Éppen azért, mert ilyen hosszú ideje ördögtől valóknak tartják őket, a kisebbségek jogairól átlátható és becsületes módon kellett volna beszélni.
A szocialisták turbulenciái, a példátlan nevetségességen túlmenően, felszínre hozták a román politika évtizedek óta megrekedt mechanizmusait. Pedig minden egyszerűnek kellett volna lennie: a PSD-nek szüksége volt a magyarok szavazataira, ennek érdekében pedig tárgyalásokat kezdett. És ettől kezdve – túllépve azon a balkáni ősbemutatón is, hogy a miniszterek előbb arról szavaznak, hogy alkalmatlanok voltak a tisztségükre, majd arról, hogy mégiscsak ők alkalmasak a kormányalakításra – a következőképpen alakultak az események: a PSD megígér az RMDSZ-nek néhány törvényt, melyek a magyar közösség elvárásait tükrözik, a sajtó értesül erről, amire
és szemforgatóan arról beszélnek, hogy a románok 1848-ban a magyarokkal hadakoztak.
A tévéből azt is megtudhatják az emberek, hogy ha román kenyeret eszel, akkor muszáj románul beszélned – mert ha nem, akkor mehetsz vissza Ázsiába! –, valamint azt is, hogy fejbeverésre alkalmas igazságokká lehet változtatni az olyan legendákat, melyek szerint Székelyföldön még kenyeret sem kapsz a boltban, ha rossz helyre teszed a hangsúlyt. Előáll az Akadémia, előállnak a pártok, előállnak mindenféle, Antonescu marsallt a hajtókájukon viselő szervezetek – vagyis sokan olyanok, akiknek egy szavuk sem volt arra, hogy ebben az országban nincsenek iskolák, kórházak vagy autópályák.
Egy párton belüli botrányt kiterjesztettek az egész politikai színpadra. Ennek hatását már 27 éve ismerjük: a „magyar veszély” szertefoszlat bármilyen komoly vitát a közigazgatás reformjáról. Miért? Mert szakértők helyett politikusok beszélnek és elemzések helyett showműsorokat kapunk: két csitri amiatt hüledezett a stúdióban, mert „helyi autonómiát adnak Erdélyben” – honnan is tudhatnának ők a 2001-es 215. sz. törvényről, mely pont a helyi autonómiáról szól?
Másik két elemző amiatt volt kétségbeesve, hogy „ránk szakad a regionalizálás” – közben a románok is, a magyarok is arra várnak, hogy szánja már meg őket valamelyik központi nagykutya és adjon némi pénzt csatornázásra vagy egy patak fölé húzott hídra. Decentralizálás? Persze – de csak a felelősségek és nem a pénzügyek terén: a helyi tanácsok megkapják a kórházakat és az iskolákat, a pénz viszont a minisztériumoknál marad.
Apropó félelmek: éppen azért, mert ilyen hosszú ideje ördögtől valóknak tartják őket, a kisebbségek jogairól átlátható és becsületes módon kellett volna beszélni. Az a fő gond, hogy minden reformról, a kisebbségi jogokra vonatkozókat is beleértve, állandóan a kulisszák mögött tárgyalnak és csak akkor, amikor egyeseknek a körmükre ég a gyertya – ebből a paradigmából sürgősen ki kell majd lépnünk: el kell magyarázni az embereknek, hogy miként van ez a civilizált világban, miféle szabályok vannak ott és miért nem verik be egymás fejét csak azért, mert különböznek egymástól.
Akkor állj elő, mert minden érv a rendelkezésedre áll: Románia része a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának, 1995-ben írta alá és a 2007. novemberi 282. sz. törvénnyel ratifikálta. A román hatóságok a 10. cikkelyben vállalták, „őrködni fognak afelett, hogy a hatóságok ügyfelekkel kapcsolatban álló tisztviselői használják a regionális vagy kisebbségi nyelveket azokkal a személyekkel kapcsolatosan, akik ilyen nyelveken fordulnak hozzájuk; hogy a dokumentumokat a regionális, vagy kisebbségi nyelveken állítsák össze; lehetővé tegyék és/vagy bátorítsák a regionális vagy kisebbségi nyelvek használatát a regionális vagy helyi közigazgatáson belül”. Ugyanott: „hogy lehetővé tegyék a közigazgatási hatóságoknak a dokumentumok valamely regionális vagy kisebbségi nyelven történő kiállítását”. A 9. cikkely pedig ugyanezeket a jogokat biztosítja az igazságszolgáltatásban is.
Nos, nem: az 1918. december 1-i gyulafehérvári nagy nemzetgyűlés határozatában az áll, hogy az „új Román Állam létrehozásának egyik alapelve” „a teljes jogegyenlőség az összes együttélő nép számára. Minden nép a saját nyelvén igazgatja magát és ítélkezik a kebeléből származó személyeken keresztül”. A XXI. századra lefordítva: az alkotmány nemcsak a románoké, hanem a többieké is, az anyanyelvhez való jog pedig természetes jog, mint ahogy az adófizetés is természetes kötelezettség – ha pedig azt akarod, hogy egy magyar megtanuljon románul, akkor a modern román nyelvet tanítsd neki, ne elavult tankönyvekkel próbálkozz.
