// 2026. szeptember 16., szerda // Edit

Szavazz vagy hallgass!

// HIRDETÉS

A szerző szerint van abban valami, hogy aki nem megy el szavazni, az ne ugráljon utána az utcán. A megoldás? A kötelező voksolás, persze.

A Főtér RoMánia rovatában a romániai román nyelvű média olyan véleményanyagait szemlézzük, amelyek vagy az itteni magyar közösséggel, a román-magyar kapcsolatokkal foglalkoznak, vagy a nyilvánosságot, a közbeszédet foglalkoztató forró témákat taglalnak.

Sokat és pátosszal beszélnek. Sorozatos dühkitörések követik egymást. Ám a düh nem oldja meg a gondot. A népet érzelmek vezérlik, ebben nincs kétség, de a túl sok érzelem még a magánéletben is káros, hát még a politikában. Persze, nem törvénysértő bírálni, sőt, ez alapvető jog. De vajon nem válik erkölcstelenné, sőt mérgezővé, ha azok részéről érkezik, akiknek hallgatniuk kellett volna?

A román közélet túlterhelt a minden irányból érkező, mindenki belátása szerinti módon kifejtett véleményekkel. A többség elítéli a környezetében tapasztalt helyzetet (ami, nyilvánvalóan, távolról sem rózsás) és ami helyett (a legtöbbször vehemensen, néha – sajnos – kimondottan keményen) mindenféle megoldásokat, ötleteket, ítéleteket kínál, melyek bármiféle értelem nélkül, sőt – nem ritkán – egymásnak ellentmondó módon rakódnak szünet nélkül egymásra. Ezáltal létrejött egy megsüketülés felé haladó botfülű zenészek által létrehozott (még csak nem is dodekafóniás!), mindent elfedő hangorkán. A zenészek a végtelenségig gyakorolják arpeggióikat, mindenki a maga hangszerével – melyek közül a legtöbb puzon –, de nem alkotnak igazi zenekart és sohasem vágnak bele a koncertbe.

A hangzavar javát azok okozzák, akiknek nem kellene beleavatkozniuk a vitába, mert nincs hozzá erkölcsi joguk: a távol maradók.

Ráadásul eme óriási szegmens – melyet nem óvakodunk közömbös civil gyávaságnak nevezni – részvétele az esetleges választások utáni utcai tüntetésekben (nem számít, hogy ki mellett, vagy ki ellen) a közösségi képmutatás, vagy éppenséggel csalás egyik formája. Szavazni nem szavazok, de a gumibotozásban benne vagyok! Vajon nem a nevelés és elemi jóérzés hiányával van dolgunk? Megértjük – bár nehezen –, hogy egyeseknek gyönyört okoz a kődobálás (mindenkinek más okoz gyönyört, amióta világ a világ), de az ő gyönyörük mérgező a többiek számára és csak az általános zűrzavart táplálja.

Ebből az következik, hogy a politikai osztály számtalan, a közvélemény által joggal elutasított képmutatása és csalása – párhuzamos tükrök furcsa játékával – a választók jelentős részének gyávaságában, bizonytalanságában, demoralizálódásában, depressziójában, dezertálásában tükröződik, akik – a választások alkalmával – inkább a függöny mögé bújnak, utána pedig kinyitják az ablakot és minden mocskot rázúdítanak az utcákon lévők fejére.

A távolmaradás sok bajjal jár.

Ezek egyike, hogy a választásokat többségi szavazattal megnyerők valójában nem rendelkeznek a teljes választói testület abszolút többségének támogatásával. Ezáltal alapvető módon kérdőjeleződik meg a demokrácia alapfogalma, ami – lényegében – a többség kormányzása. Márpedig a távol maradók miatt (akiknek, bár nem szavaznak, utólag semmiféle gondot nem okoz, hogy követelésekkel álljanak elő a közösség irányításának módját illetően) már nem tudjuk, hogy a választások nyomán létrejövő hatalmak tényleg képviselik a többséget, és milyen többségről beszélünk, a szemantikairól, vagy a fizikairól? Ebből aztán egyfajta süketek párbeszéde alakul ki – melyben a választásokon győztes pártok – joggal – elvárják, hogy hagyják őket kormányozni, hiszen választások nyomán iktatták be őket, az ellenzéki erők pedig – szintén jogosan – azt állítják, hogy a kormányon lévők nem a választók abszolút többségét képviselik, tehát a legitimitásuk sem abszolút. A végtelenségig folytatható ez a némiképp salamoni, vagy rabbinikus vita, mely szerint mindenkinek igaza van. De egy társadalom nem engedheti meg magának, hogy értelmezési retorikai játékokba fulladjon, neki működnie kell. Ellenkező esetben az anarchia vagy a káosz az alternatíva.

