Románia elnéptelenedésének területi dimenziói

 A sajtó, de még a halovány szakirodalom is – említésre méltó kivételektől eltekintve – túlnyomórészt országos szinten tárgyalja az ország elnéptelenedésének súlyos gondjait. Elegendő érv szól e megközelítés kiváltságossága mellett, a sajtóban keringő adatok rémisztő hangsúlyt helyeznek az ország lakosságszámának a természetes népességcsökkenésből és a románok óriási kivándorlásából egyaránt adódó hanyatlására. Ráadásul a nemzetközi szintű összehasonlító értékeléseket elősegíti a nemzeti népességekről, különösen az európai térségből származó adatok sokasága. Az országos szintű demográfiai adatok a települési szinten nyilvántartásba vett adatok aggregációi: születések, elhalálozások, házasságok, válások, országon belüli lakhely-/tartózkodásihely-változások, kivándorlás és bevándorlás.

A lakosság természetes fogyásának és a települések közötti lakóhely-változással történő belső migrációjának átvilágítása az elnéptelenedési jelenség drámai méreteit domborítja ki,

ez utóbbi komponens nulla nettó migráción (szaldó) keresztül nem jelenik meg az országos szintű hanyatlás általános képében. A rezidens népesség települések szerinti száma teljes változásának (növekedés vagy csökkenés) meghatározásához a szokásos lakhely-változással járó (legalább 12 hónapnyi tartózkodás) külső migráció hozzájárulása, a bevándorlók és a kivándorlók száma is szükséges. Az Országos Statisztikai Intézetnek (INS), sajnos, nincsenek statisztikai eszközei e településszintű migráció regisztrálására. Csak megyei szintű becslések vannak, ami ismeretlen pontossági mértékkel teszi lehetővé a rezidens lakosság megyénkénti meghatározását. Csak a következő (2021-es) népszámlálás teszi majd lehetővé a rezidens lakosság település-, megye-, régió- és országos szintű pontos meghatározását (amennyiben másképp zajlik majd az előkészítés és a végrehajtás, mint a 2011-es népszámlálás alkalmával). Ám figyelembe véve a rezidens lakosság megyénkénti becsült számát az év elején, másrészről pedig a természetes növekedést/csökkenést és belső migrációt a megye szintjén, az adatok pontosságával kapcsolatos elég sok kérdőjellel, megbecsülhető a nettó külső migráció dimenziója. Ezt a cikket annak szenteljük, hogy feltárjuk a rezidens népesség természetes csökkenését/növekedését településenként (községek, városok, megyei jogú városok) és állandó lakhely-váltással járó belső migráció mértékét 2017-ben. Ez a lakóhely ugyanakkor a szokásos lakóhely is (itt lakik az illető személy), a rezidens lakosság fogalma pedig az, amelyet az Európai Unió országaiban 2010 után általában használnak. Tehát nem ismerjük a rezidens lakosok számát településenként, de meghatározható annak természetes úton és belső migrációval történő növekedése vagy csökkenése, ami a rezidens népesség alakulása irányának és dimenziójának a kifejeződése. Ehhez az alakuláshoz a települési szinten nem ismert, de e jelenség által érintett számos településen negatív jellegű belső migráció is hozzájárul, ami valójában növeli a rezidens népesség természetes csökkenésből és negatív belső migrációból származó csökkenésének éves dimenzióját.

Az ország elnéptelenedésének területi szintű dimenziói és jellemzői a 2017-es évre vonatkoznak

és a legjobban a jelenségnek az egész 1990 és 2018 közötti időszakra vonatkozó országos szintű bemutatásával lehet értékelni és a szerző egy másik tanulmányából átvett 1. táblázat adatai biztosítják ezt a keretet.