Erről sohasem beszéltek – a politikusok inkább holmi adukként őrizgették ezeket az igazságokat az ingujjukban vagy titokban alkudoztak róluk: tehát ne csodálkozzunk, ha blöffnek bizonyul az országprojektjük. Te RMDSZ, hirtelen arra ébredtél, hogy becsszóra elhiszed Dragneának és Tăriceanunak, hogy száz év után be fogják majd tartani a gyulafehérvári kiáltványt… Az egyik privatizálta a nemzeti büszkeséget, a másik a két háború közötti román nácizmuséhoz hasonló jelszavakkal menetelget.
A szemükbe kellett volna mondanod, hogy a kölcsönös kötelezettségekről, elvekről, igazságról szóló országos vita a megoldás – és ezzel egyrészről néhány káros vezetőtől is megszabadultál volna, másrészt olyanoktól is, akik állandó stresszhelyzetet okoznak Romániában.
– ez újabb bizonyítéka annak, hogy a politikusok kulturálisan a XIX. században ragadtak. Magyarországnak valójában augusztus 20-a a nemzeti ünnepe és I. István királlyal, a Magyar Királyság megalapítójával kapcsolatos. Március 15-e – melyet a magyar közösség amúgy is meg szokott ünnepelni, akár engedi ezt Bukarest, akár nem – az összmagyarság ünnepe; a magyar forradalmárok ezen a napon kérték Budapesten a sajtó szabadságát, a jobbágyság felszámolását, Nemzeti Bankot és igen, az utolsó, tizenkettedik pontban: az egyesülést Erdéllyel.
De a mai eszeddel kell nézned azt a 12. pontot, figyelmen kívül hagyva a kort? Nos, akkor azoknak, akik amiatt rettegnek, hogy a magyarok március 15-én egyesülni akartak Erdéllyel, tudniuk kellene, hogy Avram Iancu Bécsért harcolt, nem Bukarestért. Arról nem is beszélve, hogy 1848-ban Románia még csak nem is létezett.
Mi származott mindezekből? Mindkét oldalon
Erőszakos ideológiát és legfőbb érvet csináltak – újra – a nacionalizmusból arra, hogy ne tegyenek semmit ezért a nemzetért; minek autópályák, minek iskolák vagy kórházak, ha vannak megfelelő ellenségeink, ha van kit hibáztatnunk? Ha nem tetszik, hékás, menj Ázsiába, adjanak azok neked jogokat!; itt örök időkre mi vagyunk az urak!
Ha Putyin lennék, akkor azt mondanám: mulţumesc frumos, mânca-ţi-aş! és köszönöm szépen – a bolygók állása újra kitűnő, ez a trükköm is bejött…
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Minden az egység illúziójával kezdődött, ami végül megvalósult, de nem úgy, ahogy azt tervezték – derül ki Bánkúti Gábor történész kolozsvári előadásából.
A magyar zenetörténet legendás csapatát láthatta bárki, aki elzarándokolt Bonchidára az idei TIFF-en. És hej, micsoda hangattakot produkált az 50 éves Vágtázó Halottkémek.
Van ez a tervezett második deficitcsökkentő csomag, amiben a különleges nyugdíjak problémáját is megoldják állítólag. Na ja. Hogyne. Persze. Naná…
Országszerte egyre több kiskorú szenved balesetet elektromos rollerrel. Szatmár megyében az elmúlt hétvégén három 10 és 12 év közötti gyereket kellett sérülésekkel kórházba szállítani.
Eközben a pozícióhalmozásnak (is) hadat üzenő Bolojan épp halmozza a pozíciókat, a PSD-ben pedig dúl a belső hatalmi harc.
A rendőrség közlekedési tájékoztató központja (Infotrafic) szerint a 7B jelzésű országút Arad és Tornya közötti szakaszán történt balesetben két autó volt érintett.
Tavaly öt év után először fordult elő, hogy több romániai távozott Németországból, mint ahányan odaérkeztek.
Egyelőre tisztázatlan okok miatt lekapcsolódott a világítás, félbeszakadt az FK Csíkszereda-Bukaresti Dinamo találkozó a 63. percben.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Minden az egység illúziójával kezdődött, ami végül megvalósult, de nem úgy, ahogy azt tervezték – derül ki Bánkúti Gábor történész kolozsvári előadásából.
A magyar zenetörténet legendás csapatát láthatta bárki, aki elzarándokolt Bonchidára az idei TIFF-en. És hej, micsoda hangattakot produkált az 50 éves Vágtázó Halottkémek.