A vén sztálinista T-Rex tovább dübörög a mioritikus tájakon.
Március 3-án 85 éves lett Ion Iliescu, aki Nicolae Ceauşescut váltotta Románia élén, és aki felügyelte elődje likvidálását egy látszatper nyomán, mellyel a kommunista rezsim örökségeiből kívánta megmenteni azt, amit még lehetett. Ion Iliescu többször is az ország elnöke lett.
tehát restaurációs kísérlet volt egy alkalmatlan és cinikus, javíthatatlanul mohó és korrupt nomenklatúra előjogainak konzerválására. A Ion Iliescu bolsevik típusú személyisége által uralt hat év alatt a kormányfőket Petre Romannak, Theodor Stolojannak és Nicolae Văcăroiunak hívták. Volt néhány ködös reformpróbálkozás, de ezeket gyakorlatilag már csírájukban elfojtották. A totalitárius rezsimmel való szembesülést a jelenlegi és jövőbeni feladatok iránti elkötelezettség nevében utasították el.
A külpolitikai irányvonal, a legszerencsésebb esetben is, barátságtalan volt a Nyugattal szemben. Folyamatosan rágalmazták és támadták a történelmi pártokat és a civil társadalmat. Ion Iliescu, Petre Roman, Virgil Măgureanu és más fészénés (FSN – Nemzeti Megmentési Front) korifeusok 1990 júniusában barbár akciót szerveztek az erőszakmentes antikommunista tiltakozás elfojtására. Románia történelmében Ion Iliescu elválaszthatatlanul összekapcsolódik a Măgureanu szekusai által irányított bányász-fasciókkal. Ion Iliescu politikai modellje szovjet típusú, hruscsovista és – csak egy bizonyos pontig – gorbacsovista volt. A peresztrojka volt a politikai ideálja, „liberalizmusának” csúcsa. Ezen túl a pluralista demokrácia feneketlen mélysége, az iliescui gondolkodásmód tiltott övezete húzódott.
Ion Iliescu, a külföld nyomására, 1996-ban – fogcsikorgatva – belement a hatalomváltásba. Jelentős változás körvonalazódott az egész politikai kultúrában, amely addig csak egy természetéből fakadóan és következetesen pluralizmusellenes pszeudo-demokrácia volt. A PRM-hez hasonló szélsőséges szervezetekkel való társulás bizonyítéka volt annak, hogy az iliescui „szociáldemokrácia” a totalitarizmusellenes baloldal értékeinek nevetséges látszatára korlátozódott. Sajnos, Emil Constantinescu elnöksége alatt nem került sor arra a radikális megújulásra, amelyet az ország polgárainak többsége várt. A titkosszolgálatok továbbra is a jogállamisággal összeegyeztethetetlen előnyökkel és hatalommal rendelkeztek. A politikai osztály megújulása szigorúan felületes volt, túl kevés olyan következménnyel, melyek a polgárok képviselőik iránti bizalmának megerősödéséhez vezethettek volna. A jogállamiság és a független igazságszolgáltatás terén történt némi előrelépés, de a régi rossz szokásokat távolról sem törölték el. Virágzott a korrupció. Ion Iliescu azokban az években mindent elkövetett Emil Constantinescu és az őt támogatók nyugatpárti irányultságának elszabotálásáért.
Miután (a kormányfővé vált) Adrian Năstaséval visszatért a hatalomba, Iliescu megpróbált magának új imázst építeni. NATO-párti hozzáállást mímelt, éppenséggel
E cikk egyik szerzőjének interjúkötetében a kommunizmus „globálisan negatív mérlegéről” beszélt. De nyilvánosan sohasem fejezte ki sajnálatát a bányászjárásokban játszott szerepéért, a demokratikus értékekkel szembeni ellenségességéért, az egész életét végigkísérő filoszovjetizmusáért, kommunista ideológusi múltjáért. Ellenkezőleg, mindent elkövetett azért, hogy misztifikálja és elleplezze a Gheorghiu-Dej-korszakban (a hallgatóellenes megtorlásokban) és a Ceauşescu-rendszerben (ifjúsági miniszterként, a Kommunista Ifjak Szövetsége – UTC – Központi Bizottságának – CC – első titkáraként, a Román Kommunista Párt – PCR – ideológiáért felelős titkáraként, Iaşi megyei első titkárként stb.) betöltött szerepét. 2006 decemberében teljes erejével ellenállt a kommunizmus törvénytelen és bűnös rendszerként való elítélésének, „firkászok csoportjának” nevezve az Elnöki Bizottság tagjait. Az 1989. decemberi forradalom óta eltelt évtizedekben ő volt a főszervezője az ezzel az eseménnyel kapcsolatos igazság misztifikálásának és elrejtésének. Amennyire csak tudta, tagadta a Ceauşescu-rezsim bukásához vezető megmozdulás antikommunista természetét. 2012 nyarán támogatta a puccsista Victor Pontát és Crin Antonescut.
