Nyergelj, fordulj!
Egy élesebb, magasabb színvonalú szöveg a román sajtóból. A téma. Na ki? Orbán Viktor, hát persze.
A jelek szüntelenül érkeztek. Az, aki 1989 júniusában, a Nagy Imre újratemetésére szervezett ceremónián elmondott egy olyan beszédet, mely örökre megmarad Kelet-Európa történelmében, a FIDESZ egyik alapítója, az az ember, akinek a közismert disszidens, kritikus ex-marxista Bence György volt a mentora, a maverick-politikus, vagyis Orbán Viktor egyértelműen idegengyűlölő hangsúlyokkal rendelkező kollektivista és primordialista tekintélyelvűség felé kanyarodott.
Újra napirenden van az etnokrácia,
a megmenekülésnek ez a fantazmagóriája. Az új tekintélyelvűség bearanyozott jövőjét kiáltják ki. Tina Rosenberg 1992-ben, a Harper’s folyóiratban megjelent egyik cikkében „MTV-demokraták”-nak nevezte a FIDESZ vezetőit. Elillant a hajdani ikonoklasztikus nimbusz. A FIDESZ ma a nacionalista komorság pártja, nyíltan kimutatva a Putyin és a putyinizmus iránti szimpátiáját.
A politikában sok minden ellenséges érzésekből születik. Az intellektuálisan kétségtelenül rendkívül jól eleresztett
Orbán mindig is bizonyos komplexussal viseltetett azok iránt,
akiket egyfajta városi arisztokráciának, egy „idegenek”, a Magyar Demokratikus Ellenzék vezetői, elsősorban Kis János, Demszky Gábor, Kőszeg Ferenc és Haraszti Miklós által uralt polgári elitnek tekintett. Zárt és sznob klubnak tartotta a Szabad Demokraták Szövetségét, ahova őt, szerinte, nem fogadták be. A FIDESZ-vezetőség más tagjai is osztották ezeket a neurotikus érzéseket. Ezen kívül Orbánt a klasszikus liberalizmus vonzotta és elutasította az internacionalizmus bármilyen formáját, még a liberálist is.
A szocialista kormányzással társított endémiás korrupció radikalizálta Orbán Viktor fóbiáit és ellenszenveit. Egyre inkább a populista konzervativizmussal kezdett el kacérkodni, melyet Magyarországon nehéz, ha nem éppen lehetetlen elválasztani az antiszemitizmustól. Az (időközben egyre tradicionálisabb és tradicionalistább párttá vált) FIDESZ-hez közeli sajtó az azokkal szembeni inszinuálásokban tűnt ki, akik – szerintük – nem mennének át a tiszta magyarság tesztjén. Amikor megszületett a kimondottan fasiszta Jobbik, nem kellett egyebet tennie, mint minél élesebben ráerősítenie azokra a témákra, melyek Orbán retorikájában már megjelentek, többek között az a felvetés is, hogy a radikális baloldaliság valamiképpen genetikailag jelentkezne…
Orbán csapata elkezdett egy ellenzékkel szemben egyre intoleránsabb többségi elvűségen rugózni. A vitathatatlan választási győzelmek miatt
Orbán egyre kevésbé hajlandó elismerni, hogy ő is tévedhet.
Magyarország egyre provinciálisabbá vált, az etnokrácia kezdi megfojtani a demokráciát. Az, ami negyed évszázada a politikumnak a polgári liberalizmus újjászületésével történő újbóli kitalálásának pompás ígérete volt, most olybá tűnik, hogy egy neo-autoriter rémálommá válásra ítéltetett. Orbán Viktor bejelenti, hogy elmúlóban van a liberális demokrácia. Olyan tekintélyelvűség bajnokává válik, mely a Putyin-féle rendőrállami modellt dicsőíti. Azok a háborúk közötti tézisek születnek újjá, melyeket a fasizmus prófétái hirdettek, Carl Schmitt-től Nichifor Crainicig.
A homogén és egészséges politikai testet dicsőítik.
A liberalizmus rothadt, korrupt és dekadens. Eljött a „mágikus megmentő” pillanata, az Erich Fromm által a szabadságtól való félelemről szóló klasszikus könyvében leírt demagógokhoz hasonlóé.
De úgy tűnik, Orbán figyelmen kívül hagyja, hogy a NATO és az EU nemcsak politikai, katonai és, illetve, gazdasági intézmények. Ezek, Václav Havel szavaival élve, civilizációs opciókat határoznak meg. Folytatódik a nyitott társadalom és az ellenségei közötti harc. Lehullott egy újabb álarc, ami – végső soron – a legkevésbé sem tragédia.
