Sziporkázó fricska a tősgyökeres mioritikus politikai és egyéb kultúrának címezve, Andrei Pleșu tollából.
Jelen szöveg a Dilema Veche oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.
Micsoda ország! Pillanatról pillanatra ellát bennünket mindennel: helyi büszkeség, kétségbeesés, vidámság, döbbenet, értékek, hebegés, vesztes nyugodtság és önhitt temperamentum, rétegdicsőség és történelmi baklövések, „humorral teli szomorúság”,
a vlach hazafi III. (Karóbahúzó) Vladdal (Vlad Ţepeş) háborúzó moldvai hazafi III. (Nagy) István (Ştefan cel Mare), üldözött zsenik és sikeres idióták, bájos vendégszeretet és lopkovics ügyeskedés, latinitás és ortodoxia, külföldre szökő hazafiak és röghöz kötött gazemberek – ne aprózzuk! – „tiszta talány és tiszta csoda!”.
Másoknál is (szinte) ugyanez van? Nem mondom, hogy nem! De én védelmezem a szegénységemet, a szükségleteimet, a nemzetemet. Én nap mint nap a sajátommal, a „mieinkkel” hadakozom, a kárpáti térség mindennapi mocsarával és ködös reményeivel! Én hiszek „hősies és mártír” népünk „különösségében”, egyediségében!
Nézzenek csak önök is körül! Már csak alig négy hónap van az elnökválasztásig és nagyjából egyetlen párt sem választott ki és indított el egy elfogadható jelöltet. Miért? Először is azért, mert egyik párt (a liberálisok kivételével, akiknek szerencséjük van egy „elő-opcióval” a jelenlegi elnök személyében) sem képes jól körvonalazott, meghatározó politikai és intézményi tetteken keresztül ellenőrzött, egyhangúlag elfogadott, a pályázók és a párt tisztviselőinek „tömegéből” jelentősen kiemelkedő személyiségeket találni.
Másodsorban a minden egyes politikai szervezetben meglévő belső konfliktusok nem a valódi versenyt, a pragmatikus választási számítást serkentik, hanem a személyes törekvéseket, a bandaszövetségeket, a kulisszák mögötti játékokat. A választók, még a (minden áron!) „változást” megszavazni hajlandók is aláásva látják döntéseiket a nehezen vállalható kampány-„stratégiák” által. Ez a bizonyos diskurzus azt a csáberőt gyakorolja, mellyel a Star Trek, Trónok harca kultúra és a „piros” és a „kik pilula” közötti kifinomult játék rendelkezhet a román világban. Kifinomult csapás! Szinte már látjuk is, miként emelkedik a nyugdíjasok, mezőgazdasági dolgozók, piacozók, üzletemberek és más honi „klingoniak” támogatásának hajlandósága, amikor a híres sorozatok történelmi és történelemfeletti kalandjairól hallanak… A kormánypárt is a poszt-Dragnea főnöknő (saját alkalmatlanságának ártatlan áldozata), a csintalan Orlando (aki hol liberális, hol Pontával tart, hol Ponta nélkül és ellene), Bukarest nyughatatlan főpolgármesternője (vagy, ahogy újabban hallom, a férje!), Liviu P. büszke „független” misszionárius és ki tudja még ki (és hány) között ingadozik. A Népi Mozgalom Pártnál (PMP), hirtelen négy (ha nem éppenséggel öt) név jelent meg: egy liberális, egy volt liberális, egy volt újságíró, egy egyesült államokbeli… Tăriceanu – akit igazságtalanul háttérbe szorítottak a legutóbbi választáson elért gyászos 4 százalék miatt –, szóval ő is szeretne (állandóan, bármit), Bruynseels asszony szintén furakszik, hogy beszálljon a tősgyökeres elnöki métajátékba. Mindent egybevetve, a pult széles és színes. Ahogy majd Isten, a mindenkori Partnerünk akarja.
