Románia páviánosodása

Tévedtem. Elismerem. Valamikor korábban azt mondtam, hogy a szocialista rezsim célja „Románia iskolátlanítása”. Ez igaz, de nem ez a végső cél. Van egy másik, még ennél is gyászosabb. A páviánosítás.

Winston Churchillnek köszönhetjük a páviánok és a szélsőbal közötti szoros kapcsolat megfogalmazását. 1919. február 19-én hadügyminiszterként beszédet mondott, melynek során kifejezte azt a szándékát, hogy kiirtja a bolsevizmus „páviánokból álló dögletes bandáját (foul baboonery)”. Nyilvánvalóan Lenin rezsimjére utalt, mely ellen még katonai beavatkozást is indított. Korlátozottat, sajnos.

Churchill 1918 novemberében, a választási kampány alatt kijelentette: „A civilizációt gigantikus területeken iktatták ki, a bolsevikok pedig úgy üvöltöznek és trappolnak, mint egy vérszomjas páviánokból álló csapat a városok romjai és áldozataik hullái felett.”

Úgy gondoltam, hogy a Baloldal saját népe elleni háborúja végső soron kulturális jellegű.

A szocialisták Lenintől Liviu Dragneáig szétverték az egyetemeket, cenzúrázták az értelmiségieket, eltorzították a kultúrát. Az oktatást az utóbbi 25 év Romániájában csákánycsapásokkal rombolták le. A kormányzást plagizátorok és analfabéták sajátították ki. Egyértelmű a cél. Egy képzetlen népet könnyebb manipulálni.

De figyelmen kívül hagytam valamit. A kultúra alatt volt egy még mélyebben fekvő réteg. Az elemi ösztönök. Mindnyájunkban megvannak. Éhség, szomjúság és a többi. Létezik egy tudomány is – az etológia –, mely a viselkedés ösztöni alapját tanulmányozza. A modern ember elfojtja vagy fegyelmezi ezeket az impulzusokat. Ha éhesek vagyunk, szépen asztalhoz ülünk, megvárjuk, hogy kiszolgáljanak bennünket, civilizált módon eszünk és fizetünk. Nem markolunk bele a karmainkkal a szomszéd tányérjába, és nem rohanunk el egy sarokba a prédával…

Mi a páviánosodás?

Az a folyamat, mellyel megfordítják egy nép történelmének teljes értelmét.

Visszafejlődés a civilizációtól az elemi ösztönök felé. Eugen Ionescu „rinocéroszosodásról” beszélt. Érdekes fogalom, de ez csak a gondolkodás atavizmusaira utal. A páviánosodás egy társadalmi jelenséget ír le. A következő jellemzőkkel:

1. Ellenőrizetlen harácsolási hajlam. Romániát a kleptokrácia vezeti. De a „normális” tolvajok többsége szakosodik. Az egyik a vállalat pénzéből lop, a másik a kiteregetett ruhákat viszi el. A kleptokrata viszont bármit ellop, ami csillog. Pénzt, házakat, állami állásokat. Manipulálja a tőzsdepiacot, okiratot hamisít, orvvadászik, részt vesz csempészetben vagy hivatalos címek illetéktelen használatában. Átmegy egyik minisztériumból a másikba, egyik pártból a másikba, sorozatban, ahova csak lehet.

2. A területellenőrzés mániája. Községeket, városokat, egész megyéket vezetnek szigorúan tulajdonként, „saját portaként”. A határok pontosan ki vannak jelölve. Jaj a betolakodóknak!

3. Szélsőséges nepotizmus. A biológiai rokonok abszolút elsőbbséget élveznek. Ez az üzlet kulcsa. Az emberek a történelem hajnalán kis, biológiailag szoros kapcsolatban lévő tagokból álló csoportokban éltek. Általános dolog volt a rokonok előnyben részesítése. Az állam modernizálását úgy lehet értelmezni, mint e biológiai alapokon nyugvó kivételezés fokozatos feladása. A modern állam szabályai nem névre szólóak, ahol – az állati társadalmakkal ellentétben – az intézmények és a hivatalosságok (de általában a magáncégek sem) nem diszkriminálják az idegeneket a rokonok javára (további részletekért ajánlom Francis Fukuyama A politikai rend eredete című könyvét). A páviánosodás egy szigorúan biológiai társadalomépítési és kiválasztási mechanizmushoz való visszatérést jelenti. Az államon a forrásokért és területekért egymással küzdő klánok osztoznak.

4. Erőszak. Akárcsak az állati társadalmak többségében,

a bűnözői szocializmusban megfélemlítésen alapuló szigorú hierarchia létezik.

5. Primitív nyelvezet. A szocialista rezsim 1989 előtt kidolgozott egyfajta szekuláris teológiát. Mely, természetesen, nevetséges volt, de némi intellektuális mázzal. A Párt jelenlegi vezetői már nem is fáradnak ilyenfajta finomságokkal. Nézzék meg őket cselekvés közben. Gondolat nulla, doktrína nulla. Végső soron ők már semmit sem mondanak, hanem ugatnak, vicsorognak, morognak az ellenfelekre, arra próbálják kényszeríteni őket, hogy „álljanak odébb”.

A páviánosodás általános jelenség, nemcsak az elitre jellemző. A szavazó, akárcsak a politikus, arra kondicionált, hogy néhány egyszerű ingerre adjon – mániákusan – választ:

1. Pénz (vagyis étel, mert az EU-n belül Romániában szerepel a „napi fogyasztási kosárban” a legnagyobb aránnyal az élelem);

2. Erőszak („Kifelé az idegennel innen!”);

3. Csoportidentitás („Büszke románok vagyunk!”).

Az intézményi hanyatlás, a cenzúra és a hazugság, a szervezett lopás és a hatóságok visszaéléseinek évtizedei Romániában

súlyosabb következményekkel jártak, mint a politikai kultúra hanyatlása.

Egyes emberek elkezdtek elsődlegesen elemi ingerekre reagálni.

Churchill azt nyilatkozta, hogy a bolsevizmus „a bűnözés és állatiasság undorító kombinációja”. Nem is gyanította, mennyire pontos a meghatározása. A 20-as években egy bizonyos Ilja Ivanov furcsa kísérleteket folytatott, melyek során egy ember-majom hibridet akart létrehozni. (Nem világos, hogy a szovjet rezsim miért finanszírozta Ivanovot. Semmilyen bizonyíték sincs arra, hogy Sztálin egy szuperkatonákból, ember és majom hibridjéből álló fajt akart volna létrehozni, ahogy azt állították egyesek. Ennek ellenére a Szovjet Akadémia Ivanov projektjeit támogató bizottságának egyik tagja a híres Ivan Pavlov volt, az a kutyás-csengős, a kísérletek következményei pedig elég egyértelműek voltak).

Egyes jelek szerint a 60-as évek Kínájában is (szintén az Akadémia egyik csoportja) megpróbáltak ember–csimpánz hibrideket létrehozni.

Azt, amit mások génmanipulálással próbáltak elérni, a bűnözői szocializmusnak a társadalmi hálózatok szétverésével és az intézményi szabályok lerombolásával sikerült.

Az embereket arra kényszerítették, hogy természeti populációkban, egy csak elemi igények által meghatározott jelenben éljenek. A „demokrácia” csak exportcímke lett, mint az idegenforgalmi vásárokban kiállított népi szőttesek. Közéletünk már nem értékeken alapul, mert ösztönök uralják.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.