Talán azt képzeljük, hogy a liberális demokrácia mélyen gyökerező történelmi és intellektuális alapokkal rendelkezik, de ez távolról sincs így. 1945 előtt magát a „liberális demokrácia” kifejezést is rendkívüli mértékben megbélyegezték. Válság idején (akár erkölcsi, akár gazdasági), a demokráciát bal- és jobboldalról egyaránt támadják. Akár a kritikus Leninről, akár a kritikus Sorelről, akár a kritikus Michelsről beszélünk, némiképpen mind Jean-Jacques Rousseau-tól eredeztetik magukat és az „autentikus demokrata” önmaguk által megfogalmazott imázsába bújnak.
Orbán ma egy ilyenfajta „autentikus demokrata”
(amit „eredeti”-nek is lehet mondani), aki azonban nem akad fenn polgári szabadságjogokon, vagy konszenzuális-parlamentarista típusú döntéshozatalokon. A magyar kormányfő számára a liberális demokrácia, annak minden közvetítő intézményével, közbülső testületeivel, parlamenti játékaival iszonyatosan akadályozza a – ahogy azt Carl Schmitt írta a Palamenti demokrácia válságá-ban – „kormányzottak és a kormányzók identitásai” közötti végleges és visszavonhatatlan fúziót. E „megmentő jellegű” politikai vízió alapját egyszerűen egy (jelen esetben etnikai) egység mitológiai gondolata képezi. A homogenizálás hasznosnak és elkerülhetetlennek tűnik. Orbán politikai üzenetének populista fordítása szerint, a tömegek azonosságot keresnek A gazdasági válság elmélyítette ezt az egzisztenciális gondjukat. Ígérete, mely egyúttal próféciának is hangzik, éppen ezt a redemptív identifikációt kívánja biztosítani. Ahogy azt Jeffrey C. Isaac is nagyon jogosan megjegyezte, a liberális demokrácia minden hibáját „a liberális demokrácia érdemeiként értelmezték ügyesen újra. A gyengeséget, szinte orwelli módon, erővé változtatják”. Orbán Viktor pontosan ezt teszi! Aztán, hogy egy camusi megfogalmazást használjunk, „egy spontán lendületet összehangolt cselekvésé változtat”.
A magyar kormányfő valójában azt állítja, hogy
a liberális demokráciák reverzibilisek!
Hogy a demokrácia pandantja az, amit de-demokratizálásnak nevezhetünk (lásd 2012 nyarát is Romániában). Ez, nyilvánvalóan, nem teljesen új dolog. Az újdonság azzal metamorfózissal kapcsolatos, melynek eredményeként egy hullám csúcsára a liberális értékek harcosaként felkerült politikus az azokkal ellentétes értékek ügyvédjévé alakult át. Talán keményen hangzik, de Orbán-esete Mussolini egy évszázaddal ezelőtti átalakulására emlékeztet, melynek során internacionalista szocialistából nacionalista fasiszta lett… Orbán Viktor, belső fejlődésének jelenlegi pillanatában olybá tűnik, „arra ítéltetett, hogy ítélkezzen”. Amikor a FIDESZ 2002-ben elvesztette a választást, azt dörögte, hogy „a nemzet nem lehet ellenzékben”. Ahogy azt nagyon ihletetten megfigyelte Trencsényi Balázs történész is, „Ferenc József, Horthy Miklós és Kádár János is terrorral teremtették meg a tekintélyüket és mind a nemzet atyjaivá váltak…” Reméljük, hogy nem fogunk azért afelé csúszni, amit René Girard az erőszak mimetikus körének nevezett. A „gulyás-tekintélyelvűség”-nek ebben a változatában, amely felé Orbán Magyarországa halad, Európa „elnyomó”, de a pénze „szükséges”. Európa politikai kultúrájának egész sorsa, sajnos, a kérdéses antidemokratikus kirobbanásoktól függ. Majd elválik, miként tudja megvédeni magát az Orbán által terjesztett vírustól…
http://nationalinterest.org/blog/paul-pillar/hungary-the-reversibility-liberal-democracy-6392
http://www.johnfeffer.com/the-disappearance-of-the-political-middle/
http://cristianpreda.ro/2014/07/28/orban-se-inseala-democratia-liberala-nu-e-pe-moarte/
A nagyvárosi polgárt újfent minden zavarja
Sánta Miriám
Rókák, jég, cégérek. A kolozsvári polgárok nap mint nap fenyegetettségben és rettegésben élnek. Jöhet a tél, a hó, a karácsony, a polgártársak nem győzik a sok aggodalommal. Amerre néznek, mindenhol veszélyforrás, némi elégedetlenkedéssel fűszerezve.