És mivel szóba került a hit, nem hagyhatom említés nélkül, a nemzeti-felekezeti büszkeség fejezetnél,
(Igaz, ebbe egy szerb pravoszláv, Đoković úr is besegített.) Felmerül bennem a kérdés, hogy a Serena Williams és az imádnivaló Simona közötti mérkőzés szenvedélyes nézői közül hányan gondolták úgy, hogy egy ortodoxia és a „Jehova tanúi” szekta közötti dogmatikus összecsapásnak a tanúi, ugyanis a sokszor bajnok amerikai ez utóbbi tagja. Tehát a neoprotestantizmus újra vereséget szenvedett. Megbosszultak minket! De ha visszatekintünk, a dolgok – mint Isten szinte minden döntése – titokzatossá válnak. Mit jelenthetett, például, a híres Ilie Năstase–Ion Ţiriac hármas veresége (amerikai ellenfeleikkel szemben) a Davis-kupa 1969-es, 1971-es és 1972-es döntőiben? Vajon kettejük bűnei voltak a hibásak? Vagy egy isteni figyelmeztetés volt a románok méltatlanságára? Vagy az ortodoxiának adott alázatossági lecke? A végtelenségig lehetne folytatni ezen a vonalon a kérdéseket. Mit jelent, amikor Brazília legyőzi Németországot (2002, a Labdarúgó-világbajnokság)? Vagy amikor Barbados csapata Grenada rovására megnyeri a Karibi-kupát? Katolikusok, anglikánok, adventisták és tulajdonképpeni protestánsok csaptak ott össze. Valójában kivel tartott Isten? Mi lenne, ha megírnánk a sport vallástörténetét?
És miként érvelhetnénk még az ökumenizmus mellett, amikor a pályán zajló minden összecsapás rejtett ellenségességeket von maga után egyházak, szekták, ateisták és agnosztikusok között? Már csak azt a kérdést tehetjük fel, Szent Pál apostol szavaival és Jób nyomdokán: „Ki ismerte Isten gondolatát?”.
Íme, miféle összetett kérdések és horizontok felé vezet a „büszke román”-ság! Karikásak lesznek tőle a szemeink? De karikák nélkül csak unalmas országokban lehetséges. Nálunk felkavaró talányt kölcsönöznek az erényeknek a karikák. Simona Halep felderít és mozgósít bennünket, ezt ellensúlyozandó pedig Grapini asszony képvisel bennünket Európában, aki nem előtte, hanem a beszéd közben tanulja a román nyelvet (amikor nem angolul beszél bájos török hangsúllyal). Egy tehetséges értelmiségi évek óta egy félművelt tehetségtelen elkötelezett híve, pöffeszkedően vezetve egy alde-liberális politikai szervezetet. A vadimizmus két ifjú palántája (a hölgy szubretti mosollyal, a férfi nagy szájjal és bunyós viselkedéssel) legyőzetlenül ingerli a közéletet. Az egész körül pedig ott a… sajtó! Pergő beszéd, breaking, az igazi Igazság birtokosa, B-vitaminnal tele: băşcălie (gúnyolódás), bale (tajték), bîtă (dorong), bîrfă (pletyka), bobor (nép)! Ilyen légkör mellett nem kár elmenni epret szedni?
Az egységek birtokba vették a műveleti területet azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy elvégezzék azt, amivel megbízták őket. Ez végső soron örvendetes.
Szereti a kémfilmeket? Legyen kém… Nem, sajnos ez nem egy rossz komédia – ez a valóság…
Ha az ember előtt megnyílnak a dobrudzsai népek kapui, és jól figyel, láthatja: ha az a nép maroknyi, akkor jól elfér a nemzetállam tenyerén.
Moharos Attila az egykor szolgaként, most pásztorként élő Fülöp Levente életútjáról készített dokumentumfilmet.
Pattanásig feszülő idegek a forradalom előestéjén: Bogdan Mureșanu első, remek nagyjátékfilmje igazi közönségkedvenc.
Meghalt vasárnap egy barcaszentpéteri siklóernyő-oktató, akinek repülés közben kikapcsolódott a felszerelése és lezuhant a magasból – közölte a Brassó megyei rendőrség.
