A boldogság nem csak attól függ, hogy ki az államelnök.
A közvélemény-kutatások készítői néha félrevezető kérdéseket tesznek fel. Például az IRES egyik nemrég készült felmérésében a következő kérdés szerepel: „Általában véve magát inkább boldognak, vagy inkább boldogtalannak tartja magát?” (A nemzet állapota a 2014-es elnökválasztás után)
Íme a válaszok: inkább boldog – 45%, sem boldog, sem boldogtalan – 18%, inkább boldogtalan – 36%. Úgy tűnik, a válaszokat nem pillanatnyi politikai körülmények befolyásolták, hiszen az eredmények a november 16-i elnökválasztás előtt és után is változatlanok. Feltételezhető tehát, hogy a boldogságérzet olyan dolgoktól függ, melyek nem változnak ennyire könnyen. De a leginkább zavarba ejtő rész a következő kérdéssel kapcsolatos: „Összességében véve mit gondol, az emberek most boldogabbak, mint 1989 előtt?”
A válaszok meglepőek: 48 százalék azt állítja, hogy az emberek ma boldogtalanabbak, 13 százalék szerint pedig ugyanolyan boldogtalanok. Az összkép lehangolónak tűnik: a románok több mint fele azt mondja, hogy
Ezúttal bizonyos ingadozásokat láthatunk, melyek azt mutatják, hogy a benyomás a november 16-i választás után egy kicsit megváltozott, vagyis 10 százalékkal csökkent azok aránya, akik azt állítják, hogy „előtte” boldogabbak voltak az emberek. Érdekes, hogy a választás a jelennel kapcsolatos benyomást nem befolyásolta, de azt igen, ahogy a múltra tekintünk.
Ez azt jelenti, hogy a múltbéli boldogság megítélése egy általános jellegű politikai-történelmi ítéletet is tartalmaz. De azt nem tudjuk, hogy miből áll a boldogság, és ez a felmérés nem is igyekszik megtudni. Viszont más, hasonló kutatásokkal összevetve arra gondolhatunk, hogy az emberek elsősorban magánjellegű dolgokra gondolnak és nem olyasmire, melyek közvetlenül a társadalmi élethez kötődnek, mint amilyen a családi élet, vagy a baráti kapcsolatok, de egy leegyszerűsíthetetlen és elemezhetetlen szubjektív érzésre is. Mindenesetre az ilyenfajta felmérések elég nagy biztonsággal rávilágítottak arra, hogy az emberek az ifjúkorukat boldogabbnak érzik. A statisztika ebben az esetben egy mindenki számára nyilvánvaló sejtést erősít meg. A boldogság értékelésében a családi élet és a társadalmi kapcsolatok gazdasága is központi tényező.
Tehát a fenti válaszok valójában azt mutathatják, hogy
akik minden bizonnyal a politikai élettől független okok miatt voltak „boldogabbak” 1989 előtt. Ezek az emberek valószínűleg az ifjúkorukra gondolnak vissza nosztalgiával, és nem a sztálinizmusra. Valaki azt mondta a minap egy bevásárlóközpontban, hogy „visszasírja az előtte készült virsliket”, amivel nem a tervgazdálkodásra vagy a tulajdonok államosítására utalt.
Ennek ellenére nem hagyhatjuk teljesen figyelmen kívül ezeket a különbségeket, és nem tagadhatjuk kapcsolatukat a polisz objektív életével. Valami biztosan rosszul működik, ha nem más, akkor az, hogy a társadalom elöregszik, az életük teljében lévő fiatalok távoznak az országból és nem szerepelnek ezekben a felmérésekben, vagy az, hogy szétesnek a családok. Ha elfogadjuk, hogy egy olyan viszonylag konzervatív társadalomban, mint a román, az érzelemdús családi élet fontos ok a „boldogságra”, akkor az utóbbi 10 év elég okot adott a „boldogtalanságra”, ha a munkaerő elvándorlásának hatásaira és számos család felbomlására gondolunk.