Miről mesél Woodrow Wilson volt amerikai elnök mellszobra Kolozsváron?
Szántai János
Az egységes és oszthatatlan román nemzeti mítoszgenerátor rajongói számára a nagy egyesülésről mesél, akkor is, ha hallgat. Ám a polgárok többségének valószínűleg nem mond semmit.
Az igazságért síkra szálló román néplélek ma már nem kiegyenesített kaszát, hanem nindzsakardot ragad
Szántai János
Megnéztük, hogy tartanak maguk elé görbe tükröt a komédiázó (erdélyi) románok: egy kortárs népmesét láttunk, egy parasztlázadásocskát. Amely jobban sül el, mint a valóságban, mert hát ilyenek a népmesék. És közben nevetni is tudtunk.
„Szerintem csak örültünk az életnek” – interjú Vermesser Levente költővel
Varga László Edgár
Mi az az Éber, és hogyan képezi le kicsiben a rendszerváltás utáni pillanatnyi eufória szabadságrohamát? És mi köze mindennek a bányákhoz?
A szuperúszó szuperautója, avagy a román példaképtelenség
Mi az összefüggés David Popovici Porsche Spyderje, a román néplélek és az értelmiségi elit által követendő példának tekintett hazai személyiségek hiánya között?
Fali gázkazánok: uniós irányelvet ültet át a román kormány
A bukaresti hatóságok megkésve készítették elő annak az uniós irányelvnek a részleges átültetését a román jogrendszerbe, amely előírja, hogy legkésőbb 2025. január 1-jétől az EU tagállamai nem nyújtanak többé állami támogatást gázkazánok beszerelésére.
AUR-támogatók tízezrei mentek az utcára Bukarestben – hírek vasárnap
Hiába tetováltatta a karjára Ciolacu, hogy nem lesz áfa-emelés, mert elképzelhető, hogy áfa-emelés lesz. Nagyon rosszul járt egy férfi, aki bűnözők pénzéből gazdagodott meg a bitcoin-piacon.
Kegyetlenül meggyilkolt egy 63 éves nőt és 27 éves fiát az otthonukban, majd ételt melegített magának
Egy többek között szexuális erőszak miatt elítélt visszaeső bűnöző, egy 29 éves éradonyi (Adoni) férfi „rendkívüli kegyetlenséggel” megölt otthonában egy szintén éradonyi 63 éves nőt és annak 27 éves fiát.
Mégis áfaemelés jöhet? Tánczos szerint vizsgálják a lehetőséget
Bár korábban cáfolta a lehetőségét, Tánczos Barna pénzügyminiszter most közölte, hogy az áfaemelés lehetőségét is vizsgálják a költségvetési hiány lefaragását célzó intézkedések sorában.
Tűz pusztít egy székelyudvarhelyi autóműhelyben
Egy székelyudvarhelyi autóműhelyben csaptak fel kedd este a lángok.
Székelyföld nem fog elszakadni, hiába fél Románia Koszovó függetlenségétől
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Székelyföld nem fog elszakadni, hiába fél Románia Koszovó függetlenségétől
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ha a Nagy-Magyarország térkép rossz, a Nagy-Románia térkép miért jó?
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ha a Nagy-Magyarország térkép rossz, a Nagy-Románia térkép miért jó?
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
A vadonatúj ukrán kisebbségi törvény: valós reformszándék vagy porhintés?
Az ukrán vezetés afféle adu ászként csapta ki a jogszabályt az asztalra. A kisebbségi közösségek szerint viszont inkább arról szól, hogy kiszúrják vele a nagyvilág szemét.
A vadonatúj ukrán kisebbségi törvény: valós reformszándék vagy porhintés?
Az ukrán vezetés afféle adu ászként csapta ki a jogszabályt az asztalra. A kisebbségi közösségek szerint viszont inkább arról szól, hogy kiszúrják vele a nagyvilág szemét.
Visszahódíthatja-e Románia az erdélyi magyarok szívét – Magyarországtól?
A román politikai elit képtelen felfogni, hogy ha szeretné megnyerni magának a magyar nemzetiségű román állampolgárokat, akkor Bukarestnek egy ahhoz hasonló stratégiára van szüksége, mint amit Budapest gyakorol több mint egy évtizede.