1. Táblázat. A rezidens népesség számának csökkenése az 1990-2018 időszakban és a csökkenés komponensei

Néhány fontos megjegyzés:

- a rezidens népesség óriási hanyatlása, mely az 1990–2018 időszakban elérte a 3,8 milliót és 2020-ra várhatóan eléri a 4 milliót;

- a külső migráció által okozott hanyatlás egyértelmű uralkodó jellege az egész időszak szintjén, az első két al-időszak alatti óriási kivándorlási hullámokkal;

- a külső migráción keresztüli hanyatlás mértékének csökkenése 2010 után, ezzel párhuzamosan a természetes csökkenésen keresztüli hanyatlás mértékének növekedése és e komponensnek az ország elnéptelenedése fő motorjává válása;

- a népesség természetes csökkenésének a migrációnál sokkal összetettebb, gazdasági, társadalmi, kulturális, egészségügyi és környezeti oksági tényezői és mechanizmusai vannak, mely tényezők és mechanizmusok az idők folyamán alakítják a lakosság szülési hajlandóságát és elhalálozását, és melyeket hosszabb időintervallum alatti érvényesülés és változásokkal szembeni merevség jellemez;

- az egy millió főt meghaladó mértékű természetes népességcsökkenés, amihez 2015 után a 70 ezer fősre nőtt éves természetes visszaesés is társul, több mint aggasztó az ország népességének jövőjére nézve; a természetes visszaesésnek a születésszám potenciális javulásával és a lakosság elhalálozási számának visszaszorításával történő csökkentése rendkívül nehezen megvalósítható és nagy pénzügyi kiadásokkal járó célkitűzés.

A természetes növekedés és a migráció a területi profilban

Az Országos Statisztikai Intézetnek a településenkénti (községek, városok, megyei jogú városok) természetes mozgásokról és lakhely-változtatással történő belső migrációról szóló adatai lehetővé teszik két komponensnek a rezidens lakosság számának dinamikájára történt hatásának számszerűsítését 2017-re vonatkozóan és a települések szintjén: a népesség természetes növekedése/csökkenése (az élve születettek és az elhalálozottak számának különbsége) és a települések közötti lakhelyváltoztatásos belső migráció. A harmadik komponens – a külső migráció mértéke települési szinten nem ismert, az Országos Statisztikai Intézet nem rendelkezik statisztikai eszközökkel e komponensek regisztrálására. Más szavakkal, nem ismerjük a rezidens lakosság települési szintű számát. Megyei szinten csak viszonylagos pontosságú becslések vannak a külső migrációról. Ezek a becslések azonban bizonyos információkat biztosítanak nekünk, melyek hasznosak lehetnek a települések demográfiai profiljának meghatározásában, a természetes növekedés/csökkenés és a nettó belső migráció, egyrészről, valamint másrészről egy megye összes településének külső migrációja közötti összefüggések értékelésével.

A rezidens népesség 2017-es megyénkénti alakulásának és a három komponensnek az év folyamán bekövetkezett növekedésre/csökkenésre gyakorolt hatásának általános képét a 2. táblázat mutatja be. Nem relatív mértékéket vagy rátákat használtam, hogy a lakosság számától függően értékeket adjak meg a három komponensre vonatkozóan, inkább abszolút értékek mellett döntöttem, hogy csak a népességszám 2017-es hanyatlásának mértékét emeljem ki a három komponens révén. A lakosság hanyatlása csaknem általános, csak 6 megyében és a fővárosban növekedett a lakosok száma – Brassó, Kolozs, Jász (Iaşi), Szeben, Temes és Ilfov. Az első 5 megyében a növekedés kizárólag pozitív belső migrációból származik, mert mindegyikben természetes népességcsökkenés volt. Bukarestben is természetes csökkenés volt, melynek mértékét viszont meghaladta a pozitív belső és külső migráció.

