Az európaiakat nem érdeklik az európarlamenti választások. Illetve, a "jó" európaiakat. A "rosszak" elmennek szavazni. A "rosszakra".
A legnagyobb távolmaradási arányt előrevetítő európai parlamenti választás egyben a legfontosabb is lesz az EU történelmében, a globális versenyben egyre inkább habozó, illetve demográfiai és energetikai szempontból egyre sebezhetőbb kontinens fejlődésére gyakorolt hatásai révén. Az ukrán válság és Oroszország fenyegetése az utolsó figyelmeztetésnek kellene lennie egy olyan kontinens számára, mely a béke védelmére és a jobb életre fogott össze.
Senkit sem érdekel az európai választás – ez mára klisé lett. Ezt igazolják vissza a felmérések, vetik oda ironikusan a nem szavazók és tudják nagyon jól a pártok. Május 25-én valószínűleg csak minden harmadik európai fog szavazni és talán – átlagosan – minden negyedik román. Az európai parlamenti választás különböző okok miatt tűnik érdektelennek: az EU messze van, az Európai Parlamentet egy felesleges és drága absztrakciónak tekintik, a hasznos szavazattal kapcsolatos számítások itt nem működnek. Az európai parlamenti választások legfeljebb, például, az EU, vagy az – általában román – bevándorlók elleni gőz kieresztésére jók. Nemzeti szinten a düh kifejezése kedvenc alkalmának számítanak, amikor nem kell félni a szavazat közvetlen következményeitől. Így, a gyávaság, a zsigerből fakadó érzések és a kétségbeesés ilyenfajta kombinációjából születnek a szörnyek.
A következő Európai Parlamentben nagyjából 100 szélsőséges lesz (plusz kb. 130 nyíltan euroszkeptikus, a konzervatívoktól és nacionalistáktól a kommunistákig), akik iszonyatos robbanási potenciált fognak képviselni az európai tervre és alapelvekre nézve, például – az amúgy is már sokat bírált és korlátozással fenyegetett – szabad közlekedésre.
A parlamenti patkó Európa-ellenesek által elfoglalt harmadából indulnak majd ki a támadások az európai intézmények, az Unió alapértékei ellen és egy kicsit kevésbé absztrakt módon, egyes tagállamokban a hatalom megszerzéséért.
Vagy legalább a nemzeti döntéshozatali szint feletti valamilyen mértékű befolyás megszerzéséért.
Például, amikor egy náci lehet Magyarország Parlamentjének alelnöke, ez annak a jele, hogy a szomszédos nemzet még nem gyógyult ki abból a betegségből, ami néhány évtizeddel ezelőttig számtalan erdélyi családot borított el vérrel. Ez pedig közvetlenül kihat ránk, mint ahogy a jogtalan visszaszolgáltatások, vagy az etnikai szeparatizmus is. Az utóbbi években, nemcsak Magyarországon, hanem Hollandiában, Nagy-Britanniában, Olaszországban, Franciaországban, Dániában, vagy Ausztriában nyilvánvalóvá vált, milyen káros lehet a szélsőjobboldal feltörekvése (magyarul itt elérhető) – nemcsak azzal a befolyással, amit egy kormánykoalíció részeként gyakorolhat, hanem a közbeszédre gyakorolt nyomásával is.
A mérsékelt francia jobboldal fő pártja, az UMP most azzal állt elő, hogy elképzelhető Franciaország Schengen-övezethez tartozásának felfüggesztése, ahol – legalábbis a párt vezetője, Jean-François Copé szerint – Romániának és Bulgáriának nincs helye. Ennek a pártnak az egyik volt európai ügyi minisztere vetette fel azt az ötletet, hogy az EU-t egy hat alapító államból álló magra szűkítsék. Az UMP egyik esélyes jövendőbeli pártelnök- és államfőjelöltje, a volt kormányfő Alain Juppé jelenlegi bordeaux-i polgármester pedig egy kétsebességes Európa mellett száll síkra: euró-övezet és a többiek. A másik oldalon a szocialista Manuel Valls kormányfő (maga is bevándorló, Barcelonában született spanyol apától és svájci anyától), Sarkozy sikerreceptjére építette az imázsát: kemény fellépés a bevándorlók, különösen a romák ellen.
Az idegengyűlölet és a rasszizmus, a politikai színpad peremén állókra sütött bélyegek, Európa egyik végétől a másikig elárasztották a politikai retorikát.
