Mindig is voltak regionalisták. Románok is. Világos. Csak nem tudunk róluk.
A 2030-ig érvényes közlekedési irányelv (master plan), mely szerint a minisztérium két banit nem ad a Temes megyei infrastruktúra fejlesztésre, újra felszínre hozza azt a közömbösséget, amellyel Bukarest Romániának ezt a virágzó térségét kezeli.
A Forbes folyóirat szerint 2013-ban Temesvár volt Románia legdinamikusabb városa. Ugyanezen folyóirat szerint, a kedvező üzleti környezet szempontjából 2013-ban a második volt Bukarest mögött. Továbbá a második legnagyobb gazdasági pólus, és a második legnagyobb befizetője az állam központosított költségvetésének, szintén Bukarest mögött. Ja, és lakosságszáma alapján az ország harmadik legnagyobb városa.
Ennek ellenére a megye egyetlen banit sem kap a 2030-ig érvényes közlekedési irányelv szerint.
Nem újdonság, hogy
Ezek a viták már azóta léteznek, hogy az 1919-es párizsi békekonferencián hozott döntés alapján a Bánság egyesült Románia Ókirályságával.
Sever Bocu, a francia fővárosban zajló konferencián résztvevő bánsági románok egyike a bukaresti centralizmus egyik legelkeseredettebb ellenfelévé vált.
Sever Bocu a következőt nyilatkozta 1934-ben a Vestul újságnak:
Programomnak a regionalizmus az alapja. Úgy hiszem, a tartományok ezzel a decentralizációval fognak élni, fejlődni és kimúlni.” Ugyanott ezt írta 1930-ban: „Ha valaki nem a faluját, tartományát szereti először, az nem szereti a hazáját”! A nyugati városok, melyek „ma erős határ menti kultúrát alkotnak”, ezzel a centralizálással (…) Iaşi sorsára jutnak. Dicsőséges romhalmazok lesznek egyetlen város, Bukarest érdekében!”
Bocu elítélte, hogy erdélyieket és bánságiakat csak elszigetelten neveztek ki a központi állami intézményekbe, és csak ha belementek abba, hogy „az Ókirályság pártjainak politikai eszközévé” válnak.
akár magyar, akár román, ugyanazokhoz a logikus következtetésekhez vezet: kizsákmányolás, vagy szegénység!”
A bukaresti vezető körök által francia mintára hirdetett túlzott központosítási politika, mely egyértelműen hátrányos volt az ország nyugati részére nézve, azt az érzetet keltette, hogy a kérdéses területeket csak „ideiglenesen” tekintették Románia Királysága részének.
Bocu ezt írta 1931-ben a Vestulban: „A Bánság hét éve minden évben milliókat fizet be, és a legnagyobb aránnyal járul – a hajdanán virágzó iparára és kereskedelmére való tekintettel – az inasalap növeléséhez. A több mint 25 millióból egyetlen egyszer adtak a (temesvári) inasok ruházatára, alig 200.000 lejt.”
Kezdtek megjelenni a bánsági lakosok és a Románia többi részéből újonnan érkezettek közötti feszültségek is, ami kialakított egyfajta szolidaritást a bánsági nemzetiségek között, létrehozva egy őshonosok és telepesek típusú etnikumfeletti differenciálódást. Azokban az években Nicolae Iorga volt a központosítás fő hirdetője, aki 1931-ben miniszterelnök volt. Ő a következőt mondta:
mint Bánság és Erdély összes falva!”
Ugyanebben az évben II. Károly királlyal Temesvárra látogatott, és ebből az alkalomból elkobozott a központi kormány számára egy Lincoln gépkocsit, melyet a helybéliek a volt Bánsági Direktórium számára vásároltak.
Sever Bocut a régió minden lakosa tisztelte, nemzetiségétől függetlenül. Ha meglátták Temesvár utcáin, gyakran kísérték ilyenfajta megjegyzések: „Ő az!”, magyarul, vagy „Schau! Der Bocu!”, németül.
„A Bánság egy széleskörű decentralizálással a következőket kérte és fogja továbbra is szorgalmazni: közigazgatási autonómiát, az adócsalás megakadályozását, arányosságot az állami feladatokhoz való hozzájárulásban. (…) Az ellenség… az ennek a népnek az életerejét kiszipolyozó kapzsi centralizmus. Bukarest alig néhány év alatt fantasztikus méreteket öltött. (…) Ezzel szemben a periférián lévő városokban, a tartományok centralizmuson keresztüli módszeres kirablása miatt, minden pang.” (Vestul, IV. évfolyam, 1933. 01. 22.)