Ilfov megyében, a maga nagy gazdasági, ingatlanágazati és földrajzi elhelyezkedési sajátosságaival, a lakosság növekedése masszívan a pozitív belső migrációból (14 ezer lakos), de természetes növekedésből (csaknem 850 fő) is származik, ez lévén az egyetlen megye, mely ilyesmit fel tudott mutatni. A külső migráció ebben a megyében is negatív és az egyik legjelentősebb volt az országban, de elmaradt a pozitív belső migrációtól.

A rezidens népességszám alakulásának általános áttekintése a következő összegzéshez vezet:

- a népességszám 33 megyében hanyatlott, mind természetes csökkenés, mind negatív belső migráció révén;
- további 2 pozitív migrációjú megyében a természetes csökkenés nagyobb volt, mint a pozitív migráció és a népesség csökkent – Arad és Gyurgyevó (Giurgiu);

- 5 megyében és a fővárosban természetes csökkenés volt, de a pozitív belső migráció nagyobb volt a természetes csökkenésnél és a népesség növekedett (Brassó, Kolozs, Jász, Szeben, Temes);

- a rezidens lakosság csak Ilfov megyében ért el számbeli növekedést úgy természetes növekedéssel, mint ahogy pozitív belső migrációval is (ami nagyobb volt a negatív külső migrációnál).

A 2. táblázat adatai összképet nyújtanak a népesség alakulásában bekövetkezett változásokról és a három komponensről, mely kép szükséges az olvasó számára, de ugyanakkor túl sok statisztikai információt tartalmaznak és nehézséget okoznak a megyéknek a három komponens szerinti jellegzetességeinek megértésében és a hierarchiák érzékelésében. Három alábbi ábra nyújtja a szisztematizált információt és – főleg – az ország elnéptelenedésének mértékét területi profilban.

1. ábra. A rezidens népesség természetes növekedése megyénként, 2017-ben – személyek száma (alapadatok forrása: INS)

2. ábra. A rezidens lakosság csökkenése/növekedése megyék közötti belső migrációval – személyek száma (alapadatok forrása: INS)

A népesség természetes csökkenése a megyék felében meghaladta a 2000 lakost

és a legnagyobb mértéket az ország déli megyéiben és Moldvában érte el (1. ábra). A természetes hanyatlás 1000 lakosnál kisebb – túlnyomórészt – az erdélyi megyékben, de néhány moldvai megyében is (Szűcsség/Suceava, Jász). Az erdélyi megyék között vannak kis megyék (Hargita, Kovászna, Szilágy), melyeknek hasonló természetes növekedésük van, de nagyobb és fejlettebb megyék is (Szeben, Brassó, Temes, Kolozs), ahol a születések száma enyhén növekedett, olyan lépések más megyékhez képest itt látványosabb pozitív hatásai révén, mint amilyen a szülési szabadság és a gyermektámogatás növelése. Nagyobb létszámú gazdaságilag aktív női népességgel rendelkeznek (melynek az említett lépés szól). A lakosság természetes csökkenésének általánossá válása (Ilfov megye szigetet képez) és ennek mértékének felerősödése az utóbbi években az alacsonyabb születésszámnak kedvező gazdasági, társadalmi és kulturális tényezők hatása konszolidálásának a következménye.

A lakhely-változtatással járó belső migráció (állandó rezidencia, ami megszokott lakóhely az ország lakóinak többsége számára) szerepének rendkívül fontos szerepe van a rezidens lakosság számának településenkénti alakulásában, tekintettel arra, hogy 2017-ben 380 ezer lakos változtatott lakóhelyet (ami közel azonos az előző években tapasztalttal). A megyén belül más településre vándoroltak (vagy ugyanazon a településen belül változtattak lakhelyet) az egész belső migráció 57 százalékát jelentették (216 ezer fő), ami azt jelenti, hogy

a belső migráció jelensége elsősorban megyén belüli jellegű.

