Radamesz kisaszony: le is fekszik a kormánnyal, meg nem is

2014. július 11-e, péntek, dél környékén. Az RMDSZ Szövetségi Állandó Tanácsának Kolozsváron tartott ülése megszavazta az RMDSZ bennmaradását a kormányban. A szervezet vezetője, Kelemen Hunor lemondott kormányfő-helyettesi és művelődési miniszteri tisztségeiről. A 2014. július 11-i, pénteki, nem véletlenül Az RMDSZ nem irredenta! Egyszerűen nevetséges címet kapott kommentárom a következő jóslattal ért véget:

„Az RMDSZ-nek esze ágában sincs kilépni a kormányból. Az RMDSZ-nek az ostoba magyarok kedvéért el kell játszania egy kicsit a nacionalista PSD-vel szembeni határozottság komédiáját. Nyer az RMDSZ. Nyer Victor Ponta is. Nem egyébért, de íme, épp megálljt parancsol az RMDSZ eltévelyedésének, még a Kormányzás elvesztését is kockáztatva!

Na ne! Szinte meg sem tudom állni, hogy ne pattanjak fel és ne menjek már most megszavazni a hős román Victor Pontát!”

Most, miután tudjuk, az RMDSZ miért nem lépett ki a kormányból, és további részleteket tudtunk meg Kelemen Hunortól a Minority SafePack-kel, azzal a kezdeményezéssel kapcsolatosan, mely kirobbantotta az úgynevezett konfliktust Románia kormányával, be tudjuk bizonyítani azt, amit a cikk végén csak sugalltunk:

Hogy ez egy Victor Ponta és az RMDSZ közötti nyomorult választási komédia volt, melynek célja, hogy az elnökválasztáson induló kormányfő növelhesse hős román hírnevét, aki adott esetben inkább a kormányból való távozást kockáztatja, de akkor sem tesz engedményeket a magyar irredentizmusnak. Az RMDSZ pedig azért ment bele, hogy ne veszítse el a magyarok szavazatait, akik egyre inkább tudatában vannak a ténynek, hogy egy kft. vezeti őket.

Kelemen Hunor szavai szerint az RMDSZ kongresszusok közötti legfőbb döntéshozó szerve, a Szövetségi Állandó Tanács 2011 februárjában úgy döntött, hogy az RMDSZ – Kelemen Hunoron keresztül – európai szinten kezdeményez majd aláírásgyűjtést egy olyan törvénytervezet érdekében, amelyben az Európai Unió kontinentális szinten vállal egy sor, az EU-n belüli nemzeti kisebbségek sorsát javító lépést.

2012 januárjában – Kelemen Hunor állítása szerint – a Dél-tiroli Bolzanóban döntöttek a hat kezdeményezőről, és köztük volt Kelemen Hunor is. Ahogy azt feltétlenül rögzíteni is kívánta, Kelemen Hunor nem magánszemélyként kapcsolódott be a kezdeményezésbe, hanem az RMDSZ elnökeként, az RMDSZ felhatalmazásával arra, hogy képviselje a szervezetet ebben a nagy visszhangot kiváltó európai akcióban.

A Polgári Kezdeményező Bizottság – ahogy arra pénteki, 2014. július 11-i vezércikkemben rámutattam – már eleve érdekütközésbe került a román állammal. A román állam 1989 decembere után elutasított minden olyan kísérletet, melynek célja európai szinten elfogadtatni bizonyos kisebbségekkel kapcsolatos lépéseket, mivel ez a kérdéskör minden állam belügye, amit saját törvényekkel szabályoz. Számítani lehetett volna arra, hogy a PSD vezetői, euroképviselői nagy cirkuszt csapnak a kezdeményezés miatt.

2013 januárjától, amikor elkezdődött az aláírásgyűjtés (sic! a román szerzőkhöz még mindig nem jutott el az információ, hogy az aláírásgyűjtés még nem kezdődött meg), 2014. június 4-ig, amikor Victor Ponta számára megkezdődött az elnökválasztási célegyenes, egyetlen PSD-s elöljáró, euroképviselő sem bocsátott ki egy sóhajtást sem az RMDSZ-es kezdeményezés ellen.

