Mennyire nem demokratikus az egyfordulós választás?

A polgármestereket az idei helyhatósági választáson mégsem fogják két fordulóban megválasztani, marad az egyfordulós változat. Az új választottak ettől kevésbé lesznek reprezentatívak, mint az utóbbi 26 évben nyerők?

A média erről a témáról már hosszú ideje nem vitákat, pró és kontra véleményeket közvetít, hanem csak egyszerű mantrákat: „Kétfordulós választás nélkül nincs demokrácia”, „Kétfordulós választás nélkül nincs demokrácia”,

„Kétfordulós választás nélkül nincs demokrácia”.

Helyezzék magukat kényelembe, hunyják be a szemüket, lazítsanak, lélegezzenek mélyen és mondják utánam: „Kétfordulós választás nélkül nincs demokrácia”, Kétfordulós választás nélkül nincs demokrácia”, „Kétfordulós választás nélkül nincs demokrácia”. Ismételgessék ezt 2-3 hónapon keresztül, minden nap. Nem igaz, hogy úgy érzik, beleolvadnak a jelenlegi politikai-mioritikus univerzumba?

Azok számára, akik mégsem olvadnak bele, továbbra is nyitva marad a kérdés: milyen előnyökkel/hátrányokkal jár a demokráciában élők számára, ha egy személyt egy- vagy kétfordulós voksoláson választanak meg.

A kétfordulós választásról azt mondják, hogy a választók jobb képviseletét biztosítja, mert a 2. fordulóban megválasztott jelölt az érvényesen voksolók legalább 50 százalékának plusz egy főnek a szavazatát kapja meg. Az egyfordulós választáson elképzelhető, hogy a győztes eredménye akár jelentősen is elmaradhat az 50 százaléktól.

A felmerülő kérdés az, hogy mit jelent és

létezik-e a valóságban a megválasztott személy „reprezentativitása”.

A polgármestereket Bukarestben is, az ország többi településén is általában két fordulóban választották meg. Hogy „reprezentatívak” legyenek. De megválasztásuk után tényleg képviselték azt a több mint 50 százaléknyi embert, akik megszavazták őket? Véleményem szerint nem. Elég ha arra gondolunk, hogyan néz ki ez az ország 26 év után, milyenek az utcák, az utak, a fűtési rendszer, a csatornázás, a zöldterületek, az árvácskázás, a zenélő kutak és a többi, és a többi, és ezután újra feltehetjük magunknak a kérdést, mennyire és kit képvisel egy két fordulóban, a voksok több mint 50 százalékával megválasztott polgármester.

A szavazat valójában (csak) egy demokratikus módszer bizonyos személyek kiválasztására jelöltek egy bizonyos csoportjából, akiknek száma meghaladja a rendelkezésre álló tisztségekét. De nem alkalmas arra, hogy olyan szakmai/vezetői képességet töltsön beléjük, amivel megválasztásuk pillanatában nem rendelkeztek és több jogot sem biztosít egyes választottaknak, a kapott szavazatok száma szerint rangsorolva őket a következőképpen:

- kevésbé megválasztott, de megválasztott

- elégségesen megválasztott

- nagyon megválasztott

- rendkívüli nagyon megválasztott.

A törvény által meghatározott szabályok és arányok szerint megválasztott személy megválasztott és ennyi. Szavazatszámok szerinti fokozatok nélkül. Egy 99 százalékos arányban megválasztott személynek nincs több törvény által meghatározott joga és kötelessége, mit annak, akit kevesebb vokssal választottak meg, tehát kisebb a „reprezentativitása”.

Másrészről az egyfordulós választás

kiiktatná a pártok második fordulóval kapcsolatos mocskos alkuit.

A pártok, miután az első fordulóban „kitapintották” a választók igényeit, elkezdenek a második fordulóról alkudozni. Amiben mindenről szó van, csak a választók érdekeiről és a közjó kereséséről nem. Látható volt ez a második fordulót megnyerő jelöltek „eredményeiből”, akik e rendkívüli és a demokrácia szempontjából létfontosságú demokratikus alkukkal kerültek hatalomra.

Ezen kívül az egyfordulós szavazás növelheti a szavazat „hasznos” jellegét. Ezáltal tényleg fontossá válhat egy szavazó voksa és létrehozhatja azt a hasznos (akár 50 százaléknál kisebb) többséget, mely aztán kijelölhet egy győztest, így nincs szükség arra, hogy a második fordulóban egy másik többség erősítse meg az eredeti opciót, vagy éppen nem.

Mivel egyetlen fordulóról van szó, melynek így döntő szerepe van, nem hathat ki hátrányosan a részvételi arányra. Ellenkezőleg, serkentheti azt. Aki ki akarja fejezni a véleményét, az megteheti.

Persze, attól függően, hogy mikor kerül szóba, az egy- vagy kétfordulós választás ügye előnyös vagy hátrányos lehet egy vagy több politikai csoportosulásra nézve. De azt, hogy egyes politikusok egy adott pillanatban, a saját számításaik szerint, szavazatokat veszíthetnének a szavazási rendszer lévén, nem szabad összetéveszteni a választások demokratikus jellegével.

Továbbra is folytatódni fog a vita, hogy egy adott időszakban és egy bizonyos társadalomban az egy-, vagy a kétfordulós választás a jobb, és mindkettő mellett és mindkettővel szemben felhoznak majd érveket. Egy demokratikus társadalom egyik jellemzője az, hogy szabadon, gátlások nélkül lehet vitát folytatni a közérdekű kérdésekről. De azért túlzás demokráciaellenességgel azonosítani az egyfordulós választást. Még Miţa Baston (Caragiale egyik szereplője – a szerk.) számára is.

U. i. A jelöltek közötti értékkülönbség és a választottak választókkal szembeni, rögtön a szavazat megszerzése után tapasztalható leszaromság láttán talán még a sorsolásos kiválasztás is tisztességesebb lenne. Akár légfúvókás, akár golyós megoldással, az ANAF (adóhatóság – a szerk.) „nyugtalottójának” egyik fordulója során. Elméletileg ezzel a választók korrumpálása is eltűnne. (Ez csak vicc. Persze, a szavazás az a módszer, mellyel a nép – még ha csak az illúziók szintjén is – a hatalmát gyakorolja.)