Konkrétan: Romániában a forradalom óta folyamatosan nőtt a távol maradók aránya a parlamenti választásokon,

az 1990-es 14 százalékról 2004-ben elérve a 42 százalékot (ez volt az utolsó alkalom, amikor a parlamenti egybeesett az elnökválasztással) és a 61 százalékot 2008-ban, amikor egyéni körzetes szavazás volt. 2012-ben 58 százalékos volt a távol maradók aránya.

2016-ra pedig újra 60,5 százalékos lett. Gyakorlatilag két románból kevesebb mint egy nem jelent meg az urnáknál. A polgári szellem ezen visszafejlődését az utóbbi csaknem három évtized alatti kormányok csalódást okozó teljesítményei magyarázzák. Érdemes megfigyelni, hogy a 18 és 34 év közötti lakossági szegmens (vagyis pontosan azok, akik a tavalyi tüntetések élén álltak) volt az egyetlen csoport, mely esetében az átlagot meghaladó (67%) volt a távol maradók aránya. Annál inkább furcsa ezeknek megkeseredetteknek a magas aránya, hogy a szóban forgó fiatalok 1989 decembere után született, a demokrácia magas – nem igaz?! – iskoláiban képzett korcsoportot képviselik, tehát

róluk nem lehet azt mondani, hogy valamiféle kommunista mentalitásnak adóznának

(amelyik – a Potyemkin cirkáló óta – nem tud másfajta kormányváltást elképzelni, mint az erőszakosat).

Sokatmondónak tűnik, bár másképpen, a 2016-os törvényhozási és a 2014-es elnökválasztás részvételi arányainak összehasonlítása, ez utóbbi esetében ugyanis kisebb, „csak” 47 százalékos volt a távol maradók aránya. Ebben az esetben egyszerre hatott – több választót késztetve szavazásra – a román szavazók érzelmi komponense (akik nagyobb arányban vesznek részt az elnökválasztásokon, mert azokat könnyebb személyhez kötni), illetve a kommunista-szerű mentalitás maradványa, ami miatt az elnöknek, bárki legyen is, atyuskai, mindenhatói, abszolút problémamegoldói képességeket tulajdonítanak – annak ellenére, hogy mandátuma hatáskörei, mint tudjuk, korlátozottak.

Tehát, bár a parlamenti választás – alkotmányos rend szempontjából – legalább ugyanolyan fontos, mint az elnökválasztás, bár a parlament összetétele generálja a nyugdíjakat és béreket növelő (vagy csökkentő) kormányt,

a köz mégis csökönyösen sokkal nagyobb számban marad távol a parlamenti, mint az elnökválasztástól.

Mit mondjunk a 2014-es európai parlamenti választási távolmaradási arányról, amikor három románból kettő nem szavazott! A részvételi, és ebből következően a pártok aránya közötti különbség miatt megtévesztőek lehetnek a nagyjából két hónap múlva sorra kerülő európai parlamenti választás eredményei. Például, a Szociáldemokrata Párt (PSD) által elért eredmény nem fog megismétlődni az elnökválasztáskor, hanem csökkenni fog. Másik példa: a külföldön élő románok (egy másik alkalommal tárgyalt okok miatt kerüljük a diaszpóra kifejezést) részvétele jelentősebb nagyobb lesz az elnökválasztás alkalmával – ami tényleg befolyásolni fogja a végeredményt.

