Putyin-barát autokrata vagy hazafi? A román sajtó az újabb Orbán-győzelmet elemzi

Se szeri, se száma azoknak a román sajtóreakcióknak, amelyek a vasárnapi magyarországi választások nyomán születtek. Az egyszerű híradások, beszámolók mellett a Fidesz újabb, minden eddiginél nagyobb kétharmados győzelme a hírszerkesztők mellett a véleményvezérek, publicisták elemzői kedvét is meghozta. Több tucat román híroldal, közéleti portál átböngészése után általánosságban elmondható, hogy

a fősodorbeli román médiában túlsúlyban vannak azok a vélemények, amelyek cseppet sincsenek elragadtatva az újabb orbáni diadaltól, de akad pár mérsékeltebb, sőt egyenesen pozitív hangvételű kivétel is.

A publicisztikák, elemzések – melyek közül néhány, reprezentatívabbnak érzett véleményt szemléztünk – szerzői kiemelik a magyar miniszterelnök (vélt vagy valós) Putyin-barátságát, és azt, hogy emiatt Magyarország mind jobban elszigetelődik Európában, sőt visegrádi partnerei, még a leginkább baráti lengyelek is elfordulni látszanak tőle. Szó esik a jobboldal médiabeli túlhatalmáról, a korrupcióról, a kormányzó pártnak kedvező választási törvényről, általában arról, hogy nekik „lejtett a pálya”, ismertetik, hogy egy szintén konzervatív irányultságú miniszterelnök-jelölt, Márki-Zay Péter vezetésével a magyar ellenzék – most először – egységbe tömörülve szállt szembe a Fidesszel, de mindhiába. Egyes elemzések – és ez a mi szempontunkból különösen fontos – kitérnek a romániai magyarok választási preferenciáira, Orbán Viktor elsöprő erdélyi népszerűségére, illetve a Fidesz és az RMDSZ közti, az elmúlt években egyre szorosabbá vált viszonyra. Dan Tăpălagă a G4 Media felületén Orbánról azt írja, hogy

„Putyin trójai falova Európában”, továbbá revizionista diskurzust folytat,

és felteszi a kérdést, hogy mi a masszívan a Fideszre szavazó erdélyi magyarok álláspontja az ukrajnai háború ügyében. Szerinte az RMDSZ vezetői kettős játékot űznek, hiszen egyfelől – a román politika uralkodó álláspontjával összehangban – határozottan elítélik Oroszország ukrajnai invázióját, ugyanakkor nem határolódnak el „példaképük és finanszírozójuk”, Orbán Viktor „szégyenletes pozíciójától” a háborúval kapcsolatban. Sőt, kiálltak a kampányban a budapesti kormánypárt mellett – és ez tudathasadásos helyzetet eredményez, a romániai magyar pártnak választania kell Budapest és Bukarest között.

Ugyancsak a romániai aspektusokra hegyezi ki írását Cristian Câmpeanu a Revista22 hasábjain. Miután felvázolja a magyarországi választások világpolitikai kontextusát, Orbánnak az orosz–ukrán háborúban tanúsított ellentmondásos politikáját, ez utóbbit a miniszterelnök sikerének egyik titkaként is értékeli: ugyanis

a Fidesz-propaganda sikeresen szorította be az ellenzéket és annak miniszterelnök-jelöltjét a háborúpárti pozícióba, mert nyilvánvaló volt, hogy a „háború vagy béke” kérdésére a magyarok melyiket fogják választani.

Írását az erdélyi magyarok és Magyarország viszonyának boncolgatásával zárja:

A Putyin és Európa közti hintapolitika az egyik leghangsúlyosabb eleme a magyar választásokat kísérő román elemzéseknek. A Newsweek kommentárja megjegyzi: a választásokon megszerzett hatalmas támogatás ellenére a magyar lakosság jelentős része nem feltétlenül támogatja a miniszterelnök oroszbarát és EU-kritikus nézőpontját. Orbán jól tudja, hogy a magyarok elsöprő többsége, főleg a fiatalabb réteg, egyértelműen az európai integráció pártján áll, ezért a Putyin-barát politikát nem tudja ennél jobban fokozni a jövőben sem. Putyin ide vagy oda, a Huxit veszélye nem áll fenn Valentin Naumescu, a kolozsvári BBTE európai tanulmányok karának professzora szerint sem.