A megyén belüli migráció a legnagyobb, kétharmadot meghaladó arányokat azokban a megyékben érte el, melyek gazdasági expanzióban vannak gazdasági növekedési pólusok megjelenésével és fejlődésével, és munkaerőt vonzanak a megye gazdaságilag kevésbé fejlett településeiről. Íme, ezekről a megyékről van szó: Bihar, Kolozs, Temes, Maros, Arad, Szatmár, Szeben. Az Északnyugat, Nyugat és Közép gazdasági fejlesztési régiókhoz tartoznak. Ahogy majd látni fogjuk, ezek azok a régiók is, melyek a legnagyobb mértékben vonzanak munkaerőt más megyékből is, elsősorban az ország déli és északkeleti részéből, ugyanis saját (külső migráció által is sújtott) megyéik nem képesek fedezni a szükségleteket.

A 2. táblázatban megfigyelhető, hogy 2017-ben csak 9 megyében és a fővárosban volt pozitív a migráció. Ez a pozitív migráció a fővárosban, valamint Brassó, Kolozs és Jász megyékben volt nagyobb a természetes csökkenésnél és biztosította ezáltal a rezidens népesség növekedését. De nem haladta meg a természetes csökkenést Arad, Bihar, Gyurgyevó, Szeben és Temes megyékben, így e megyékben a népességszám hanyatlása volt tapasztalható. A 2. ábra mutatja a megyék helyzetét a nettó belső migráció szintje szerint. Elsősorban az ország déli részének megyéi, mögöttük pedig a moldvai megyék a fő migránsforrásai a gazdaságilag fejlettebb megyéknek, elsősorban az erdélyieknek, melyekhez hozzáadódik még a főváros és – eléggé meglepő módon – Jász megye is. E megyében a pozitív nettó migráció szaldója 2017-ben 1855 lakos volt, de legnagyobb része (1243 lakos) olyan személyekből áll, akik – különféle módokon – a Jászvásár Metropoliszi Övezetéhez tartozó valamelyik településben telepedtek le, és a Moldovai Köztársaságból származnak.

Túlnyomórészt negatív megyei szintű belső migráció adódik hozzá a népességszám természetes csökkenéséhez és erősíti fel a népességcsökkenés dimenzióját, a 3. ábrában pedig a két komponens hozzájárulása figyelhető meg a rezidens népességszám hanyatlásához.

3. ábra. A rezidens népesség csökkenése/növekedése természetes népszaporulattal és belső migrációval megyénként, 2017 folyamán – személyek száma (alapadatok forrása: INS)

A két komponens összeadódó hozzájárulásával bekövetkező elnéptelenedés Botosány (Botoşani), Bodza (Buzău), Dolj, Galac (Galaţi), Olt, Prahova és Teleorman megyékben meghaladta a 4 ezer lakost. Másrészről, mindkét komponens hozzájárulása kioltotta a természetes csökkenés révén bekövetkező hanyatlást (a nagyobb pozitív nettó migrációval) és a rezidens népesség növekedéséhez vezetett Brassó, Kolozs, Jász, Szeben, Temes megyékben és a fővárosban.

Nem érdektelen és jelentéktelen dolog, hogy 31 megyében, melyekben 2017-ben 68 ezer fős természetes csökkenés volt, 32 ezer fős belső migráción keresztüli népességhanyatlás is tapasztalható, amely felerősíti a területi profilú elnéptelenedés dimenzióját.

A regionális szintű belső migráció

Láthattuk, hogy a megyéken belüli migráció a 216 ezer migránssal jelentős komponense a belső migrációnak, ami a teljes belső migráció 57 százaléka. Regionális szinten a régión belüli migráció természetes módon nagyobb a megyéken belülinél, 273 ezer migráns váltott lakóhelyet ugyanazon a régión belül, így a (380 ezer fős) teljes belső migráción belüli arány 72 százalékra növekedett, ami egyértelműen nagyobb a megyén belüli aránynál. Más szavakkal, csak 109 ezer személy változtatott lakóhelyet egyik régióból egy másikba. A régiók közötti migrációs áramlások hű kifejeződései a gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődés fokának és ütemének. A 3. táblázatban a migráció régiók közötti mérlege, a belső migráción keresztüli elnéptelenedés szembeötlő egyensúlyhiányai és regionális mérete tanulmányozható.

