Mit tud a Ponta kormány?

A Parlament pontosan két éve szavazott bizalmat Victor Pontanak, az USL kormányfőjének, miután Mihai Răzvan Ungureanu kormánya egy bizalmatlansági indítvány nyomán megbukott. Az Adevărul áttekinti a Victor Ponta által e két év során vezetett három kormány tevékenységét.

Az első Ponta-kormány bal lábbal indult. Victor Alistart, akit a kormányfő a kormányzati stratégiáért felelős tárca nélküli tisztségre javasolt, azonnal visszahívták, miután a sajtó jelezte, hogy összeférhetetlenséget állapítottak meg nála. Két oktatási minisztert, egy jelöltet, Corina Dumitrescut és egy kinevezettet, Ioan Mangot plagizálással vádolták és visszahívták őket. Alig néhány héttel első miniszterelnöki mandátumának kezdete után Victor Ponta is plágiumváddal szembesült. A brit Nature folyóirat online változata június 18-án terjedelmes anyagot tett közzé, amelyben Románia kormányfőjét „azzal vádolták, hogy a 2003-as jogi szakdolgozatában nagy részeket korábbi kiadványokból másolt ki anélkül, hogy pontosan jelezte volna a forrásokat”. Ponta azzal védekezett, hogy egy Traian Băsescu támogatói által kitervelt politikai jellegű vádról van szó.

A 2012. december 9-i parlamenti választás után, amikor az USL kb. 60 százalékos megsemmisítő győzelmet aratott, Victor Ponta újra kormányt alakíthatott. Bár úgy tervezte, az RMDSZ-t is bevonja, Crin Antonescu és Dan Voiculescu hevesen ellenezték a javaslatot, ezért a kormányt így a PSD, a PNL, a PC és az UNPR képviselőiből hozták létre.

De Victor Ponta minisztereinél egyik baj a másikat érte. Két liberális miniszter 2014 januárjában távozott a kormányból. Relu Fenechiu közlekedésügyi minisztert 5 év börtönre ítélték a Transzformátor-ügyben, ő volt különben az első miniszter, akit úgy javasoltak a kormányba, hogy bűnvádi eljárás folyt ellene. Radu Stroe belügyminiszter pedig azt követően mondott le, hogy helytelen módon nyilatkozott a szigethegységi tragédiával kapcsolatosan. Röviddel később, február 25-én a PSD és PNL közötti szakadékot mélyítő, Victor Ponta és Crin Antonescu közötti egyévnyi botrány után, a liberálisok a kormányból való távozás mellett döntenek. A Parlament 2014. március 3-án bizalmat szavazott a 3. Ponta-kormánynak.

Támadások a jogállamiság ellen

Az USL kormány gyorsan megváltoztatta a stabilitási politikai légkört. 2012 júliusában, két hónappal a kormányzás átvétele után, a kormánykoalíciónak sikerült egy sor olyan lépést tennie, melyekkel elő akarták segíteni a Traian Băsescu elnök felfüggesztésére irányuló utolsó kísérletet. Először a nép ügyvédje, Gheorghe Iancu feje hullott a porba, 2012. július 3-án. Valer Dorneanu volt PSD-s képviselőt nevezték ki ideiglenesen a helyére. Ugyanazon a napon Vasile Blagát leváltották a szenátusi elnöki tisztségből és gyakorlatilag elvesztette a második legfontosabb közjogi méltóságot, aki az elnök helyébe lép, ha a tisztség megüresedik. A PNL elnöke, Crin Antonescu lett az utóda. Ezen kívül a demokrata-liberális Roberta Anastase elvesztette a képviselőházi elnöki tisztséget, helyébe pedig a jelenlegi elnököt, Valeriu Zgoneát nevezték ki.

Az USL már másnap benyújtotta a felfüggesztéshez szükséges dokumentumokat, a Ponta-kormány pedig elfogadott két sürgősségi rendeletet, melyek radikálisan módosították a játékszabályokat: a Parlament határozatait kivonták azon iratok közül, melyekről az Alkotmánybíróság tagjainak joguk volt véleményt mondani, és az elnök leváltására kiírt népszavazás esetében eltörölték az érvényességi küszöböt. Traian Băsescu elnököt két hónapra felfüggesztették, az Alkotmánybíróság (CCR) pedig érvénytelenítette a leváltására kiírt népszavazást, arra hivatkozva, hogy nem volt meg a szükséges részvételi arány.

