Románia, egy magányos és nagy hitelességi gondokkal küszködő ország

Románia kormányfője levelében arra panaszkodik az Európai Bizottság vezetőjének, hogy a tüntetők meg akarják dönteni az ő legitim kormányát, miközben az ország gazdasága kivételes teljesítményt mutat fel. Ám Dăncilă asszony gondja az, hogy a BMW főnökeinek asztalán, akik nemrég úgy döntöttek, hogy Magyarországon fektetnek be és nem Romániában, a szerdai vagy csütörtöki napon nem az ő levele landolt, hanem sokkal nagyobb valószínűséggel a Financial Times újság, melyben

egy szó sincs Románia gazdasági teljesítményéről, de annál több az erőszakosan elfojtott bukaresti „antikorrupciós tüntetésekről”.

Románia az első negyedévhez viszonyítva az EU legnagyobb, 1,4 százalékos gazdasági növekedését érte el a második negyedévben. 2016-ban és 2017-ben szintén Romániában volt a legnagyobb gazdasági növekedés az Unióban, Írország kivételével, de ez egy statisztikai furcsaság.

Az Eurostat kedden tette közzé az EU-beli gazdaságok 2018 második negyedévi alakulására vonatkozó adatokat, Romániával az élen. De a Financial Times, a világ egyik legnevesebb gazdasági kiadványa, mely minden reggel ott található a pénzügy szent óriásainak kávézóasztalán, egy szót sem ír erről a teljesítményről. Ezzel szemben a kiadvány egyik Európáért felelős főszerkesztője, a 30 évnyi újságírói tapasztalattal rendelkező Tony Barber terjedelmes kommentárt ír a romániai „korrupcióról” és a csendőrök által a Győzelem (Victoriei) téri tüntetőknek kiosztott ütlegekről, mindezt a Romániában az igazságért folyó harc néha szó szerint egy csata címmel.

Ez egy inkább meleg hangú, mint kritikus írás, de mit gondolnak, milyen benyomást kelthetett, amennyiben elolvasta, a BMW erős főnökében, Klaus Straubban?

A BMW, persze, Románia helyett Magyarországot választotta egy egymilliárd eurós gyár számára,

számos más, a „demokrácia tiszteletben tartását” megelőző időszerűségi mutató megvizsgálása után, ahol Magyarország még Romániánál is rosszabbul állna. De amikor a „korrupciót” békés emberek „ütlegelésével” társítod, egy ilyen időszerűségi mutató rendkívül gyorsan előre jut a kerülendő akadályok listáján.

Romániának hihetetlen hitelességi gondja van – és ez nem manapság kezdődött – a horizont nélküli pályája miatt. Ion Iliescu a múlt század 90-es éveiben be akarta vinni Romániát a visegrádi csoportba (Magyarország, Csehország, Lengyelország, Szlovákia), de a bányászjárások miatt fityiszt mutattak neki. Liviu Dragnea most egy keleti szárny hipotézisével állna újra elő, de ez olyan, mint egy tejszínhabos torta tetejére biggyesztett hagymás galuska. Ki lenne ezt képes lenyelni?

Adrian Năstase több tízezer euróért vásárolt reklámhelyeket a külföldi folyóiratokban, holott a gazdaság jól teljesített és ezeket amúgy is észre kellett volna venni.

De – mint most – senki sem törődött vele, padlón volt az ország hitelessége.

Erre mondhatják: a külföldi befektetések akkor és azután is nőttek. Igen, de csak annyira, hogy Romániát – végleg – a szegénységi térképen rögzítsék, egy Nokia telefonokat összeszerelő országként. A 60-70 milliárd eurónyi romániai külföldi befektetések – GDP-arányukat tekintve – lényegtelenek a lengyelországiakkal, magyarországiakkal vagy csehországiakkal összehasonlítva. A Ziarul Financiar nemrég rámutatott arra, hogy a külföldi tulajdonú cégek által a helyi vállalatoknál végrehajtott tőkeemelések – 2018 első negyedévében – az utóbbi három év legalacsonyabb és az utóbbi évtized második legalacsonyabb szintjét, 2,2 milliárd lejt értek el, ami 30 százalékos csökkenés a 2017 első negyedévében mért értékhez képest.

Hogyhogy, ha a gazdaság 2017-ben 6,9 százalékkal nőtt, idén pedig 4 százalékkal fog nőni? A BMW döntésének, hogy egymilliárd eurót fektet be Magyarországon,

vajon köze van a budapesti kormány azon bejelentéséhez, hogy a következő öt évben 12 milliárd eurót fog autópályákba fektetni?

Hány éve kér a Renault vagy a Ford elfogadható utakat Romániában?

A Financial Times, a Wall Street Journal, a Les Echos, a Handelsblatt, a legfontosabb nyugati gazdasági kiadványok vajon miért nem írnak Románia teljesítményeiről, mely a hatodik évet zárja 3 százaléknál magasabb gazdasági növekedéssel, ami tényleg figyelemre méltó, és helyette a Győzelem téri tüntetésekről cikkeznek?

Mert nem hiteles az ország pályája. Mert az ugrásokat szakadékba zuhanások követik. Hogyan bízhatja rá valaki az EU elnökségét egy olyan országra, mely megveri az igazságos törvényeket követelő polgárait? – ezek a címek jelennek meg a fő európai újságokban. Tudjuk, hogy a hitelességet nehéz megszerezni és könnyű elveszíteni. A hitelességet nem Brüsszelbe küldött magyarázkodó levekkel lehet elnyerni, hanem hibátlan viselkedéssel.

Milyen messze vagyunk ettől, sajnos!

Az alcímeket a szerkesztőség adta.