De akárhogy is vesszük – lett légyen szó parlamenti, elnöki, helyhatósági vagy európai parlamenti voksolásokról –, nagyon magas a távol maradók aránya. Kevesebb román jelenik meg az urnáknál, mint ahány otthon marad. Másokra bízva a sorsukat, óriási a veszélye annak, hogy ők nem érzik majd magukénak a kormányzati lépések hatását, de a felelősséget nem vállalják. Mindenki – rövidebb-hosszabb idő elteltével azok után a választások után, melyeken részt sem vettek – elkezd gyalázkodni, huhogni, egyesek pedig még utcákon is tüntetnek, Molotov-koktélokkal felszerelkezve. Ráadásul

a távolmaradás megnyitja az utat a szélsőségességek, a fanatizált nacionalizmusok és más hasonlók előtt,

amikre – úgy hisszük – egyetlen normális embernek sincs szüksége. De ez az à la roumaine demokrácia és a paradoxonjai.

Ilyen körülmények között mindenképpen vitát kellene indítani egy szavazást kötelezővé tevő törvényről. Amúgy csoda, hogy a Nemzeti Liberális Párt (PNL) egyik alkalommal sem kezdeményezett hasonló törvényt, amikor többségi szövetség tagja volt a Parlamentben, holott köztudomású, hogy nagy távolmaradási arány esetében nő a PSD-hez hasonló, fegyelmezett szavazói réteggel rendelkező pártok súlya. De ki hogy veti ágyát, úgy alussza álmát.

Világszerte 22 országban kötelező a szavazás, ezek többségében 18 év az alsó korhatár, míg a kötelezettség alól – főleg Latin-Amerikában – 65 éves kor után lehet felmentést kapni. A komoly országnak számító, nagyjából 22,5 millió lakosú Ausztráliában a távolmaradás – nem annyira büntető, mint konvencionális jellegű – bírsága 20 dollár. További 12 közép- és dél-amerikai, három afrikai és két ázsiai országban van kötelező szavazás. A világon összesen 720 millió emberre vonatkoznak ilyenfajta törvények.

Európában sem lennénk egyedül. Három nagyon is tiszteletre méltó országban van ilyen helyzet.

A 10,4 milliós lakosú, megannyi EU-s szerv székhelyének számító Belgiumról nem lehet elmondani, hogy ott nincs polgári szellem, vagy csalódott a korábbi kormányok miatt. Ennek ellenére a szavazás kötelező. A 10,7 millió lakosú Görögország nem latin állam, de délszakinak nevezhető, sok napsütéssel, az éjszakába mélyen benyúló és – ebből következően – késői ébredésekkel járó gazdag élettel. (Luxemburg különleges helyzet, csak 520 000 fős, valószínűleg nem kívánja megkockáztatni, hogy kevesebben jelennek meg az urnáknál, mint ahányan távoznak onnan.) Romániában egy kicsi megvan mindezekből, latin is, eléggé forróvérű is, miért ne lenne kötelező szavazás is, hogy lehűtse egy kicsit? Talán ez tisztázó megoldás lenne. Amennyi tisztázást a térség elvisel. Ahelyett, hogy az ember hagyna valakit belesüllyedni a depresszióba, inkább erőszakkal rángassa ki belőle. Mert a depresszió öngyilkossághoz vezethet…


Az alcímeket a szerkesztőség adta.

// HIRDETÉS
Különvélemény

Kovács Ioan panaszai homokvárakról, politikáról, Bolojanról és a vízről, ami nincs ingyen

Varga László Edgár

Kovács Ioan 65 éves kolozsvári, Monostor negyedi lakos. Szerkesztőségünkhöz eljuttatott olvasói levelét teljes terjedelmében közöljük. (PAMFLET)

Mire megoldás az, ha letiltjuk egymást a Facebookon?

Fall Sándor

Amikor a másik elképzelései nem illeszkednek a narratívánkba, onnantól kezdve nem ismerjük meg az utcán.

// HIRDETÉS
Nagyítás

„Ne tapogasson engem, Groza úr!”

Sólyom István

Tudták, hogy 2Petru Groza egyszer a szőnyegen csúszva, Joszif Sztálint simogatva esedezett kegyelemért? Kun Miklós történész KMN-es előadásán jártunk.