A 2012-es parlamenti választás után az elnök és a kormánykoalíció közötti kapcsolat új nevet kapott: kohabitálás. Az elnök és a kormányfő közötti kohabitálási paktum eredményeként nevezték ki Laura Codruţa Kövesit az Országos Korrupcióellenes Igazgatóság (DNA) élére, Tiberiu Niţut pedig a Románia főügyésze tisztségbe. Míg Kövesi kinevezését egy Ponta által tett kompromisszumnak tekintették, Niţu neve csak azután keveredett botrányba, amikor a DNA I. Részlegének főügyészét a főügyész utasítására leváltották. Lucian Papici, a szóban forgó ügyész volt az, aki bűnvádi feljelentést tett a népszavazásról szóló ügyben, amelyben Liviu Dragnea kormányfő-helyettes az egyik vádlott.

A Parlamentet szintén botrányba keverték, amikor a választottak, lopva, megpróbálták módosítani a büntető törvénykönyvet, de egy amnesztiáról és kegyelmi eljárásról szóló törvényt is el akartak fogadtatni azon a napon, ami a romániai jogállamiság „fekete keddje”-ként vált ismertté.

Kudarcba fulladt tervek: alkotmány, régiósítás, decentralizálás

Távolról sem sikerült megvalósítani az USL-kolosszus által vállalt nagy politikai terveket. A régiósítás, a decentralizálás és az alkotmány módosítása sorra elakadt a törvényhozási csalitosban, vagy egészen egyszerűen elsüllyesztették őket valamelyik fiókban.

Két évvel az USL létrehozása után, tavaly februárban a PNL elnöke, Crin Antonescu ismertette az alkotmánymódosítási terv fő irányvonalait. Az Antonescu által akkor ismertetett menetrend szerint a lakosságnak 2013 őszén kellett volna népszavazáson döntenie az alkotmánymódosítási kezdeményezésről.

Az alkotmány módosításával foglalkozó parlamenti bizottság munkálatai lassan-lassan holtvágányra kerültek. A Velencei Bizottság, melynek elküldték a módosítás első változatát, egy sor rendelkezést bírált. Ezt követően a parlamenti képviselők azt ígérték, hogy számításba fogják venni a konzultatív jellegű fórum javaslatait és három napon belül összeültek a hibák kijavítására. De a tervezet második változata sem nyerte el a Velencei Bizottság tetszését. Közben a kormánykoalíció felbomlott, az alkotmány módosítására pedig leghamarabb 2015-ben kerülhet sor.

Régiósítás, decentralizálás és kiskirályok

A PSD-s fejesek, az alkotmánymódosítási kezdeményezéssel párhuzamosan, előálltak egy legalább ugyanennyire ambiciózus tervvel: Románia régiósításával. A feladatot a PSD ügyvezető elnöke, Liviu Dragnea vállalta, Románia nyolc fejlesztési régióra osztása pedig 2013 elején a tavalyi év egyik politikai kihívásának ígérkezett. De a régiósítás elakadt, miután a szociáldemokrata vezetők nem tudtak megállapodni a régiók számában és határaiban.

A központ hatáskörei átadásának elképzelése viszont papíron jól mutatott, ezért Dragnea úgy döntött, hogy szigorúan csak a decentralizálást valósítja meg. Liviu Dragnea több megyei tanácsi elnökkel és polgármesterrel, valamint a PNL első elnökhelyettesével, Klaus Johannis-szal együtt ősszel bemutatta a decentralizálás célkitűzéseit. De az így létrejött törvénytervezetet teljes egészében alkotmánysértőnek nyilvánították.

Reformok „arccal az üzlet felé”. Csak az üzlet felé

Az utóbbi két év mutatói a helyzet látható javulását jelzik makrogazdasági szinten, de enyhe romlást is a mikrogazdaság, az alkalmazottak és családjaik szintjén. Az infláció, például, a posztdecemberi időszak egyik legalacsonyabb szintjére süllyedt, de a drágulások – még az ilyen kismértékűek is – lerontották a lakosság vásárlóerejét.

A nettó átlagbér, nominális értékben, 1.533 lejről 1.626-ra, tehát 4,6 százalékkal nőtt, de az árak is 6 százalékkal emelkedtek, ami azt jelenti, hogy a reálbér jelenleg 1,4 százalékkal kisebb, mint az első Ponta-kabinet indulásakor. Csak az 5,4 százalékkal nőtt (769 lejről 811-re) átlagos nyugdíj közelítette meg némileg az árnövekedés ütemét. Persze, a minimálbér is nőtt, de a kérdéses összeg (ami most 850 lej és júliusban 900-ra nő), nem fedezi alapvető költségeket.