3. táblázat. A régió között nettó (szaldó) migráció 2017-ben – migránsok száma

A táblázat adatai jó látleletet mutatnak a régiók közötti migrációról. A gazdaságilag kevésbé fejlett négy régióból – Délkelet és a 3 déli régió – 2017-ben 24 ezer lakos vándorolt a többi fejlettebb 4 régió – Nyugat, Északnyugat, Közép és Bukarest-Ilfov – felé. Csaknem 17 ezren közülük a Bukarest–Ilfov régióba kerültek és jóval kisebb mértékben a másik három pozitív migrációjú régióba – Északnyugat, Nyugat és Közép. Az Északkelet Régió negatív nettó migrációval rendelkezik mind a 7 másik régióval szemben. A Délkelet Régiónak 6 régióval szemben van negatív migrációja, míg az Északkelet Régióval szemben pozitív a migrációja. A Dél-Munténia Régiónak is nettó pozitív migrációja van az Északkelet Régióval, de a déli szomszédaival – Délkelet és Dél-Olténia Régiókkal – szemben is, ugyanakkor lakosságforrás mind a 4 fejlettebb régió számára. Végül szintén a fejlettebb, pozitív nettó migrációjú régiók közül a Nyugat Régiónak nettó negatív migrációja van az Északnyugat Régióval szemben, a Közép Régiónak pedig negatív nettó migrációja van a Nyugat és az Északnyugat Régióval szemben is. Csak az Északnyugat Régiónak van nettó pozitív migrációja az összes többi fejlettebb régióval szemben, a Bukarest-Ilfov Régió kivételével.

A 8 fejlesztési régió nettó migrációjának térképe (4. ábra) mutatja a jelenség nettó különbségeit, a 2016-ra érvényes egy főre eső GDP térképe (5. ábra) mellé helyezve pedig kiemeli a gazdasági fejlődés és a migráció közötti szoros összefüggést. A 4 fejlettebb régió a gazdasági expanzió kellős közepén áll és a jövőben is munkaerőt fognak majd vonzani a kevésbé fejlett régiókból, felerősítve a belső migráción keresztül bekövetkező regionális szintű elnéptelenedést. De a 4 kevésbé fejlett régió emigrálási tartalékai folyamatosan kimerülnek a születésszám 1990 utáni csökkenése, valamint a masszív külső migráció miatt. Az utóbbi években hangsúlyosabbá vált munkaerőválságnak egyre nagyobb dimenziói lesznek, számos következménye pedig ma még alig ismert. De ez nem vonatkozik a legfontosabbikra közülük: a népesség természetes csökkenés és migráció révén bekövetkező hanyatlása hosszú távon érezteti majd a következményeit és folyamatosan hozzájárul a közúti és vasúti infrastruktúra siralmas állapotához, miáltal a második legfontosabb beruházásokat elriasztó tényezővé válik.

4. ábra. A nettó belső migráció 2017-ben a 8 gazdasági fejlesztési régióban – fők száma (alapadatok forrása: INS)

5. ábra. Az egy főre eső GDP 2015-ben – lejben (adatok forrása: INS)

Néhány zárómegjegyzés

Az 1. táblázatban szereplő adatok az egész 1990 és 2018 közötti időszak alatti népességhanyatlás mértékére és a természetes csökkenés és külső migráció országos szintű hozzájárulására vonatkoznak. A 2. táblázat adatai a három komponens – természetes növekedés/csökkenés, belső migráció és külső migráció – hozzájárulását számszerűsítik a rezidens népesség megyénkénti növekedéséhez/csökkenéséhez 2017-ben. Az olvasó a 4. táblázatban az ország elnéptelenedésének igazi mértékét láthatja 2017-ben, a települések szintjén.

