Cristian Tudor Popescu, a román sajtó terminátora megmondja. Röviden, velősen, mint mindig.
A második szeptember 11-e. Igen, mindaz, ami ezekben a napokban történt, az ikertornyok lerombolásához hasonlít, mert Franciaország, Európa, a világ nem lesz már ugyanolyan, mint előtte.
De van egy különbség: a World Trade Center-nél csaknem 3.000 embert öltek meg, válogatás nélkül, találomra, míg a Charlie Hebdo-nál névvel és foglalkozással listázott emberek, egy iszlámfóbiás és rasszista kiadvány újságíróinak sebészi pontosságú legyilkolása történt. Azért választották a Charlie Hebdo-sokat, hogy ezzel biztosítsanak maguknak „erkölcsi” platformot más muzulmánok, de nemcsak muzulmánok szemében, akiket be lehetne vonzani az integrista-terrorista mozgalmakba.
és még sokkal több egész Európában. Az elmúlt fekete napok során minden megszólalásomban elismételtem ezt az egyszerű mondatot.
Ez a tragédia lényege. Franciaországnak, Európának nem az afrikai sivatagból érkezett beduinokkal, vagy a volt gyarmatok dzsungeleiből jött feketékkel kell harcolnia,
A gyilkos terroristák Franciaországban, a francia civilizációban születtek és nevelkedtek. Az évtizedekkel ezelőtt a franciaországi budik takarítására befogadott muzulmán nők gyermekeket szültek. Egy ötmilliós népességen belül matematikailag biztos, hogy – a rendes, integrálódott muzulmánok mellett – akad majd egy arányait tekintve jelentős fanatikusan vallásos réteg is.
Nyilvánvaló, hogy Franciaországnak a vérfürdő után először is a biztonsági rendszeren tátongó lyukakat kell elemeznie. A gyilkos testvérpár, ha akarta volna, kiszámíthatatlan számú embert gyilkolhatott volna le a fegyvereivel azalatt a 48 óra alatt, amíg gúnyt űztek a megsemmisítésükre küldött francia erőkből. De óvakodtak a civilek megölésétől, ahogy azt egy tanú őket idézve elmondta. Hibátlanul zárták le misztikus forgatókönyvüket egy rendőrökkel folytatott csatában, ami – hitük szerint – biztosítja számukra a mártírstátuszt. Tehát különleges felügyeleti lépések születnek majd, nőni fog a különleges erők költségvetése. Nagyon nehéz lesz, mert az új terrorista taktika szerint már nem csak a nagy épületeket és a stratégiai létesítményeket kell védeni, hanem az utcán, a munkahelyükön, az otthonukban levő emberek életét is.
De nem tudom feledni Stéphane Charbonnier, a Charlie Hebdo igazgatójának szavai, Isten nyugosztalja: „Nem érdekel, ha a karikatúráim bántóak. Itt, Franciaországban a francia törvény uralkodik, nem a Korán.” Vagy egyes romániai megszólalókéit: „Ha a muzulmánok Európában akarnak élni, akkor alá kell vetniük magukat az európai értékeknek. Ha nem, menjenek vissza oda, ahonnan jöttek.”
Ilyenfajta mentalitás mellett, bármilyen szigorú biztonsági lépések születnének,
Franciaország számára óriási kihívást jelent most megfékezni egy iszlámellenes, rasszista, idegengyűlölő mozgalmat, amikor az ország – egy gyenge elnök vezetésével – a nacionalista-szélsőséges jobboldal felé mozdul el, a sok zsidót távozásra kényszerítő antiszemitizmus pedig erősödik. A harmadik terrorista nem véletlenül választott zsidó boltot a túszejtésre.
Európa számára kulcskérdés annak megértése, hogy
nem Észak-Afrikában vagy a Közel-Keleten. Azt, hogy a kultúrák ütközővonala most Európa szívén halad keresztül.
Két önökhöz és magamhoz intézett kérdéssel fejezem be:
- Pontosan mi és hogyan tud rábírni két, a csodálatos francia civilizációban és kultúrában felnevelkedett fiatalt arra, hogy tömeges gyilkosságot és öngyilkosságot kövessen el Franciaországban?
- Erre a terrorista merényletre nincs semmilyen – vallási vagy bármi egyéb – indoklás, mint ahogy soha és semmi sem indokolhat semmilyen terrorista merényletet sehol a világon. A gyilkosságért a gyilkosok a bűnösök. De vajon most a Charlie Hebdo-t egymillió példányszámban kiadók elgondolkodnak-e majd egy pillanatig, mielőtt – az abszolút szólásszabadság nevében – újra kinyomtatnának egy nyomorult és agresszív provokációt bizonyos vallási jelképekkel szemben, melyekben bizonyos nem eszement, hanem békés emberek hisznek?
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.
Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.
Nem vehet már részt az egyszerűsített honosításban az Eurotrans Alapítvány a Krónika értesülései szerint. Az RMDSZ szervezete a jövő évi működési költségek támogatásához szükséges kérelmet benyújtotta a magyar kormánynak, választ egyelőre nem kapott.
Nálunk nincsenek megoldhatatlan helyzetek, valahogy mindent el lehet intézni, hiszen holnap is nap van.
Harminc napra rács mögé került az a környezetvédelmi alapnál dolgozó felügyelő, aki egy Maros megyei cégtől 45 ezer lejes csúszópénzt kért. Amint átvette az összeget, őrizetbe is vették.
Évtizedeken át a kalotaszegi kézművesség legismertebb központja volt Körösfő, ahol a főút mentén szinte minden ház előtt népművészeti termékeket kínáltak. A rendszerváltás után virágzásnak indult kiskereskedelem azonban napjainkra hanyatlani kezdett.
Eltűnt egy 87 éves férfi, aki vasárnap délelőtt távozott gyergyóalfalvi hétvégi házából, azóta nem tért vissza. A Hargita megyei rendőrség a lakosság segítségét kéri a felkutatásában.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.