Többletes költségvetés, mínuszos járművezetők

Az utóbbi két évben az adóreform volt az egyik legvitatottabb változtatás. Először is a jövedéki adók számítási módja, valamint az üzemanyagok jövedéki adójának 7 eurócent/literes megemelése jelentősen nagyobb bevételeket biztosít ebből a forrásból az állami költségvetésnek, de a járművezetőket is kétségbeesésbe kergette. A benzin ára mostanra elérte a 7 lejt, míg két évvel ezelőtt 6 lej alatt volt, mégpedig az üzemanyagok jövedéki adójának erőltetett növelése miatt.

Az adómérték tavaly ősszel kitalált növelése kapcsán kialakult viták miatti kompenzálásként 24 százalékról 9-re csökkentették a kenyér áfáját. Csakhogy jelenleg még nem lehet tudni, ennek milyen makrogazdasági hatásai voltak; a vásárlók szintjén csak pillanatnyi árcsökkenés volt tapasztalható, de aztán az árak, különféle formákban, visszatértek az áfacsökkentés előtti szintekre.

Autópályák: 294 kilométerrel több

2012-ben 350 kilométernyi autópálya létezett, 2013 végére pedig 644 kilométernyi. Papíron nagyon sok ezer kilométer létezik különféle stádiumban (a tervezéstől a versenytárgyalásig), a kérdéses szakaszok viszont már előrehaladottabb helyzetben vannak, mint két évvel ezelőtt. Ami a Comarnic–Brassó szakaszt illeti, ahol a munkálatoknak – a tavaly őszi nyilatkozatok szerint – tavasszal kellett volna elindulniuk, a folyamat a finanszírozás biztosításával kapcsolatos bonyolult eljárások miatt elhúzódik.

Politikai kinevezések az érdekek kiszolgálására

A 2011-ben nagy csinnadrattával bejelentett és 2012 novemberétől kezdve fokozatosan bevezetett „magánmenedzsment az állami cégeknél” terv kudarcot vallott. Kétfajta helyzet állt elő. Az egyikben magánszférából érkező vezetőket neveztek ki az állami vállalatok élére, akik röviddel később a politikai nyomásgyakorlások miatt vagy „személyes okokból” lemondtak, vagy leváltották őket, mert a javasolt terveik nem egyeztek a tulajdonosi elképzelésekkel.

A másik helyzetben politikai klienseket ültettek a magánmenedzseri székekbe, akik nem hoztak semmilyen döntést, ami kényelmetlen lett volna a részvényesek számára, így továbbra is a hivatalukban vannak. Magánmenedzsereket nevezetek ki a közlekedési, a gazdasági vagy az információs társadalmi minisztériumok több vállalata élére. Így hát, miközben az állam vállalatai veszteségekbe és adósságokba süllyednek, a legtöbb magánmenedzser igyekszik az őket kinevezők érdekeinek szelleme és betűje szerint vezetni.

Örömből ürömbe

De nemcsak az állami vállalatok élére történtek politikai kinevezések, hanem az újonnan létrehozott Pénzügyi Felügyeleti Hatóságnál (ASF) is, mely intézmény az – összesen csaknem 30 milliárd euró értékű – biztosítási, tőke- és magánnyugdíj-piacot ellenőrzi. Az elnöki tisztséget, havi 14.000 eurós fizetéssel és juttatásokkal, a liberális Dan Radu Ruşanu kapta meg, aki kevesebb mint egy évvel kinevezése után már előzetes letartóztatásban várja a perét, a vezetőség egy másik tagjával együtt, korrupciós vádak miatt. Ruşanu és az ASF más alkalmazottai létrehoztak egy bűnözői csoportot, amivel az Ilie Carabulea üzletember tulajdonában lévő Carpatica Asig céget támogatták. (Adina Vlad)

Egy sor kudarcba fulladt privatizáció

2012 meghozta a Ponta-kabinet számára az első forró „krumplit” is a privatizáció terén: az Oltchimról van szó. A vállalat eladása 2012 szeptemberében fulladt kudarcba, miután cirkusz robbant ki, mert a hatóságok nyertessé nyilvánították Dan Diaconescu „befektetőt”. A vállalat 2013 januárja óta fizetésképtelen. Az állam át akarja venni az Arpechim finomítót, amit az Oltchimmel egy csomagban adna el, de az eljárás több hónapja húzódik.

