Miért nem gyilkolták meg Liviu Dragneát?

Kezdjük a végén. Miért nem gyilkolták meg 2017 áprilisában Liviu Dragneát? Azért, hogy 2018 augusztusában politikai öngyilkosságot követhessen el. Valaki nyugodtan lehet kevésbé okos, mint egy birka, nyugodtan összetévesztheti Pristinát Podgoricával, nyugodtan megfenyegetheti ballisztikus rakétákkal az oroszokat, de – politikusként – végzetes dolog, ha önmagát teszi nevetségessé, miközben nemtörődömségből Romániát is besározza.

„Nem félek, sem a haláltól, sem mástól”, jelentette ki hősiesen Dragnea. Még a nevetségességtől sem?

Egy önzetlen tanács a tanácsadóknak: a közvélemény figyelmét nem  baltával lehet elterelni.

Összefoglalom, hogy átvethessem magam a következtetésekre: az állam 3. legfontosabb embere nemrég azért állt a nyilvánosság elé, hogy értékes kiegészítő információkat osszon meg a 2017. áprilisi merényletkísérletről (miután az ügyészségek és a szolgálatok hivatalosan kijelentették, hogy fogalmuk sem volt, mikor és miként suhant el a lövedék a képviselőházi elnök füle mellett).

Megerősítve azt az alapos vizsgálatot, melynek jelentését összeállítottam, Dragnea utólag erőteljesen cáfolta, hogy a merénylőket Soros fizette volna, ahogy kevesebb mint huszonnégy órával korábban sugallta. Az, aki valószínűleg nem is fizette le őket, egy másik „nagyon híres ember” volt.

Dragnea beszámolt arról, hogy a merénylők abban a három hétben, amíg az Athenee Palace-ban bohóckodtak ahelyett, hogy egy lőtéren gyakoroltak volna, vagy feltettek volna maguknak pihenés gyanánt egy Cioloş-beszédet, kitartóan követték, igyekezve őt megfélemlíteni,

„halált jelentő gesztusokkal: a torkuk előtt elhúzva a kézfejüket”.

Brrr! (kiáltana fel Daea miniszter).

Ugyanígy majomkodtak a gyilkosok azon a napon is, amikor a legközelebb kerültek a célpontoz. Az áldozat elbeszélése szerint: „Négy alak volt, sötét színű ruhában. Elindultak felém, a vendéglőben, néhány méterre tőlem megálltak, az egyik egy ilyen jelet mutatott, és közeledtek. Az egyik válaszolt egy telefonhívásra, letette, majd megfordultak és eltűntek.” Birtokomba került a gyilkos telefonbeszélgetésének átirata. Szemérmességből nem közölhetem, de megoszthatom a kódolt üzenetek kulcselemeit: a vonal túlsó végén egy dühös nő hangja hallatszik, akik azt veti beszélgetőtársa szemére, hogy már nem bírja tovább, elege van abból, hogy ez állandóan a fiúkkal lóg, állandóan csak merényletek, merényletek, már nincs mit a csorbába tennie (nem tudtam megfejteni a kódot) és hogy ha nem jelenik meg azonnal a házasféli lakcímen, akkor „nyasgem” (így szerepel eredetileg a szövegben).

A négyes azóta nem bukkant fel újra. Dragnea ezt azzal magyarázta, hogy a gyilkosok csak azért jöttek, hogy „felmérjék”. Egyértelmű, hogy az a „nagyon híres” megrendelő, aki aprólékos, mint minden befektető, tudományosan járt el. Költségelőirányzatot készített, melynek eredménye az volt, hogy bevétel-kiadás, kár-profit szempontból

olcsóbb lenne, ha hagyná politikai öngyilkosságot elkövetni Liviu Dragneát.

Ami a „kudarcba fulladt államcsíny-kísérletet” illeti, ahogy a képviselőház elnöke az augusztus 10-i utcai eseményeket minősítette, a dolgok itt még úgyabbul állnak. Az lett volna államcsíny, ha Carmen Dan csendőrei hátraarcot hajtottak volna végre és magát Vasilica Dăncilát gumibotozzák meg.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.