Ion Iliescut jelenleg is dicsőíti Victor Ponta és a pontokráciának nevezett kleptokratikus tekintélyelvűség többi képviselője. Dicshimnuszokat zengnek arról, hogy „mennyi jót” tett – állítólag – Romániának. Ion Iliescu valójában olyan múltnak a neve, melytől Romániának el kell szakadnia. Egy tartós és mérgező múltnak, mely megfosztott néhány nemzedéket attól a lehetőségtől, hogy igazi demokráciában éljenek. Nem egy Nagy Imre, vagy egy Alexander Dubček volt, hanem belülről reformáló, aki gyanakodva figyel bármit, ami civil spontaneitásra hasonlít. Megrémül mindentől, ami spontán, óvakodik a „tervezetlen erőktől”. Ő maga jelképezi a bürokratikus ultracentralizmust. Ion Iliescu a kommunista korszak szürke politrukja volt, aki engedelmesen, sőt, szolgalelkűen viszonyult a korszak hatalmasaihoz. Nem rítt ki a sorból, fenntartásai eklatánsan félénkek voltak. Vagyis nemlétezésükkel tűntek ki.
egy valójában kipusztult fajhoz tartozik. Új neoleninista hangok jelentek meg, más mítoszokkal és másfajta szenvedélyekkel (ott van, például, a Sziriza).
Ion Iliescu leninizmusa fonnyadt, elavult, gyógyíthatatlanul, megdöbbentően anakronisztikus. Politikusként tompaságával, kizárólagosságával és zsigeri demokráciaellenességével elmondhatatlanul sok rosszat tett ennek az országnak. A politikai tanulás terén kudarcot vallott, hű maradt egy megfagyott, merev, teljes mértékben élettelen mentális képlethez. Végső soron Ion Iliescu az utolsó sztálinista, a terror, a hazugság és törvénytelenség korszakának relikviája.
A PSD ágyba dől az AUR-ral, csattognak a demokratikus valagok a függöny mögött. Egy PSD-s szenátornő lemond a pornófilm láttán. A főni utánaereszt egy füttyöt, közben lengeti a fütyköst. És még csak nem is sokánt.
A mostani kamaszok és fiatalok nyomás alatt szocializálódtak, és ez könnyen visszaüthet.
A történteket sem a geológusok, sem a vulkanológusok nem tudják egyelőre megmagyarázni.
Ha rákérdezünk, tíz emberből kilencnek a Kék lagúna névre hallgató bányató, esetleg a Bocskai-kastélyrom jut eszébe Egeresről, ha egyáltalán bármi. Pedig sok minden egyebet is rejt ez a helyenként bizarr bányatáj.
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Gyergyószéki keresztaljához csatlakozva, gyalogosan érkezik a szombati csíksomlyói búcsúba Sulyok Tamás köztársasági elnök, akiről előre lehetett tudni, hogy idén is részt vesz a százezreket megmozgató székelyföldi eseményen.
Medve tört be egy szállodába, egy másik medve embert sebesített Gyergyóban. A politikusok rohantak gratulálni Cristian Mungiu Aranypálmájához, de rendező kollégája kiosztotta őket: talán közhelyek helyett jobb lenne támogatni a filmipart. Hírek vasárnap.
Felháborító jelenetet örökített meg egy névtelen felhasználó a csíksomlyói nyeregben a pünkösdi búcsút követően.
Gyimesbükknél, az egykori magyar–román határnál provokálta szombaton a csíksomlyói búcsúba érkező magyarokat Mihai Tîrnoveanu, a Nemzet Útja nevű szélsőséges román szervezet vezetője.
Idén is kiemelt figyelemmel követjük a csíksomlyói pünkösdi búcsú eseményeit, ráadásul megújult élő közvetítéses formátumban igyekszünk beszámolni az összmagyarság legnagyobb zarándoklatáról. Kövesse velünk az idei történéseket.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
A PSD ágyba dől az AUR-ral, csattognak a demokratikus valagok a függöny mögött. Egy PSD-s szenátornő lemond a pornófilm láttán. A főni utánaereszt egy füttyöt, közben lengeti a fütyköst. És még csak nem is sokánt.
A mostani kamaszok és fiatalok nyomás alatt szocializálódtak, és ez könnyen visszaüthet.
A történteket sem a geológusok, sem a vulkanológusok nem tudják egyelőre megmagyarázni.
Ha rákérdezünk, tíz emberből kilencnek a Kék lagúna névre hallgató bányató, esetleg a Bocskai-kastélyrom jut eszébe Egeresről, ha egyáltalán bármi. Pedig sok minden egyebet is rejt ez a helyenként bizarr bányatáj.