Továbbá ha hirtelen felindulásból kivágná a diófát az udvarán, ne tegye!
A keresőcsapatok kedden délután megtalálták a kiskorút, aki a Szovátához tartozó Szakadát település erdei területén tűnt el a délben.
Óránként 210 kilométeres sebességgel száguldott egy autós vasárnap az A1-es jelzésű dél-erdélyi autópálya Déva és Nagylak közötti szakaszán – közölte a rendőrség.
Hallgatólagosan elfogadta hétfőn a szenátus a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) törvénytervezetét arról, hogy a többségi nemzethez tartozó állampolgárok a nemzeti kisebbségekével azonos feltételek mellett alakíthatnak egyesületeket.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Az ukrán vezetés afféle adu ászként csapta ki a jogszabályt az asztalra. A kisebbségi közösségek szerint viszont inkább arról szól, hogy kiszúrják vele a nagyvilág szemét.
Az ukrán vezetés afféle adu ászként csapta ki a jogszabályt az asztalra. A kisebbségi közösségek szerint viszont inkább arról szól, hogy kiszúrják vele a nagyvilág szemét.
A román politikai elit képtelen felfogni, hogy ha szeretné megnyerni magának a magyar nemzetiségű román állampolgárokat, akkor Bukarestnek egy ahhoz hasonló stratégiára van szüksége, mint amit Budapest gyakorol több mint egy évtizede.
A román politikai elit képtelen felfogni, hogy ha szeretné megnyerni magának a magyar nemzetiségű román állampolgárokat, akkor Bukarestnek egy ahhoz hasonló stratégiára van szüksége, mint amit Budapest gyakorol több mint egy évtizede.
Nem olyat, amilyen a Csoma Botond parlamenti felszólalása által kiváltott reakciókból körvonalazódik. Ciprian Mihali írását szemlézzük.
Nem olyat, amilyen a Csoma Botond parlamenti felszólalása által kiváltott reakciókból körvonalazódik. Ciprian Mihali írását szemlézzük.
Közvetlen demokrácia és közvetett diszkrimináció: az SZNT elnöke terjedelmes interjúban fejthette ki álláspontját a román nyelvű közönségnek.
Közvetlen demokrácia és közvetett diszkrimináció: az SZNT elnöke terjedelmes interjúban fejthette ki álláspontját a román nyelvű közönségnek.
Ezt nem mi állítjuk, hanem egy román lap publicistája, aki sérelmezi, hogy Magyarország, amely folyamatos háborúban áll Brüsszellel, tagja lehet a schengeni övezetnek, Románia viszont nem.
Ezt nem mi állítjuk, hanem egy román lap publicistája, aki sérelmezi, hogy Magyarország, amely folyamatos háborúban áll Brüsszellel, tagja lehet a schengeni övezetnek, Románia viszont nem.
George Friedman szerint ez is egy lehetséges opció, de nem valószínű, mert kudarccal végződne.
George Friedman szerint ez is egy lehetséges opció, de nem valószínű, mert kudarccal végződne.
Van-e jövője a monarchiának? Lehet, de nem nálunk – véli a volt román külügyminiszter.
Van-e jövője a monarchiának? Lehet, de nem nálunk – véli a volt román külügyminiszter.
Marin Gherman az orosz–ukrán háború kitörése után menekült Romániába. Most összegezte a tapasztalatait.
Marin Gherman az orosz–ukrán háború kitörése után menekült Romániába. Most összegezte a tapasztalatait.
Az egységek birtokba vették a műveleti területet azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy elvégezzék azt, amivel megbízták őket. Ez végső soron örvendetes.
Szereti a kémfilmeket? Legyen kém… Nem, sajnos ez nem egy rossz komédia – ez a valóság…
Ha az ember előtt megnyílnak a dobrudzsai népek kapui, és jól figyel, láthatja: ha az a nép maroknyi, akkor jól elfér a nemzetállam tenyerén.
Moharos Attila az egykor szolgaként, most pásztorként élő Fülöp Levente életútjáról készített dokumentumfilmet.