Nem az arabokkal van a baj. Az európaiakkal!

A második szeptember 11-e. Igen, mindaz, ami ezekben a napokban történt, az ikertornyok lerombolásához hasonlít, mert Franciaország, Európa, a világ nem lesz már ugyanolyan, mint előtte.

De van egy különbség: a World Trade Center-nél csaknem 3.000 embert öltek meg, válogatás nélkül, találomra, míg a Charlie Hebdo-nál névvel és foglalkozással listázott emberek, egy iszlámfóbiás és rasszista kiadvány újságíróinak sebészi pontosságú legyilkolása történt. Azért választották a Charlie Hebdo-sokat, hogy ezzel biztosítsanak maguknak „erkölcsi” platformot más muzulmánok, de nemcsak muzulmánok szemében, akiket be lehetne vonzani az integrista-terrorista mozgalmakba.

Több mint 5 millió muzulmán él Franciaországban,

és még sokkal több egész Európában. Az elmúlt fekete napok során minden megszólalásomban elismételtem ezt az egyszerű mondatot.

Ez a tragédia lényege. Franciaországnak, Európának nem az afrikai sivatagból érkezett beduinokkal, vagy a volt gyarmatok dzsungeleiből jött feketékkel kell harcolnia,

hanem franciákkal, európaiakkal.

A gyilkos terroristák Franciaországban, a francia civilizációban születtek és nevelkedtek. Az évtizedekkel ezelőtt a franciaországi budik takarítására befogadott muzulmán nők gyermekeket szültek. Egy ötmilliós népességen belül matematikailag biztos, hogy – a rendes, integrálódott muzulmánok mellett – akad majd egy arányait tekintve jelentős fanatikusan vallásos réteg is.

Nyilvánvaló, hogy Franciaországnak a vérfürdő után először is a biztonsági rendszeren tátongó lyukakat kell elemeznie. A gyilkos testvérpár, ha akarta volna, kiszámíthatatlan számú embert gyilkolhatott volna le a fegyvereivel azalatt a 48 óra alatt, amíg gúnyt űztek a megsemmisítésükre küldött francia erőkből. De óvakodtak a civilek megölésétől, ahogy azt egy tanú őket idézve elmondta. Hibátlanul zárták le misztikus forgatókönyvüket egy rendőrökkel folytatott csatában, ami – hitük szerint – biztosítja számukra a mártírstátuszt. Tehát különleges felügyeleti lépések születnek majd, nőni fog a különleges erők költségvetése. Nagyon nehéz lesz, mert az új terrorista taktika szerint már nem csak a nagy épületeket és a stratégiai létesítményeket kell védeni, hanem az utcán, a munkahelyükön, az otthonukban levő emberek életét is.

De nem tudom feledni Stéphane Charbonnier, a Charlie Hebdo igazgatójának szavai, Isten nyugosztalja: „Nem érdekel, ha a karikatúráim bántóak. Itt, Franciaországban a francia törvény uralkodik, nem a Korán.” Vagy egyes romániai megszólalókéit: „Ha a muzulmánok Európában akarnak élni, akkor alá kell vetniük magukat az európai értékeknek. Ha nem, menjenek vissza oda, ahonnan jöttek.”

Ilyenfajta mentalitás mellett, bármilyen szigorú biztonsági lépések születnének,

a merényletek folytatódni fognak.

Franciaország számára óriási kihívást jelent most megfékezni egy iszlámellenes, rasszista, idegengyűlölő mozgalmat, amikor az ország – egy gyenge elnök vezetésével – a nacionalista-szélsőséges jobboldal felé mozdul el, a sok zsidót távozásra kényszerítő antiszemitizmus pedig erősödik. A harmadik terrorista nem véletlenül választott zsidó boltot a túszejtésre.

Európa számára kulcskérdés annak megértése, hogy

a gond és a megoldás Európában van,

nem Észak-Afrikában vagy a Közel-Keleten. Azt, hogy a kultúrák ütközővonala most Európa szívén halad keresztül.

Két önökhöz és magamhoz intézett kérdéssel fejezem be:

- Pontosan mi és hogyan tud rábírni két, a csodálatos francia civilizációban és kultúrában felnevelkedett fiatalt arra, hogy tömeges gyilkosságot és öngyilkosságot kövessen el Franciaországban?

- Erre a terrorista merényletre nincs semmilyen – vallási vagy bármi egyéb – indoklás, mint ahogy soha és semmi sem indokolhat semmilyen terrorista merényletet sehol a világon. A gyilkosságért a gyilkosok a bűnösök. De vajon most a Charlie Hebdo-t egymillió példányszámban kiadók elgondolkodnak-e majd egy pillanatig, mielőtt – az abszolút szólásszabadság nevében – újra kinyomtatnának egy nyomorult és agresszív provokációt bizonyos vallási jelképekkel szemben, melyekben bizonyos nem eszement, hanem békés emberek hisznek?