4. táblázat. A települések megoszlása 2017-ben a rezidens lakosság számának dinamikája szerint

Az ország községei és városai demográfiailag belehalnak azok közömbösségébe, akik az ország vagyontárgyait kezelték és kezelik, melyek közül a népesség a legfontosabb. Az 1990-es években és e század első évtizedében lezajlott masszív emigrálás folyamatosan megfosztotta őket a fiatal és felnőtt népességtől, az utóbbi években évi 70 ezer főssé vált természetes csökkenés, a masszív emigrációval kiegészítve pedig felerősítette a hanyatlás és az ország helyrehozhatatlan elnéptelenedésének mértékét. Február első napjaiban heves viták zajlottak a romániai megyei jogú városok és városok egyesületei és a kormány között a helyi közigazgatás finanszírozásáról és annak szükségességéről, hogy a 2019-es állami költségvetésről szóló törvénybe bevegyék a minden egyes községre, városra, megyei jogú városra és megyére leosztott pénzeket. Meglepőnek tűnik, hogy úgy hoznak döntéseket a helyi közigazgatás finanszírozásáról, hogy településenként nem ismert a rezidens népesség száma. Csak az állandó lakhelyű népesség száma ismert településenként, mely népesség országos szinten – a hivatalos adatok szerint – 2,7 millió fővel nagyobb a rezidens népességnél. Valószínűleg jóval nagyobb a különbség, ami azt jelenti, hogy a rezidens népesség jóval elmarad a hivatalos számtól. Mennyire lehetnek realisták a településszintű finanszírozás/fejlesztési programok, ha nem ismert a rezidens népesség száma? Kinek szólnak ezek a programok?

2017-ben az ország községei, városai és megyei jogú városai 80 százalékában hanyatlott a rezidens népesség száma

(4. táblázat).

A Képviselőházban 2017 szeptemberében elutasítottak egy törvényjavaslatot az állami gyermektámogatás növeléséről, melyet a parlamenti ellenzék egyik pártja kezdeményezett. A Képviselőház elnöke a következőket mondta: „A következő időszakban egy törvényjavaslattal fogunk előállni, mely elérheti számunkra ezt a célt és nemcsak ezt, vagyis a nagyobb gyermektámogatást. Egy kicsit összetettebb projekt lesz, mely elsősorban a gyermekeket fogja támogatni, de a szülőket is.” Ez 2017 szeptemberében volt és most 2019 februárjában vagyunk. A gyermekeknek és szülőknek bejelentett lépések nem jelentek meg. Ezzel szemben a 2019-re vonatkozó állami költségvetésről szóló heves viták közepette a Parlament, az egyik ellenzéki párt javaslatára, elfogadott egy módosítót (melyet a Képviselőház elnöke demagógnak minősített), melynek értelmében az állami gyermektámogatások jelentősen megnőnek majd 2019. március 1-étől.

Most készül a Románia 2040 Stratégia. Ez lesz majd az első stratégia, mely figyelembe fogja venni a demográfiai hanyatlás folytatódását és a hanyatló népességnek szóló programok és stratégiák kidolgozását, vagy hozzáadódik majd az eddig kidolgozott többi három-négy stratégiához, melyek nem az ország népességének valódi alakulására (a fejlődés legfontosabb tényezőjére) alapoztak? Kinek, Románia mely rezidens népességének szól majd ez a stratégia? Valójában ki lehet dolgozni egy tartós fejlődési stratégiát egy olyan népesség számára, mely egymást követő 30 éve hanyatlik, a távlatok pedig a hanyatlás folytatódását és mértékének növekedését vetítik előre? Nem az ország demográfiai helyzetének javítása és a hanyatlás mértékének, valamint az elnéptelenedés méretének csökkenése kellene legyen Románia legfontosabb és létfontosságú nemzeti projektje?

Az alcímeket a szerkesztőség adta.