Sever Bocu 1874. november 19-én született a Lippa melletti Sistarócon. Bécsben járta ki a Kereskedelmi Akadémiát, aztán újságírást tanul Párizsban. A Tribuna poporului újság szerkesztője lett. Más újságírókkal és kultúremberekkel együtt lerakta a Román Sajtó Szakszervezetének alapjait. A magyar hatóságok megvádolták írásai miatt, melyekben kiállt a románok nemzeti jogai mellett; többször is börtönbüntetésre ítélték, melyeket le is ült.
Tagja volt a Tizenkettek Bizottságának (az Erdélyből elmenekült románok fő vezetőszerve). Ez a bizottság szerkesztette meg az Ausztria-Magyarország elleni hadüzenetet, melynek célja Erdély Romániához csatolása volt.
Meggyőződése lévén a románok egységének fontossága, Párizsba utazott, csatlakozva a békekonferencia román küldöttségéhez, melynek célja a Nagy Egyesülés nemzetközi elismertetése volt. A küldöttség technikai tanácsadója volt a történelmi Bánság integritására vonatkozó ügyekben.
A háborúk közötti időszakban Temesváron létrehozta a Vestul napilapot. Ez volt az egyik legjelentősebb kiadvány az országnak ebben a részében, melynek hasábjain megnyilvánult a bánságiak döntésszabadsági igénye. Először 1921-ben választották meg képviselőnek Románia Parlamentjébe. A bánságiak kilencszer választották újra azért a hajthatatlanságért, mellyel ügyüket képviselte. Iuliu Maniu első kormányában, 1928-ban Sever Bocut kinevezték a Bánság tárca nélküli miniszterének.
Az új kormányzat által végrehajtott közigazgatási átszervezés után a Nicolae Iorga által vezetett kormány került hatalomra. A központi politikát teljesen elutasító Sever Bocu hangsúlyozta a központosított rendszer elhibázott voltát.
Ennek megfelelően a Vestul 1931. május 16-i számában megjelent az „Ébredj, bánsági nép!” című figyelemre méltó cikke, melyben rámutatott arra, milyen igazságtalanul bánnak, mennyire háttérbe szorítják és mennyire semmibe veszik a Bánság igényeit és óhajait.
A kommunista hatóságok veszélyesnek tartották a totalitárius politikai rezsim bevezetésére nézve. Sever Bocut a bánságiak továbbra is támogatták, 1946-ban őt választották meg Temes-Torontál megye egyetlen képviselőjének. Nem vett részt a megalakult Parlament ülésein, választási csalással vádolta a kommunista hatóságokat. Sever Bocut 1950. május 5-éről 6-ára virradó éjszaka letartóztatták, bezárták a máramarosszigeti börtönbe, ahol 1951. január 21-én elhunyt.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.
További híreink: elhunyt Kincses Előd, a marosvásárhelyi fekete március nagy tanúja, leégett a Vlegyásza-csúcson levő meteorológiai állomás, és van ahol idén már másodszor virágzik a cseresznye…
Országszerte spontán munkabeszüntetést robbantottak ki hétfőn az adóhatóság, a nyugdíjpénztár, a munkaerő-közvetítő és a szociális kifizetési ügynökség alkalmazottai a kormány által tervezett, a közszféra dolgozóit érintő megszorító intézkedések miatt.
Jövő héten jelenti be a kormány a deficitcsökkentő intézkedéscsomagot. Két hónapos kiskutyát dobott ki az ablakon egy pașcani férfi.
Az egészségügyi minisztérium sürgősségi rendeletet készít elő, amelyik lehetővé tenné az állami intézményeknél alkalmazott orvosok munkaszerződésének felbontását, ha munkaidejükben a magánegészségügyben dolgoznak.
Történelem, legendák és szociális felelősségvállalás – ez jellemezte a kolozsvári Unió szabadkőműves páholy működését a 19. század végén.
Két fiatal vesztette életét egy közlekedési balesetben vasárnapra virradóan Râmnicu Vâlceában. A rendőrség üldözte őket, miután nagy sebességgel közlekedtek, és nem álltak meg a jelzésre – közölte vasárnap a Vâlcea megyei rendőrség.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.