Ők pedig a saját kis oroszországaik urai, ott délen. Mégis hogy merészeled vádolni őket? Sabin Gherman írása.
Mivé lettünk volna a NATO és az Európai Unió nélkül? Fehéroroszországgá – a válasz undorítóan egyszerű. Három hónapja, amióta ezek átvették a hatalmat Romániában, csak két dologról folyik a szó: az igazságszolgáltatás elleni támadásról és a választási alamizsnákról. És amikor több százezren nem fizetésért és nyugdíjért vonulnak utcákra, amikor többek között még a szakszervezetek is azt mondják, hogy a költségvetés nem bírja el a szocialista pénzszórást, nos, akkor ez azt jelenti, hogy az országnak akkora gondja van, mint ő maga.
Ahányszor ezek hatalomra kerülnek, mindig a nagykövetségek maradnak az utolsó mentsvár; akkor hirtelen az Európai Unió és a NATO is eszünkbe jut.
és amiről azt hittük, hogy csak korporatista szeszély vagy rolleres hipszterizmus, annak muszáj polgári tüntetésekké válnia. Csakhogy ezúttal sokkal súlyosabb a helyzet. A tévék többsége az ő kezükben van. Az újságok – amennyi még maradt – csak annyit számítanak, hogy megesküdhess, még létezik írott sajtó. A hírportálokra, arra a kevés normálisra, csak akkor irányul figyelem, ha híreiket megosztod a Facebookon; az embert elkapja a keserűség, ha a nézettségüket a dák energiákról vagy a legionárius „szentségről” szóló zagyvaságokéval hasonlítod össze. Az intézményekkel ugyanez a helyzet. Lassan-lassan az állami szerződésekkel vagy szerződésecskékkel megdobott magáncégek is megtanulnak félni, és belesodródnak a közéleti hallgatás spiráljába – a főnököd rád szól, hogy egészségesebb dolog, ha macskás képeket teszel ki a hírfaladra és nem a #rezistet.
Szóval már csak a nagykövetségek maradtak – annak ellenére, hogy kormányra kerülve ezek azt remélték, hogy a saját gondjai által lefoglalt Európai Unió és AEÁ hanyagolni fogja a Balkán kapuját.
Ez egy játék az idegekkel.
hogy lássák, meddig mehetnek el. Meddig feszíthetik a húrt.
Jön az ALDE-s (Liberálisok és Demokraták Szövetsége – a szerk.) rossz rendőr és belerondít mindenbe, amit az euro-atlanti értékek jelentenek, aztán jön a teleormani jó rendőr (Liviu Dragnea – a szerk.) és esküdözik, hogy a NATO és az EU zászlójával a párnája alatt alszik. Közben a hajtók azt teszik, amihez a legjobban értenek: „felmérik” a főügyész és a DNA (Országos Korrupcióellenes Igazgatóság – a szerk.) főnökének tevékenységét, több ezer eurós bérígéreteket vetnek a közvélemény elé és újra munkára fogják mindazokat, akiket a rendszer – bármilyen rohadt is volt – kénytelen volt levetni a fedélzetről: megvesztegetőket, kiskirályokat, pártcicákat.
Egyesek azt mondják, hogy ezek Moszkvához állnak közzel, arról álmodoznak. De azt hiszem, ennél egy kicsit bonyolultabb a dolog: nem lennének képesek Oroszországban élni. Ők csak azt akarják, hogy a nagylelkű, luxusboltokkal és autópályákkal jól felszerelt Európai Unióban megőrizhessék a személyes kis Oroszországaikat. Gondold csak végig egy másodpercre, mekkora frusztráció kísérti őket; egész megyék urai, még a varjúk sem kotlanak az engedélyük nélkül, megremeg a kéz, mely a kenyeret és sót nyújtja nekik – és akkor jön egy suhanc és kérdőre vonja őket.
Madagaszkártól Brazíliáig egy egész világ a labdaszedőm, te meg itt piszkálsz engem? Ki vagy te, hékás? Csak egy ügyész, te!
De ezek tévednek, ha azt hiszik, hogy az utca lecsillapodott. Az igazságügyi nyájas fickó a múlt héten megpróbálkozott valamivel, de – Tăriceanu szavaival élve – nincs itt a pillanat, nincs meg a kontextus –, vagyis próbálkozzunk diszkrétebben, a másik oldalon, a CCR-vel (Alkotmánybíróság – a szerk.). Ne rendeletekbe, hanem sarkalatos törvényekbe foglaljuk bele a lopást. Csakhogy Tăriceanunak és bandájának fogalmuk sincs arról, hogy ahogy az utca kivonult az éjszakai tolvajok ellen, úgy kivonul majd a nappali tolvajok ellen is.