Visszahódíthatja-e Románia az erdélyi magyarok szívét – Magyarországtól?
A román politikai elit képtelen felfogni, hogy ha szeretné megnyerni magának a magyar nemzetiségű román állampolgárokat, akkor Bukarestnek egy ahhoz hasonló stratégiára van szüksége, mint amit Budapest gyakorol több mint egy évtizede.
Milyen Erdélyt kívánunk december 1-re?
Nem olyat, amilyen a Csoma Botond parlamenti felszólalása által kiváltott reakciókból körvonalazódik. Ciprian Mihali írását szemlézzük.
Milyen Erdélyt kívánunk december 1-re?
Nem olyat, amilyen a Csoma Botond parlamenti felszólalása által kiváltott reakciókból körvonalazódik. Ciprian Mihali írását szemlézzük.
Izsák Balázs a román Szabad Európának: az autonómia nem sértené Románia integritását
Közvetlen demokrácia és közvetett diszkrimináció: az SZNT elnöke terjedelmes interjúban fejthette ki álláspontját a román nyelvű közönségnek.
Izsák Balázs a román Szabad Európának: az autonómia nem sértené Románia integritását
Közvetlen demokrácia és közvetett diszkrimináció: az SZNT elnöke terjedelmes interjúban fejthette ki álláspontját a román nyelvű közönségnek.
Schengen-mizéria: a románok Európa megtűrt nemzete
Ezt nem mi állítjuk, hanem egy román lap publicistája, aki sérelmezi, hogy Magyarország, amely folyamatos háborúban áll Brüsszellel, tagja lehet a schengeni övezetnek, Románia viszont nem.
Schengen-mizéria: a románok Európa megtűrt nemzete
Ezt nem mi állítjuk, hanem egy román lap publicistája, aki sérelmezi, hogy Magyarország, amely folyamatos háborúban áll Brüsszellel, tagja lehet a schengeni övezetnek, Románia viszont nem.
Valóban megtámadná Putyin Romániát?
George Friedman szerint ez is egy lehetséges opció, de nem valószínű, mert kudarccal végződne.
Valóban megtámadná Putyin Romániát?
George Friedman szerint ez is egy lehetséges opció, de nem valószínű, mert kudarccal végződne.
III. Károly Nagy-Britannia királya, nem Romániáé
Van-e jövője a monarchiának? Lehet, de nem nálunk – véli a volt román külügyminiszter.
III. Károly Nagy-Britannia királya, nem Romániáé
Van-e jövője a monarchiának? Lehet, de nem nálunk – véli a volt román külügyminiszter.
„Miért nem boldogok a románok?” – Így látja anyaországát egy ukrajnai román újságíró
Marin Gherman az orosz–ukrán háború kitörése után menekült Romániába. Most összegezte a tapasztalatait.
„Miért nem boldogok a románok?” – Így látja anyaországát egy ukrajnai román újságíró
Marin Gherman az orosz–ukrán háború kitörése után menekült Romániába. Most összegezte a tapasztalatait.
A nagyvárosi polgárt újfent minden zavarja
Sánta Miriám
Rókák, jég, cégérek. A kolozsvári polgárok nap mint nap fenyegetettségben és rettegésben élnek. Jöhet a tél, a hó, a karácsony, a polgártársak nem győzik a sok aggodalommal. Amerre néznek, mindenhol veszélyforrás, némi elégedetlenkedéssel fűszerezve.
Miről mesél Woodrow Wilson volt amerikai elnök mellszobra Kolozsváron?
Szántai János
Az egységes és oszthatatlan román nemzeti mítoszgenerátor rajongói számára a nagy egyesülésről mesél, akkor is, ha hallgat. Ám a polgárok többségének valószínűleg nem mond semmit.
Az igazságért síkra szálló román néplélek ma már nem kiegyenesített kaszát, hanem nindzsakardot ragad
Szántai János
Megnéztük, hogy tartanak maguk elé görbe tükröt a komédiázó (erdélyi) románok: egy kortárs népmesét láttunk, egy parasztlázadásocskát. Amely jobban sül el, mint a valóságban, mert hát ilyenek a népmesék. És közben nevetni is tudtunk.
„Szerintem csak örültünk az életnek” – interjú Vermesser Levente költővel
Varga László Edgár
Mi az az Éber, és hogyan képezi le kicsiben a rendszerváltás utáni pillanatnyi eufória szabadságrohamát? És mi köze mindennek a bányákhoz?
