Bírni bírja, eddig is bírta. De hogy közben hova süllyed, ez jó kérdés. Sabin Gherman írása.
Két évvel ezelőtt, minden bűnünk ellenére, a térség éllovasai voltunk. Két évtizednyi bukdácsolás és sajátságos demokrácia után Románia olyan státusz felé haladt, amilyennel ritkán rendelkezett a történelemben: a kiszámítható, tisztességes, stabil partneri státusz felé. Igen, életszínvonalunk fényévekre volt a Nyugat jólététől, igen, Közép-Európához sem hasonlíthattuk magunkat, de a külpolitikában bizalommal tekintettek ránk. Ott ültünk a játékasztalnál.
Azoknak pedig, akik azt vetik a Cioloş-kormány szemére, hogy semmit sem ért el rövid mandátuma alatt, jó lenne, ha egy összebogozott és összegabalyított, majd újra összebogozott és a végtelenségig újra és újra összebogozott fonalgombolyagra gondolnának – ezt hagyták hátra az előző kormányok. És hogyan jutottunk idáig? Egyszerűen: mindegyik csak azért tartott életben állami cégeket és közhasznú vállalatokat és mindenféle ügynökségeket, hogy legyen hova elhelyezni a rokonokat és a párttagokat, klienseknek, haverokat; így dugul el rendszer, így válik a bürokrácia minden akadályává.
És amióta a szocialisták a nép távolmaradásával megnyerték a választásokat, minden a feje tetejére állt. Csakhogy ezúttal már nemcsak mi, románok vagyunk benne az örvényben. Úgy tűnik, hogy a demokrácia az egész civilizált világban alku tárgyát képező szeszéllyé vált. Miért rossz ez nekünk? Előtte
félig kényszerből mégiscsak visszatértünk az euro-atlanti integráció projektjéhez. Úgy tűnik, ennek a világnak most már vége kezd lenni, a vezetők egyre korlátoltabbak, egyszerűen műveletlenek: nem elemzés van, hanem érzelem és ravaszság, nem könyvtár, hanem beszélgetős műsor.
Ennél sokkal rosszabb – mert nálunk mindig van ilyen – az, hogy a Szociáldemokrata Párt (PSD) élén álló banda remekül érzi magát, szabadon mozoghat, visszatérhet a kezdeti rossz szokásaihoz, azokhoz az időkhöz, amikor Rodica Stănoiu (a Năstase-kormány igazságügy-minisztere volt – a szerk.) a pártgyűlésen kérdezgette, hogy melyik aktáknak adjon „zöld utat”. Már nincs, ki megrángassa az ingujjukat, az Európai Unió amúgy sem számított túl sokat a szocialistáknak, a NATO-val még óvatosak, mert egyrészt félnek az AEÁ-tól, másrészről pedig
Románia hamar elakad majd ezek vezetésével. Nem is tudja az ember, miben reménykedjen inkább: ha most kergetik el őket a kormányból, amennyi hülyeséget csináltak a szocialisták a törvényekben és az intézményekben, az újonnan érkezők a rendszerek újbóli reformjára kényszerülnek – márpedig ez időigényes és fájdalmas lehet, és az ostobák – sok van belőlük ebben az országban – nem a pészédéseken fogják számon kérni. Ha meg hagyod, hogy a saját fejük után kormányozzanak, akkor a Dragnea körüliek egy euró-Fehéroroszországot vagy Törökországot csinálnak ebből az országból, egyfajta fantomot, mely csak földrajzilag kacérkodik Európával.
Bár első látásra nem látszik, Románia most a saját történelmi esélyét teszi kockára – csakhogy ezúttal nem ászpókere van, hanem foul hand-je.
Az alcímeket a szerkesztőség adta.
A PSD ágyba dől az AUR-ral, csattognak a demokratikus valagok a függöny mögött. Egy PSD-s szenátornő lemond a pornófilm láttán. A főni utánaereszt egy füttyöt, közben lengeti a fütyköst. És még csak nem is sokánt.
A mostani kamaszok és fiatalok nyomás alatt szocializálódtak, és ez könnyen visszaüthet.
A történteket sem a geológusok, sem a vulkanológusok nem tudják egyelőre megmagyarázni.
Ha rákérdezünk, tíz emberből kilencnek a Kék lagúna névre hallgató bányató, esetleg a Bocskai-kastélyrom jut eszébe Egeresről, ha egyáltalán bármi. Pedig sok minden egyebet is rejt ez a helyenként bizarr bányatáj.
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Gyergyószéki keresztaljához csatlakozva, gyalogosan érkezik a szombati csíksomlyói búcsúba Sulyok Tamás köztársasági elnök, akiről előre lehetett tudni, hogy idén is részt vesz a százezreket megmozgató székelyföldi eseményen.
Medve tört be egy szállodába, egy másik medve embert sebesített Gyergyóban. A politikusok rohantak gratulálni Cristian Mungiu Aranypálmájához, de rendező kollégája kiosztotta őket: talán közhelyek helyett jobb lenne támogatni a filmipart. Hírek vasárnap.
Felháborító jelenetet örökített meg egy névtelen felhasználó a csíksomlyói nyeregben a pünkösdi búcsút követően.
Gyimesbükknél, az egykori magyar–román határnál provokálta szombaton a csíksomlyói búcsúba érkező magyarokat Mihai Tîrnoveanu, a Nemzet Útja nevű szélsőséges román szervezet vezetője.
Idén is kiemelt figyelemmel követjük a csíksomlyói pünkösdi búcsú eseményeit, ráadásul megújult élő közvetítéses formátumban igyekszünk beszámolni az összmagyarság legnagyobb zarándoklatáról. Kövesse velünk az idei történéseket.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
A PSD ágyba dől az AUR-ral, csattognak a demokratikus valagok a függöny mögött. Egy PSD-s szenátornő lemond a pornófilm láttán. A főni utánaereszt egy füttyöt, közben lengeti a fütyköst. És még csak nem is sokánt.
A mostani kamaszok és fiatalok nyomás alatt szocializálódtak, és ez könnyen visszaüthet.
A történteket sem a geológusok, sem a vulkanológusok nem tudják egyelőre megmagyarázni.
Ha rákérdezünk, tíz emberből kilencnek a Kék lagúna névre hallgató bányató, esetleg a Bocskai-kastélyrom jut eszébe Egeresről, ha egyáltalán bármi. Pedig sok minden egyebet is rejt ez a helyenként bizarr bányatáj.