A válság által okozott szenvedések és az, hogy a hagyományos politikai osztály nem volt képes gyógyírt találni rá, olyan elégedetlenségeket és frusztrációkat tápláltak, melyek most a populista-nacionalista diskurzus felerősödésében törnek ki. A következmény? Ebben a választási kampányban már nagyon kevesen mernek szembeszegülni az euroszkeptikus áramlattal és az európai társadalom gondjaira adott megoldásként támogatni az integráció elmélyítését. Ellenkezőleg, ahogy azt a francia példa is mutatja, az identitáris-protekcionista hangvételt a százalékaikat kétségbeesetten menteni akaró „klasszikus” pártok is átvették.
Tehát azok után, hogy az európai építkezés öt évig egy helyben topogott, újabb ötévnyi visszatáncolás körvonalazódik. Mert a hatáskörök visszaadása a tagállamoknak (Nagy-Britannia e tézis élharcosa) sokkal divatosabb, mint a politikai-gazdasági integráció, mint egy nagyobb társadalmi, adóügyi és banki konvergencia szükségessége, vagy mint azok az előnyök, amikkel a régi és az újabb csatlakozók közötti fejlettségi különbségek csökkentését szolgáló életképes politika járna minden tagállamra nézve.
Mélységesen téved az, aki abban az illúzióban ringatja magát Európában, hogy bármit is megoldhat a „menekül, aki tud” mondás alkalmazásával.
Nagy-Britannia kivételével, melynek megvan a maga sajátossága, a szigetjellegét is beleértve, az Európai Unió országai vagy együtt menekülnek meg, vagy együtt süllyednek el.
Európa-ellenesnek lenni azt jelenti, hogy az ember semmibe veszi mind e kontinens történelmét, mind az ezekben az időkben átalakuló geopolitikai és gazdasági keretet is.
Sajnos, kényelmesebb és politikailag hasznosabb politikai szlogeneket eladni hamis gondokra adott megoldásokként, mint megmondani, mit kell tennie Európának ahhoz, hogy továbbra is megvédje polgárai békéjét, mit kell tennie az EU-nak, hogy ezeknek a polgároknak legyen munkájuk, tisztességes fizetésük és valódi, nem egy egyre kiterjedtebb és egyre utáltabb plutokrácia által aláásott demokráciában éljenek.
A május 25-i szavazás, akarva-akaratlanul, a következményei miatt sokkal több lesz, mint 28, a maga jellegzetességével és korlátaival rendelkező, belpolitikai versengés összege. A masszív távolmaradás azzal a veszéllyel jár, hogy elősegíti az agresszív populizmus túlreprezentáltságát, ami nemcsak az európai parlamenti színpadhoz és forrásokhoz való jelentősen megnövelt hozzáférése miatt aggasztó, hanem a populista retorika fertőzési potenciálja miatt.
Az Európa-ellenesek példátlan módon fogják rányomni a pecsétjüket arra, hogy milyen irányba és milyen ütemben fog az Európai Unió haladni.
A május 25-i választás mindnyájunkra tartozik – a pragmatizmus nevében az ideológiai kompromisszumra hajlamos pártokra és a távolmaradás és szavazás között habozó polgárokra is: elsősorban azért, hogy a történelem ne lépkedjen visszafelé.
Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…
A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.
Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.
A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.
Az is nagy teljesítmény lesz tőle, ha végigviszi elnöki mandátumát. Az elsőt és egyetlent, mert második biztosan nem lesz, a rendszer láthatóan kezdi megunni az ilyen típusú figurákat.
„Élő kövekből épült lelki templomért” mondtak hálát vasárnap délután Aradon, amikor is Bogdán Szabolcs János királyhágómelléki református püspök megáldotta a belvárosi református egyházközség kívül-belül felújított templomát és parókiáját.
Több mint 17 ezer szekuritátés besúgót azonosított a CNSAS 26 év alatt. Nemzetbiztonsági kockázatok miatt kiutasítottak három pakisztáni állampolgárt Romániából.
Farkaslakán, Csíkszentdomokoson, a Siménfalvához tartozó Rugonfalván és Csomafalván is medvét láttak szombaton – derül ki a Hargita Megyei Készenléti Felügyelőség tájékoztatásaiból.
A nyugdíjakat 7,3 százalékkal kell emelni – jelentette be Florin Manole munkaügyi miniszter.
A nyomozók tudták hol kell keresni azt nagy mennyiségű pénzt, amelyet november 12-én és 13-án végzett összehangolt nyomozási akciók során találtak meg – mondta az NVVH elnöke az RTL Házon kívül című műsorában vasárnap.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…
A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.
Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.
A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.