És egyhamar nem lesz vége: eltökéltebbek, mint korábban. Inkább pusztuljon az ország, mint hogy őket elítéljék – és évek óta a mindenféle euroszkeptikus keresztes hadjáratokra készítik elő a kisbuszokat. Ki a multikkal! Mi rrrománok vagyunk! Gyarmattá váltunk! Elveszik a forrásainkat!
Éljen a vörös Románia! És a hatás azonnali és szegénységet jelent: kevesen tudják, hogy a tevékenységét Piteşti-en most csökkentő cég Temesváron három műszakban dolgozik, még szombaton is. A szocialista kiskirályok ezt nyugodtan elmondhatják a 800 újdonsült Argeş megyei munkanélkülinek.
Magyarázzák meg azt is, mi az oka a déliek exodusának a bánsági és erdélyi városok felé – vajon itt miért van munkaerőhiány, Délen viszont nincs? Azoknak az embereknek miért kell ott hagyniuk a családjukat, a barátaikat, a nyugalmukat? Vajon nincs semmi kapcsolat a déli kiskirályok gazdagsága és a déli egyszerű emberek szegénysége között? És akkor, hogy a nyájas igazságügyi fickót idézzem, ki osztotta ketté az országot? Ki miatt ilyen nagyok a különbségek? Ki állította egymással szembe, a barikádokra az ország két felét? Ez a szocialista vezetők ostobaságának következménye, de ugyanakkor nagy rettegésük oka is,
és most inkább hallgatok, egyelőre.
Úgy teszek, mintha egészségesebb dolog lenne
cicás képeket kirakni a Facebookra.
Az alcímeket a szerkesztőség adta.
A rocker élete a „hogy lehet ilyen hangerőn hallgatni ezt a csörömpölést, fiam”-tól a „megyünk hát, hétkor találkozunk a helyszínen”-ig.
És miért lesz ettől egyre idegesebb a nép?
Megnéztük, milyen most Kolozsvár a nagy garázsbontási lázban: van, ahol még őrzi a város látképe a '89 előtti állapotokat és a kilencvenes évek fojtó szürkeségét, máshol már villog a modernitás és rendezettség, ahogy az illik.
A havasalföldi uralkodó erdélyi hódítását sok minden vezérelte, csak az egységes román állam gondolata nem. Egyre izgalmasabb az MCC kolozsvári központjának történész-kerekasztal sorozata.
Egy március 15-i ünnepségen összegyűlnek a kokárdás emberek, meghallgatják a szónokokat és amíg a politikus beszél, a népek is beszélgetnek egymással. Kihallgattuk az ünneplőbe öltözött susmorgást. Pamflet.
Puczi Béla cigány ember nem hősként indult útnak, de hőssé vált, a magyarokat 1990 márciusában megvédő férfi tette ma is nemzet- és jövőépítő – hangoztatta a Belügyminisztérium társadalmi esélyekért és roma kapcsolatokért felelős államtitkára.
Olyan jó nézni, amikor a román értelmiségi elit arról beszél, hogy ej, no, ezen az etnicizmuson túl kellene már lépni, hiszen mind európaiak vagyunk. Komolyan? Serios?
Anyagi károkkal járó baleset történt Máréfalván pénteken – tudtuk meg a Hargita Megyei Rendőr-főkapitányságnál érdeklődve.
Dr. Székely-Szentmiklósi István negyvenöt éve családorvos a Szilágyságban – pályája egyszerre jelent hivatást, alkalmazkodást és közösségi elköteleződést.
Kisebb létszámmal kell megnövekedett feladatokat elvégezniük a polgármesteri hivataloknak és a megyei tanácsnak Hargita megyében június végétől. A prefektusi hivatal közölte az új álláskereteket, a végrehajtásról csütörtökön egyeztettek.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
A rocker élete a „hogy lehet ilyen hangerőn hallgatni ezt a csörömpölést, fiam”-tól a „megyünk hát, hétkor találkozunk a helyszínen”-ig.
És miért lesz ettől egyre idegesebb a nép?
Megnéztük, milyen most Kolozsvár a nagy garázsbontási lázban: van, ahol még őrzi a város látképe a '89 előtti állapotokat és a kilencvenes évek fojtó szürkeségét, máshol már villog a modernitás és rendezettség, ahogy az illik.
A havasalföldi uralkodó erdélyi hódítását sok minden vezérelte, csak az egységes román állam gondolata nem. Egyre izgalmasabb az MCC kolozsvári központjának történész-kerekasztal sorozata.