 

„Nincsen rózsa Teiuș nélkül” – történetek az egykori cenzúráról az erdélyi magyar nyilvánosságban

Sánta Miriám

Rezsimek jöttek-mentek Romániában a huszadik század alatt, és mindegyikben az volt a közös, hogy működött alatta valamilyen cenzúra.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
A Facebook-értelmiség magabiztos kognitív szorongásáról
Főtér

A Facebook-értelmiség magabiztos kognitív szorongásáról

Tudom: az AUR-nak, az AfD-nek, Trumpnak, Putyinnak, az oltástagadásnak, a funkcionális analfabetizmusnak, a tudományellenességnek nem kellene léteznie, mivel a felvilágosodás óta olyan irányba tereljük a világot, hogy ezek ne létezzenek. De léteznek.”

Magas rangú román politikus ment neki a magyarok megalázását szolgáló zászlócsókolgatós törvénytervezetnek
Krónika

Magas rangú román politikus ment neki a magyarok megalázását szolgáló zászlócsókolgatós törvénytervezetnek

Oana Gheorghiu ügyvivő miniszterelnök-helyettes is keményen bírálja az AUR tervezetét, amely jelentős bírsággal sújtaná azon közhivatalt betöltő személyeket, akik nem hajlandóak megcsókolni a román zászlót annak ünnepnapján.

A családi ebéd közbeni megfontolt politizálás hasznáról
Főtér

A családi ebéd közbeni megfontolt politizálás hasznáról

Ne várjunk arra, hogy az állam egyszer valamikor felébreszti a polgári öntudatot, ne fulladjunk bele a passzív-agresszív kommentkultúra bugyraiba.

Az erdélyi magyarok lemészárlásában szerepet játszó Avram Iancut méltatta Nicușor Dan
Székelyhon

Az erdélyi magyarok lemészárlásában szerepet játszó Avram Iancut méltatta Nicușor Dan

Az Avram Iancu emlékének szentelt cebei (Țebea) ünnepségek alkalmából megfogalmazott vasárnapi üzenetében Nicușor Dan hangsúlyozta, hogy a tisztelet kifejezése mindazok iránt, akik hozzájárultak a román nemzet emancipációjához.

„Még a magyaroknál is jobban tisztelnek minket”. Székely lovasok a kirgizisztáni Nomád Világjátékokon
Krónika

„Még a magyaroknál is jobban tisztelnek minket”. Székely lovasok a kirgizisztáni Nomád Világjátékokon

Több mint száz ország mintegy háromezer sportolója között álltak rajthoz felső-háromszéki lovasok a Kirgizisztánban megrendezett VI. Nomád Világjátékokon.

Hajnali háromkor állították meg a rendőrök, s nem hiába
Székelyhon

Hajnali háromkor állították meg a rendőrök, s nem hiába

Három, közlekedési szabálysértést elkövető sofőrrel szemben indítottak büntetőeljárást a rendőrök szeptember 13-án Hargita megyében. Két esetben ittas sofőrt azonosítottak, egy 18 éves fiatal pedig jogosítvány nélkül ült a kormány mögé.

// még több főtér.ro
Különvélemény

Kovács Ioan panaszai homokvárakról, politikáról, Bolojanról és a vízről, ami nincs ingyen

Varga László Edgár

Kovács Ioan 65 éves kolozsvári, Monostor negyedi lakos. Szerkesztőségünkhöz eljuttatott olvasói levelét teljes terjedelmében közöljük. (PAMFLET)

Mire megoldás az, ha letiltjuk egymást a Facebookon?

Fall Sándor

Amikor a másik elképzelései nem illeszkednek a narratívánkba, onnantól kezdve nem ismerjük meg az utcán.

// HIRDETÉS
Nagyítás

„Ne tapogasson engem, Groza úr!”

Sólyom István

Tudták, hogy 2Petru Groza egyszer a szőnyegen csúszva, Joszif Sztálint simogatva esedezett kegyelemért? Kun Miklós történész KMN-es előadásán jártunk.

 

„Nincsen rózsa Teiuș nélkül” – történetek az egykori cenzúráról az erdélyi magyar nyilvánosságban

Sánta Miriám

Rezsimek jöttek-mentek Romániában a huszadik század alatt, és mindegyikben az volt a közös, hogy működött alatta valamilyen cenzúra.

// HIRDETÉS