Dooku gróf szerepében: Victor Ponta. Annakin Himmelspazierer szerepében: Klaus Johannis.
Véletlen egybeesés? Meglehet. Nem vagyok híve az összeesküvés-elméleteknek. Mégis furcsa, hogy Johannis ellen két nappal azután kezdtek el először az életben szlogeneket skandálni utcai tüntetéseken, hogy – végre – kilépett abból a némaságából, mellyel kétségbeesésbe kergetett minket. Elég keményen (az ő, „németes” kifejezéseivel) megbírálta Pontát, két tökéletesen jogos ügyben – az egészségügyi kártya bevezetésének kaotikus kezelése miatt és azért a „független” eljárásért, ahogy a kormányfő megsérti az elnök külpolitikával kapcsolatos hatásköreit. Sőt, időszerűtlennek minősítette a büntetőeljárási törvénykönyv módosítását, melyet főleg a PSD börtönérett képviselői támogatnak, és melyet a kormányfő nem ítélt el, ezzel szemben kiváltotta számos nyugati nagykövetség bírálatát. Ponta válaszai a tőle megszokott komolytalan, sőt fittyet hányó stílusban érkeztek (a PSD szóvivőjén keresztül, vagy közvetlenül), de nem mulasztotta el – ravaszul – azt sugalmazni, hogy Johannist az egészségügyi kártya bírálatában esetleg „érdekeltté tehették” a gyógyszerforgalmazók, mint ahogy – állítólag – egyes külföldi fafeldolgozó cégek is „érdekeltté tették”, hogy visszaküldje a Parlamentnek az erdőtörvény tervezetét.
Ezen gyanúsítást követte Graţiela Gavrilescu környezetvédelmi miniszter sovén ízű megjegyzése, aki szerint az elnök feje fölött
mert visszaküldte a Parlamentnek az erdőtörvényt – és így került sor a szombati tüntetésekre, ahol a következőket skandálták Johannisnak címezve: „Dacă nu vrei să-ți pierzi slujba, nu te mai juca cu drujba!” (megközelítő fordításban: Ha nem akarsz repülni, ne játssz a fűrésszel!” – a szerk.) és „Mafia defrișează, Iohannis protejează” (megközelítő fordításban: A maffia irtja, Johannis óvja! – a szerk.). Persze az erdőirtások során elkövetett visszaélések ellen tüntető néhány ezer ember nem csak a Cotroceni-palota előtt állt meg, hanem a Victoria-palota és a parlament előtt is; de „személyre szabott” szlogenek csak Cotroceni-nél voltak. Amúgy a tüntetők megmaradtak az „UniţiSalvăm” („Egységesen mentünk” – a verespataki bányaterv és a palagáz elleni tüntetések kapcsán kialakult mozgalom – a szerk.) közismert, most a „Minden párt irtotta az erdőket!” szlogen által kifejezett apolitikus semlegességénél. Ha vonalat húzunk, akkor azt lehetne mondani, hogy ezek szerint a Cotroceni-palota – alig néhány hónapos – lakójának nagyobb a felelőssége a túlzásba vitt erdőirtásokban, mint a 25 évig hatalmon lévő pártoknak, melyek (főleg a PSD és az RMDSZ) ebben az időszakban törvényeket, minisztereket, polgármestereket és megyei tanácselnököket adtak az erdős térségekben! Furcsa, nem?
Legyen világos. A túlzott – törvénysértő, vagy gyanús törvényeken alapuló – erdőirtások
és minden tisztességes és felelős kormánynak már rég le kellett volna ezeket állítania és már rég az igazságszolgáltatáshoz kellett volna fordulnia. Másrészről viszont nem tudom, van-e valamilyen „nem megfelelő” kapcsolat Klaus Johannis és a Schweighofer-tröszt között. A „civil társadalom” megmozdulása önmagában véve teljesen jogos. Ennek ellenére, amikor az elnök bejelenti, hogy a CSAT (Legfelsőbb Védelmi Tanács – a szerk.) soron következő ülésén napirendre fogja tűzni a törvénysértő erdőirtások ügyét, miért érzi sok tüntető ezt sértésnek, úgy vélekedve, hogy az elnök „be akarja fogni a szájukat”? Nem pont ez egy tüntetés célja, hogy az ügy mindent megelőzve felkerüljön a politikai és állami napirendre?