Az Európai Bizottság 2013 augusztusában az EU szintjén elutasította a polgári kezdeményezést, arra hivatkozva, hogy ezeket a lépéseket a nemzetállamok szintjén kell megtenni. A Kezdeményező Bizottság 2013 decemberében a luxemburgi bíróságon beperelte az EU-t. Tehát az RMDSZ, Kelemen Hunoron keresztül, egy olyan per részévé vált, melyben azt követelte, hogy az Európai Unió kontinentális szinten vállalja bizonyos kisebbségvédelmi lépések megtételét. Ez Románia számára eléggé kockázatos per, tekintettel arra, hogy a luxemburgi bíróság igazat adhat a kezdeményezőknek, arra kötelezve az Európai Bizottságot, fogadja el a tervet és hazánk ezáltal arra ébredhet, hogy a magyar kisebbség számára Brüsszelben fogadhatnának el normákat.

Az RMDSZ-t 2014. március 5-én vették be a Kormányba. Ezzel létrejött egy paradoxon: Románia kormányának egy olyan szervezet lett a tagja, amely beperelte az Európai Bizottságot, mivel ez utóbbi elutasította egy Románia érdekeivel ellentétes kezdeményezését. Az lett volna normális, ha az RMDSZ-t csak akkor veszik be, ha visszavonja az Európai Bizottság elleni panaszát, egyszóval, ha lemond egy olyan kezdeményezésről, amelyet a PSD, Victor Pontával az élen, irredentának tart.

Az EU normái szerint, az ilyenfajta perekbe más országok is bekapcsolódhatnak mindkét fél oldalán. Elsőként Szlovénia (sic! Szlovákiáról van szó) lépett be, melynek a magyar kisebbség által okozott gondjai vannak. A kezdeményezők oldalán Budapest lépett be. 2014. június 2-án Románia kormánya az Európai Bizottság oldalán lépett be. Egy ilyenfajta belépésre csak akkor kerülhet sor, ha a kormány kidolgoz egy memorandumot. Ezt Cristian Diaconescu volt külügyminiszter mondja egyik Mediafaxnak adott nyilatkozatában: „Tehát Románia kormányában beterjesztettek egy memorandumot, amelyet a kormányülésen többek között az RMDSZ-t képviselő személyek szavazatával és beleegyezésével fogadtak el arról, hogy Románia előterjeszti az RMDSZ kezdeményezése elleni álláspontját”.

De Románia kormányának Kelemen Hunor is tagja, nem is akármilyen, hanem kormányfő-helyettes. Kelemen Hunor 2014. július 5-én a sajtónak nyilatkozik, és elmeséli, 2014. június 4-én azt kérte Victor Pontától, hogy Románia vonja vissza perbelépési kérelmét. Ugyanekkor Kelemen Hunor kemény szavakkal illette Románia kezdeményezését, egy primitív nacionalizmus rovására írva azt. Ezeket a szavakat, melyeket nem másvalaki mondott ki nyilvánosan, mint az RMDSZ vezetője, a kormányból való azonnali kivonulásnak kellett volna követnie. Hogyan lehetsz egy olyan kormány tagja, mely egy XIX. századi ideológiával határozza meg magát.

Az RMDSZ nem vonul ki a Kormányból. Kelemen Hunor, az RMDSZ Victor Pontája azt állítja, egy hónapig várt, meg sem kérdezve Victor Pontától, visszavonták-e a kérelmüket. Annak ellenére, hogy a kormány tagjaként minden héten szemtől szemben ül a kormányfővel, a kormány által fizetett percdíjas mobiltelefon-tulajdonosként pedig bármelyik órában felhívhatta volna Victor Pontát, vagy akár sms-t is küldhetett volna, ezen az intellektuális területen ugyanis Victor Ponta verhetetlen.

Kelemen Hunor vallomása szerint, látva, hogy eltelt egy hónap és Románia kormánya nem vonta vissza kérvényét, csúnyán megharagudott és akár az RMDSZ kormányból való távozását is kérheti, ha Románia nem lép ki a perből.

