Jobb, mint egy rossz politikai krimi. Kár, hogy ez a mai román valóság.
Kezdjük a végén. Miért nem gyilkolták meg 2017 áprilisában Liviu Dragneát? Azért, hogy 2018 augusztusában politikai öngyilkosságot követhessen el. Valaki nyugodtan lehet kevésbé okos, mint egy birka, nyugodtan összetévesztheti Pristinát Podgoricával, nyugodtan megfenyegetheti ballisztikus rakétákkal az oroszokat, de – politikusként – végzetes dolog, ha önmagát teszi nevetségessé, miközben nemtörődömségből Romániát is besározza.
„Nem félek, sem a haláltól, sem mástól”, jelentette ki hősiesen Dragnea. Még a nevetségességtől sem?
Összefoglalom, hogy átvethessem magam a következtetésekre: az állam 3. legfontosabb embere nemrég azért állt a nyilvánosság elé, hogy értékes kiegészítő információkat osszon meg a 2017. áprilisi merényletkísérletről (miután az ügyészségek és a szolgálatok hivatalosan kijelentették, hogy fogalmuk sem volt, mikor és miként suhant el a lövedék a képviselőházi elnök füle mellett).
Megerősítve azt az alapos vizsgálatot, melynek jelentését összeállítottam, Dragnea utólag erőteljesen cáfolta, hogy a merénylőket Soros fizette volna, ahogy kevesebb mint huszonnégy órával korábban sugallta. Az, aki valószínűleg nem is fizette le őket, egy másik „nagyon híres ember” volt.
Dragnea beszámolt arról, hogy a merénylők abban a három hétben, amíg az Athenee Palace-ban bohóckodtak ahelyett, hogy egy lőtéren gyakoroltak volna, vagy feltettek volna maguknak pihenés gyanánt egy Cioloş-beszédet, kitartóan követték, igyekezve őt megfélemlíteni,
Brrr! (kiáltana fel Daea miniszter).
Ugyanígy majomkodtak a gyilkosok azon a napon is, amikor a legközelebb kerültek a célpontoz. Az áldozat elbeszélése szerint: „Négy alak volt, sötét színű ruhában. Elindultak felém, a vendéglőben, néhány méterre tőlem megálltak, az egyik egy ilyen jelet mutatott, és közeledtek. Az egyik válaszolt egy telefonhívásra, letette, majd megfordultak és eltűntek.” Birtokomba került a gyilkos telefonbeszélgetésének átirata. Szemérmességből nem közölhetem, de megoszthatom a kódolt üzenetek kulcselemeit: a vonal túlsó végén egy dühös nő hangja hallatszik, akik azt veti beszélgetőtársa szemére, hogy már nem bírja tovább, elege van abból, hogy ez állandóan a fiúkkal lóg, állandóan csak merényletek, merényletek, már nincs mit a csorbába tennie (nem tudtam megfejteni a kódot) és hogy ha nem jelenik meg azonnal a házasféli lakcímen, akkor „nyasgem” (így szerepel eredetileg a szövegben).
A négyes azóta nem bukkant fel újra. Dragnea ezt azzal magyarázta, hogy a gyilkosok csak azért jöttek, hogy „felmérjék”. Egyértelmű, hogy az a „nagyon híres” megrendelő, aki aprólékos, mint minden befektető, tudományosan járt el. Költségelőirányzatot készített, melynek eredménye az volt, hogy bevétel-kiadás, kár-profit szempontból
Ami a „kudarcba fulladt államcsíny-kísérletet” illeti, ahogy a képviselőház elnöke az augusztus 10-i utcai eseményeket minősítette, a dolgok itt még úgyabbul állnak. Az lett volna államcsíny, ha Carmen Dan csendőrei hátraarcot hajtottak volna végre és magát Vasilica Dăncilát gumibotozzák meg.
Az alcímeket a szerkesztőség adta.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.
… a galaci család, amelynek otthonát elvitte a ruszki drón, kap egy új lakást a Ferrari-örökös nejétől… és a mindig mosolygós Victor Ponta végleg szakított a PSD-vel és hazafiasabb vizekre evez.
A 2019-es EP-választások alkalmával épp Tomac volt az, aki a kettős állampolgárságú romániai magyarok ellen hergelt, de összeállításunkban felidézzük az elmúlt tíz évnek a román és magyar állampolgársággal is rendelkezőkkel szembeni román narratíváját is.
A kollektív irigység, utálat, megosztottság zárójelbe teszi az egyéni teljesítményeket. Fontosabb pár félremagyarázott félmondat, mint egy egész életmű…
Bár eredetileg csikót próbált elejteni egy agresszív székelyvarsági medve, később rátámadt és megkergette a vasárnap esti riasztásra kiérkező hatóságokat. Kénytelenek voltak ártalmatlanítani a nagyvadat.
Éles vita dúlt a magyar Országgyűlésben a képviselők állampolgárságának nyilvánosságra hozatalát célzó mihazánkos kezdeményezésről. Gurzó Mária, a Tisza Párt képviselője tisztázta: soha nem rendelkezett román állampolgársággal.
Négy gyermek és három felnőtt lett rosszul egy összejövetelen a Gyimesközéplokhoz tartozó Hidegségen vasárnap este. A mentőegységek valamennyiüket csíkszeredai kórházba szállították.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.