Számomra mégis úgy tűnik, hogy a megoldást nem a CSAT és még csak nem is az új erdőtörvény jelenti (melyről több környezetvédő szervezet elismeri, hogy továbbra is vannak hiányosságai). A radikális megoldás a DNA-nál (Országos Korrupcióellenes Igazgatóság – a szerk.), vagy a DIICOT-nál (Szervezett Bűnözést és Terrorizmust Vizsgáló Igazgatóság – a szerk.) van, vagy ha brutálisabbak akarunk lenni: börtönt a bűnösöknek – lett légyen szó volt miniszterekről, parlamenti képviselőkről, polgármesterekről, magisztrátusokról stb., akik lehetővé tették a törvénysértő visszaszolgáltatásokat, szemet hunytak a visszaélések felett, óriási kenőpénzeket fogadtak el az erdők megsemmisülése árán. Az első lépések már megtörténtek – a Hrebenciucékat, apát és fiát, érintő per –, de ezt folytatni kell, akár előzetes letartóztatássokkal és bilincsbe verésekkel is, ha a bíróság ezt megfelelőnek és szükségesnek tartja.
Márpedig most az a veszély fenyeget, hogy a parlament a büntetőeljárási törvénykönyvhöz benyújtott módosítókkal megakasztja a korrupcióellenes harc folytatását, melyeket, mindennek a tetejében, olyan parlamenti képviselők kezdeményeztek, akiknek folyamatban lévő peres ügyeik vannak. Nem láttam, hogy a „civil társadalom” szombaton, vagy bármely másik napon tüntetett volna e konkrét és rendkívül veszélyes lépések ellen, ezt csak néhány nagykövetség, a DNA, a volt és – végül – a jelenlegi elnök tette meg. Vagyis csak az „idegenek” és azok „akik nem a románok pártján állnak”.
ha ezek a módosítások átmennek. Felfogja-e a „civil társadalom”, hogy a román „az erdő testvére”, de csak amíg megvesztegetésre kerül sor? Ha a tüntetéseket szervezők többségére gondolok, akkor számomra nem így tűnik. Újabb kérdés: megpróbálta-e és sikerült-e a PSD-nek Johannisra terelni a közfigyelmet, ezzel leplezve el a büntetőeljárási törvénykönyvhöz benyújtott módosításokat? Elképzelhető.
Másrészt, nem baj, hogy Johannis elnököt kirángatták egy kicsit abból a nyugalomból, amelyben eddig tetszelgett. Ha azt remélte, hogy megőrizve egy bizonyos verbális visszafogottságot a kormány tetteivel szemben, biztosíthat majd magának némi kényelmet, akkor ez a reménye hiú ábrándnak bizonyult. Pontának nem egy civilizált, de mégis politikai ellenfélnek számító elnök kell. Neki bábra van szüksége. Számomra egyértelműnek tűnik az üzenete: vagy nyugton maradsz és mindent lenyelsz, vagy támadni fogunk, ahogy azt Băsescuval is tettük. Nem tudom, Johannis felveszi-e a kesztyűt. Mint ahogy azt sem, hogy újrakezdődik-e az elnök–kormányfő háború. Azt viszont igen, hogy jelen körülmények között én ezt szeretném.
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Minden az egység illúziójával kezdődött, ami végül megvalósult, de nem úgy, ahogy azt tervezték – derül ki Bánkúti Gábor történész kolozsvári előadásából.
A magyar zenetörténet legendás csapatát láthatta bárki, aki elzarándokolt Bonchidára az idei TIFF-en. És hej, micsoda hangattakot produkált az 50 éves Vágtázó Halottkémek.
Az ember igyekszik érteni, hogy a természetet óvni kell. És azt is, hogy az állatokat szeretni kell. De azt is meg kellene érteni, hogy jelen pillanatban nem az embernek kell mennie, hanem a medvének. Pont.
Jelentős, akár 20–30 százalékos visszaesés lehet idén a romániai idegenforgalomban a közalkalmazottaknak nyújtott üdülési csekkek körüli módosulások, illetve az áfa megemelése miatt – kongatták meg a vészharangot a turizmusban érdekelt vállalkozók.
Van ez a tervezett második deficitcsökkentő csomag, amiben a különleges nyugdíjak problémáját is megoldják állítólag. Na ja. Hogyne. Persze. Naná…
Nem szokványos látvány ami egy jégeső után maradt július 12-én a Neamț megyei Vânători-Neamț faluban és környékén.
Tavaly öt év után először fordult elő, hogy több romániai távozott Németországból, mint ahányan odaérkeztek.
A rendőrség közlekedési tájékoztató központja (Infotrafic) szerint a 7B jelzésű országút Arad és Tornya közötti szakaszán történt balesetben két autó volt érintett.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Minden az egység illúziójával kezdődött, ami végül megvalósult, de nem úgy, ahogy azt tervezték – derül ki Bánkúti Gábor történész kolozsvári előadásából.
A magyar zenetörténet legendás csapatát láthatta bárki, aki elzarándokolt Bonchidára az idei TIFF-en. És hej, micsoda hangattakot produkált az 50 éves Vágtázó Halottkémek.