Számításba vehetnénk még a társadalmi kapcsolatok meggyengülését és a spontán együttműködés hiányát is. Nemrég tanúja voltam egy beszélgetésnek a „kerék”-ről, egy olyan rendszerről, melynek révén a kommunista időszakban egy vállalaton vagy iskolán belüli munkatársak egymást segítették. A „kerék” azt jelentette, hogy sorban mindenki jelentős összeghez jutott a munkatársak befizetéseiből úgy, hogy egyszer mindenkire sor került, hogy a saját bérénél nagyobb összeget vehessen fel. Egyesek „kommunista”-ként ítélték el a modellt. Nem értették meg, hogy ellenkezőleg, ez
mellyel az emberek a kommunista rendszer ellenében tudtak segíteni egymáson. Egyszerűen egy méltányos hitelezési formáról volt szó. Persze, léteztek még az úgynevezett Kölcsönös Segítségnyújtási Pénztárak is, de a „kerék” más, a hivatalos rendszertől független mechanizmus volt. Márpedig ez a fajta együttműködés és szolidaritás eltűnt, és ma éppenséggel érthetetlennek is tűnik, ami – valószínűleg – szintén hozzáadódik a „boldogtalanság” többi okához.
A fentebbi eredmények, önmagukban, nem mondanak túl sokat, de mégis aggodalomra adnak okot. Nem tekinthető jó társadalomnak az, melyben az emberek „inkább boldogtalan”-nak mondják magukat, vagy ahol az összekevert dolgok „szürkesége” dominál. A politikának nem kellene megelégednie a gazdasági növekedés újraindításával és a költségvetési hiány megoldásával, hanem jó lenne, ha átfogóbban nézné a dolgokat, és amennyire képes, serkentené a „boldogság” okait.
Mennyiben romlott ténylegesen a romániai iskolások mentális állapota? És mi az, amire tényleg fokozottan érdemes odafigyelni, mert korunk egyik legnagyobb általános kihívása?
Az ember olvassa a híreket, aztán hirtelen úgy érzi, most azonnal mindent abba kéne hagyni… vagy fizetni havi 15 000 lejt egy politikusnak csak azért, hogy többet a büdös életben ne politizáljon.
Pamfletünk előző részében a facebookos tartalomtrollok öt kategóriáját vettük sorra, a második, befejező részben öt másik jellegzetes típust nézünk meg közelebbről.
Sok millió kelet-európai dolgozik nyugat-európai országokban, ahol kizsákmányolják őket. Ugyanezek az emberek más lelki csomagokat is cipelnek magukkal. Lina Vdovîi moldovai, jelenleg Kolozsváron élő filmrendező dokumentumfilmje pontos látlelet erről.
Hogy szerettük Klaus Ionopotchivanoc Iohannis álkisebbségi államelnököt. És milyen elegánsan nem szeretett viszont. Most ezt a Nicușor Dan nevűt szeretjük. De vajon lehet benne bízni?
A pénteki gázrobbanás után szombat reggel újabb katasztrófa történt egy másik bukaresti tömbházban: tűz ütött ki az alagsorában, több tucat embert evakuáltak.
Besztercén is gázrobbanás történt vasárnap reggel. A rahovai tömbháztragédiával kapcsolatban új részletek derültek ki. Az erdélyi megyékben pedig elég sokat lopják a gázt, ami rendkívül veszélyes.
Mínusz 9,2 Celsius-fokot mértek hétfőre virradóan Csíkszeredában; ez volt a leghidegebb október 20-i reggel a meteorológiai mérések kezdete óta.
Életveszélyes állapotban fekszik a Bihar Megyei Kórház intenzív osztályán Flavia Groșan orvos, aki a koronavírus-világjárvány (Covid-19) idején több vitatott kezelési módszert népszerűsített.
Több mint 5000 szövetséges katona és 1200 harci jármű részvételével megkezdődik hétfőn Romániában és Bulgáriában a NATO Dacian Fall 2025 (DAFA 25) fedőnevű hadgyakorlata – közölte a román hadsereg vezérkara.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Mennyiben romlott ténylegesen a romániai iskolások mentális állapota? És mi az, amire tényleg fokozottan érdemes odafigyelni, mert korunk egyik legnagyobb általános kihívása?
Az ember olvassa a híreket, aztán hirtelen úgy érzi, most azonnal mindent abba kéne hagyni… vagy fizetni havi 15 000 lejt egy politikusnak csak azért, hogy többet a büdös életben ne politizáljon.
Pamfletünk előző részében a facebookos tartalomtrollok öt kategóriáját vettük sorra, a második, befejező részben öt másik jellegzetes típust nézünk meg közelebbről.
Sok millió kelet-európai dolgozik nyugat-európai országokban, ahol kizsákmányolják őket. Ugyanezek az emberek más lelki csomagokat is cipelnek magukkal. Lina Vdovîi moldovai, jelenleg Kolozsváron élő filmrendező dokumentumfilmje pontos látlelet erről.