– idézi a RFI Románia a nemzetközi kapcsolatok szakértőjét. Megengedőbben, de szintén a Fidesz-győzelem kockázataira hívja fel a figyelmet a romániai Deutsche Welle véleménycikke, amely a sokatmondó A „csak így tovább” már nem megy Magyarországon címet kapta. A cikk szerint a választások nyomán bebizonyosodott a magyar társadalom szélsőséges megosztottsága. A városi és a vidéki közeg közti különbségek egyre nagyobbak, ideológiai szempontból is: a nagyobb városokban az ellenzék dominál (ez nem egészen így van, a Fidesz a nagyvárosok többségét is elvitte – szerk. megj.), vidéken pedig a Fidesz vezet.

– figyelmeztet a DW szerzője. Teodor Baconschi volt román külügyminiszter a magyarországi fejlemények egy másik aspektusára irányítja a figyelmet a Libertateán: a köztudottan szívélyes magyar–lengyel kapcsolatok állítólagos megromlására. Van egy jó hír Orbán Viktor egyértelmű választási győzelmén túl: vége a Varsó–Budapest tengelynek – állítja cikkének címében. (Ugyanerre a törésvonalra mások is utalnak egyébként, például Cristian Roșu politikai elemző a Ziare.com oldalon.) A jobbközép politikus és publicista felvázolja, hogy

az elmúlt években Európában, a nyugati világban egy erős ideológiai törésvonal alakult ki a szuverenista, konzervatív erők és a progresszív neomarxisták között.

Ebben a konfliktusban a konzervatív értékeket egyre határozottabban a visegrádi csoport tagjai (Magyarország, Lengyelország, Csehország, Szlovákia) képviselték EU-tagállami szinten, akik egyfajta közép-európai ethoszra támaszkodva bírálták a globalista, neoliberális, politikailag korrekt brüsszeli technokráciát, a hagyományos keresztény értékek és a nemzetállami identitás védelmében. A háború azonban mindent megváltoztatott, és törést okozott ebben az együttműködésben:

Egyfajta kettős mérce meglétét sugallja Călin Marchievici a Cotidianulban közölt elemzésében. Mint írja: a magyarországi választások kapcsán rengeteget beszélnek – nem alaptalanul – arról, hogy bár a választások szabadok voltak, de a kormánypárt hatalmas előnnyel indult a választási küzdelemben, az ellenzéknek kevesebb médiafelület állt rendelkezésére, a körzeteket a kormány érdekeinek megfelelően alakították ki, és a kormány ún. „patronázspolitikával” tartja függésben a társadalom egy részét.

– szögezi le a szerző. Az Orbánnal szimpatizáló román publicisták nem túl népes táborához tartozik Marius Ghilezan is, aki a România Liberă hasábjain a magyarországi választást a szerbiai voksolással állítja párhuzamba. Ezekkel a választásokkal kapcsolatban a hazai közvéleményformálók arról győzködtek bennünket, hogy mennyire fontos lenne az ellenzék győzelme – írja –, de „hülyének néztek”. Az ukrajnai háborúval kapcsolatban a magyar miniszterelnök a béke, a biztonság, a stabilitás, a semlegesség mellett tette le voksát, nemcsak a saját ellenzékével, de Romániával szemben is, ahol dúl a háborúpárti propaganda – egy olyan világban, amelynek az egypólusú volta „már csak mese”. A magyarok és a szerbek olcsóbban kapják a gázt, a válság nem teszi tönkre a gazdaságukat, nagy befektetéseik vannak, a magyar kormány üzemanyagárstopot vezetett be, Belgrád és Budapest közt korszerű vasútvonal épül – ráadásul a szintén győztes Alekszandar Vucsics nem a románok („vlachok”), hanem a vajdasági magyarok képviselőivel alakítja meg a szerb kormányt. Írásának summája: