénysége között? És akkor, hogy a nyájas igazságügyi fickót idézzem, ki osztotta ketté az országot? Ki miatt ilyen nagyok a különbségek? Ki állította egymással szembe, a barikádokra az ország két felét? Ez a szocialista vezetők ostobaságának következménye, de ugyanakkor nagy rettegésük oka is,
és most inkább hallgatok, egyelőre.
Úgy teszek, mintha egészségesebb dolog lenne
cicás képeket kirakni a Facebookra.
Az alcímeket a szerkesztőség adta.
Az ember igyekszik érteni, hogy a természetet óvni kell. És azt is, hogy az állatokat szeretni kell. De azt is meg kellene érteni, hogy jelen pillanatban nem az embernek kell mennie, hanem a medvének. Pont.
„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”
A portugál plébános fellépése a Iuliu Hossu-emlékév nyitányán az év egyik legkülönlegesebb eseménye volt.
A szerzővel Kolozsvár-könyveinek kolozsvári bemutatója előtt ültünk le beszélgetni sirályokról, fényekről, indiánokról és a dobhártya-visszavarrás mindennapos élményéről.
A tünetek átalakítják az ember mindennapjait, kikezdik az életkedvét, főleg, ha nincs válasz a bajaira – mondja a 42 éves interjúalanyunk, aki 13 hónap után kapott végső diagnózist.
Elkezdődött egy újabb erdélyi autópálya-szakasz megépítése a Brassó megyei Felsőszombatfalva és Fogaras között.
Mi köze a japán hegyi pataknak a Maroshoz? És hova lettek az algát legelésző paduccsordák a kotrógépek nyomában?
Balesetben életét vesztette vasárnap a Transzalpina magashegyi úton egy argentin és egy magyar motoros. Egyikük utasa többszörös sérüléseket szenvedett, a nőt mentőhelikopterrel szállították a nagyszebeni sürgősségre.
Négyszobás, 135 négyzetméteres szolgálati lakást kapott egy bukaresti villában Mihai Jurca, Ilie Bolojan miniszterelnök kancelláriájának vezetője – derült ki szombaton egy hivatalos dokumentumból.
Augusztus 3-án a magyar fővárosban akarja megünnepelni Budapestnek a román csapatok általi, 1919-ben történt megszállását a Calea Neamului Egyesület. Nézzük, mit is jelentett valójában Budapest „felszabadítása”, ahogy ők azt értelmezik.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Az ember igyekszik érteni, hogy a természetet óvni kell. És azt is, hogy az állatokat szeretni kell. De azt is meg kellene érteni, hogy jelen pillanatban nem az embernek kell mennie, hanem a medvének. Pont.
„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”
A portugál plébános fellépése a Iuliu Hossu-emlékév nyitányán az év egyik legkülönlegesebb eseménye volt.
A szerzővel Kolozsvár-könyveinek kolozsvári bemutatója előtt ültünk le beszélgetni sirályokról, fényekről, indiánokról és a dobhártya-visszavarrás mindennapos élményéről.