Egy másik sikertelen privatizáció a CFR Marfă-é. Az állam a Gruia Stoica tulajdonában lévő GFR-csoportot választotta, mely 200 millió eurót és 900 millió lej értékű beruházást ígért. A privatizáció kudarcba fulladt, mert Gruia Stoica nem fizette ki a vételárat, ő viszont az államot vádolja feladatai nem teljesítésével.

A CupruMin egy újabb példa: az állam a 2012-es sikertelen privatizáció után befektetőt próbált bevonni. Pontosabban egy hosszú távú szerződéssel kívánta eladni a rézkoncentrátumot. De 2013 decemberéig a „kérők” egyike sem tett ajánlatot.

A nagyon nyereséges és pénzügyileg szilárd energiacégek tőzsdére vitelében viszont az állam sikeresebb volt. Így tőzsdére került a Nuclearelectrica részvényeinek 15 százaléka, miközben a Romgaz részvényeit Bukaresten és Londonban is jegyzik – amire először volt példa. A Transgaz részvényeinek egy újabb 15 százalékos csomagja másodlagos ajánlattal került tőzsdére. De néhányszor már elhalasztották az Olténia Energetikai Komplexum és a Hidroelectrica tőzsdére vitelét. (Daniel Ionaşcu)

A Hidroelectrica megszabadult az „okos fiúk”-tól

A Hidroelectrica 2012 júniusában lett fizetésképtelen és ez az állapot egy évvel később szűnt meg, ami alatt Remus Borza – a vagyonfelügyelő – egyoldalúan felmondta a cégnek egymilliárd eurós kárt okozó „okos fiúk”-kal meglévő szerződéseket. Ezen kívül újratárgyalta az ipari fogyasztókkal kötött energiaszerződéseket, de további több száz kereskedelmi szerződést is. A vállalatot átszervezték és tavaly nyáron megszűnt a fizetésképtelensége, hogy aztán ez a helyzet idén februárban újra előálljon, miután a Fellebbviteli Bíróság elfogadta egyes kereskedők fellebbezését.

Vitatott lépések: ellenzékben bírálták, kormányon elfogadják

A Mihai Răzvan Ungureanu által vezetett kormányt 2012. április 27-én egy USL által benyújtott bizalmatlansági indítvány elfogadásával buktatták meg. Az indítvány fő pontja a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar tagozatának létrehozása volt. „A PDL a MOGYE kettészakítása ügyében engedett az RMDSZ zsarolásának”, mondta akkor Ponta. A PSD kevesebb mint két évvel később újraértékelte a magyar szervezetet, behívta az új kormányba, sőt, a kormányprogramba bevette a MOGYE magyar tagozatának a létrehozását is.

Az USL bizalmatlansági indítványának másik fontos pontja a verespataki terv volt, amit a PSD többször is bírált. Később azonban éppen a Ponta által vezetett kormány terjesztett a Parlament elé egy olyan törvénytervezetet, ami nagyszabású tüntetéseket váltott ki, mert egyetlen cég előnyét szolgálta: a Roşia Montană Gold Corporation-ét. Bár a törvénytervezetet elutasították, Ponta a közvélemény emlékezetében olyan politikusként maradt meg, aki kormányfőként a kitermelés mellett, de képviselőként ellene szavaz.

A palagáz vitatott téma

A palagáz szintén szerepelt az Ungureanu-kormány megbuktatásához vezető 2012. áprilisi bizalmatlansági indítványban. Később azonban a kormány radikálisan változtatott az álláspontján. Victor Ponta kormányfő most azt magyarázza, hogy Romániának kutatnia kell, hogy lássuk, van-e palagázunk, megjegyezve, hogy ez alternatívája lehet az Oroszországtól vásárolt gáznak.

Most szeretjük az IMF-et

2010 augusztusában, amikor Romániának egy 12,95 milliárd eurós megállapodása volt az IMF-fel, Victor Ponta azt mondta, hogy a nemzetközi finanszírozók „teljes mértékben abnormálisan viselkednek” hazánkkal és „nevüket adják a kormány összes ostoba és inkoherens lépéséhez”. Sőt, arra hívta fel a figyelmet, hogy nem kell egy újabb IMF-hitelen gondolkodnunk, ami egy vagy két évvel még meghosszabbíthatja az akkori kormány életét. Csakhogy a Ponta-kormány 2013 márciusában az IMF-fel kötött második megállapodás további három hónappal történő meghosszabbítását kérte, tavaly szeptemberben pedig elfogadták Románia kérését egy újabb, 24 hónapra szóló és 2 milliárd euró értékű készenléti hitel-megállapodás megkötésére.