Ezután következik a hét a Kelemen Hunor és Victor Ponta közötti úgynevezett találkozókkal, hős román kijelentésekkel Victor Ponta és Titus Corlăţean, hős magyar kijelentésekkel az RMDSZ vezetői részéről, hogy aztán pénteken, 2014. július 11-én megszülessen a döntés. Egy kompromisszumnak hála, az RMDSZ nem lép ki a kormányból.

Ezt nyilatkozta Kelemen Hunor Kolozsváron: „Szerdán több megbeszélést folytattam a kormányfővel és elmondhatom, a megbeszélések nyomán már szerdán találtunk egy megoldást, egy kompromisszumot, amely az én szemszögemből nézve fontos lépés, és fontos lépés mind a miniszterelnök helyzete, mind annak lehetősége szempontjából, hogy e témában sor kerülhessen a konstruktív párbeszédre. Együtt arra a következtetésre jutottunk, hogy olyan témáról van szó, melyben a román állam álláspontját nem határozhatja meg egyetlen minisztérium. Több intézményt is be kell vonni, többek között a parlamentet is, és azt javasoltam, hogy szeptembertől kezdjünk vitát a szakbizottságban, az emberi jogi, a kisebbségekkel foglalkozó bizottságban, a külügyi bizottságban, független szakértők meghívásával, akár külföldi szakértők meghívásával is, hogy megvitassuk a kisebbségek szerepét a mi és nemcsak a mi társadalmunkban, és ha szükséges, és szerintünk szükséges, akkor árnyaljuk Románia álláspontját is. De ezeknek a vitáknak a lezárulásáig más következtetésre is jutottunk. Románia nem fog további dokumentumokat a luxemburgi bíróság elé terjeszteni. Tehát nem lép ki a perből, ez igaz, de nem fogja kifejteni Románia álláspontját, amennyiben a bíróság ezt fogja kérni, még nem lehet tudni, hogy mikor. Ez egy kompromisszum, egy megoldás a párbeszédre, és üdvözlöm a miniszterelnök ezen álláspontját, és úgy vélem, nyitottságot és minden bizonnyal tiszteletet mutat az általunk kért dolog iránt”.

A sajtó a kolozsvári találkozóból csak azt a következtetést vette át, hogy az RMDSZ a kormányban marad. De az úgynevezett kompromisszum elemzése felfed előttünk néhány dolgot, melyek nincsenek rendben:

1) A parlamenti bizottságokban tartott vitáknak nem lehet semmilyen hatásuk Románia álláspontjára, mert az RMDSZ és az Európai Bizottság közötti perben arról van szó, hogy az EU szintjén el lehet, vagy nem lehet elfogadni kisebbségekre vonatkozó lépéseket;

2) Románia nem teheti magáévá a Victor Ponta által javasolt álláspontot: vagyis hogy része a pernek, de nem vesz benne részt. Bár a következő tárgyalási nap novemberben, az elnökválasztás után lesz, Romániának semmilyen kompromisszumot nem szabad tennie egy olyan ügyben, melyről maga Victor Ponta mondta nekünk, hogy kizárja a kompromisszum lehetőségét, tekintettel arra, hogy a nemzeti érdekről van szó.

3. Ebben a kezdeményezésben Kelemen Hunor az RMDSZ-t képviseli. Ha folytatni akarja, akkor Kelemen Hunornak ki kell lépnie az RMDSZ-ből, egyszerű magánszeméllyé kell válnia.

4. Ahhoz, hogy az EU szintjén ne vezessék be kötelező jelleggel a Polgári Kezdeményező Bizottság által kért lépéseket, Románia az RMDSZ ellen lépett be pertársként. Az RMDSZ szemszögéből nézve, Romániának ki kell lépnie a perből. Románia szemszögéből nézve, az RMDSZ-nek vissza kell vonnia a keresetét. Kelemen Hunor Románia perbelépésére, illetve Victor Ponta az RMDSZ kezdeményezésére vonatkozó szavai alapján a kompromisszum lehetetlen volt.

Persze csak akkor, ha ezek ketten nem egy nyavalyás választási csárdást jártak el!