// 2026. augusztus 14., péntek // Marcell

Már megint „nem adjuk a hazát”?

// HIRDETÉS

Például ahelyett, hogy „nem raboljuk ki a hazát”.

Újra előhúzták a naftalinból a 90-es években keringő nacionalista és idegengyűlölő kliséket. És remekül bejöttek a választási kampányban. Újra az idegenek a hibásak, el akarják orozni az országunkat, mi pedig holmi sorsüldözött szerencsétlenek vagyunk. Senkit sem zavar, hogy a mieink halálra lopták magukat. Hiszen

a „büszke románság” toleráns a nemzeti lopásokkal szemben.

A 90-es években teli torokkal üvöltözték, hogy „nem adjuk a hazát”, és meglehetősen sokan meggyőződéssel tették. Az emberek hitték, hogy jó dolog a „belügyekbe be nem avatkozás” ceauşiszta szlogenje, és tiszta szívből gyűlölték a külföldi befektetőket. Mint ahogy – a Vatra Românească, a România Mare és Europa folyóiratok vagy Vadim Tudor beszédei hatására – tiszta szívből gyűlölték az „Erdélyünkre ácsingózó magyarokat”. A bányászok, amikor lerohanták Bukarestet, szintén azt üvöltözték, hogy „nem adjuk a hazát!” és „halál az értelmiségiekre!”. Ami számukra egy és ugyanaz volt, hiszen az értelmiségieket „külföldről fizették” a parasztpártiak és liberálisok székházaiban fénymásolt pénzzel. A kommunista propaganda hatékony volt: sok honfitársunk agymosott volt. A Ceauşescu által hirdetett nemzeti-kommunizmus éreztette hatását: a külföldi ellenség volt, nekünk, románoknak pedig szegényeknek és becsületeseknek kellett maradnunk, méltósággal kellett védelmeznünk szükségleteinket és nemzetségünket, de semmiképpen sem volt szabad engednünk a pogány senkiháziaknak. Mi – nem igaz? – védelmeztük a kereszténységet, pajzs voltunk az inváziókkal szemben, miközben a nyugatiak kastélyokat és katedrálisokat építgettek. És most a nyugatiak ahelyett, hogy hálásak lennének és segélyeket küldenének és befogadnának minket az EU-ba, a NATO-ba és általában véve megvédenének és megóvnának bennünket (mert elég betegesek voltunk kiskorunkban), nos, a nyugatiak fel akarják vásárolni az iparunkat, a mezőgazdaságunkat, szocialista boltjainkat és civilizációból leckéztetnek minket. Nem! Mi nem adjuk a hazát!

A román átmenet elején nagyjából így gondolkodott a román polgárok legnagyobb része.

Ezt tanították nekik, verték bele a fejükbe, így indoktrinálta őket a kommunista propaganda (mely a 90-es években is meglehetősen virgonc volt). Most, 20 évvel később is még elég sokan gondolkodnak így. Időközben Románia óriásit változott, az embereknek volt alkalmuk a saját szemükkel látni, hogy a külföldi befektetők munkahelyeket hoztak létre, talpra állították a kommunizmus által lepusztított gyárakat (melyeket „darabonként” lopkodtak szét a mi románocskáink a privatizációig), alkalmuk volt legalább a szomszédos országokig eljutni és láthatták, hogy a külföldiek – a magyarokat beleértve – nem állnak egész nap kirántott karddal, készen arra, hogy fejét vegyék a mioritikus juhászoknak. Hála istennek, a románoknak elég idejük és elég alkalmuk volt az elmúlt húsz évben ráébredni, hogy társadalmunk civilizálódott, a külföldieknek is hála.

Úgy tűnhet, hogy sok polgártársunk leragadt a felelőtlen és ostoba politikusok által most újra felszínre hozott régi sztereotípiáknál. Felelőtlenek, mert a nacionalizmus és az idegengyűlölet, ha egyszer felpiszkálták őket, tovagördülnek és semmi jóra nem vezetnek. Ostobák, mert az állami tisztségekben ülők, a képviselők és a szenátorok között elég sokaknak nem jut jobb az eszükbe: hogy az idegenek rosszat akarnak nekünk és a hazácskát meg kell „védeni”. Így hát megint teli torokból üvöltözik – propagadista-csapatok, obskúrus vagy látható honlapok, a Facebookon minden alaptalan zagyvaságot megjelenítő (és megosztó) balekok segítségével –, hogy „nem adjuk a hazát”.

Ez a dráma.

Azt, hogy „nem lopjuk meg a hazát!” nem üvöltözték sem 1990-ben, sem most.

Vadrománocskáinknak semmilyen gondot nem okozott, hogy továbbra is olyanokat válasszanak meg polgármesternek vagy parlamenti képviselőnek, akiknek büntetőítéletük van. Románocskáink hozzászoktak a kisebb-nagyobb lopkodásokhoz: sokak számára elfogadható, ha egy polgármester, mondjuk, miután lerakta az aszfaltot és behúzta a gázt a városba, kiveszi a maga részét, hisz emberek vagyunk, nem? „Mert mi, te nem ezt tennéd a helyében?”. Egy olyan országban, ahol a kiskorrupció széles körű gyakorlat (mert „kenni” kell a gépezetet, ezért aztán osztogatod a kenőpénzt a közigazgatásban, az iskolában, a városházán, az orvosnál és így tovább), a nagykorrupció a társadalom jelentős részét nem érdekli. Elég sokan hajlandók megszavazni egy tetten ért plagizálót, de „büszke románok”.

Ez a velünk kitoló külföldiekről és a kormányokat az ujja köré csavargató Sorosról szóló egész történet olyan politikai mocsarat alakíthat ki, ahonnan nehezen tudunk majd kivergődni: a primitív nacionalizmus, a bezárkózás és – végső soron –

a szabadjára engedett ostobaság mocsarát.

Egyáltalán nem kellene boldoggá tennie, hogy nem vagyunk egyedül a világon. Hiszen a Brexit egy odavalósi nagypofájú – Nigel Farage – demagógiájának és politikai primitívségének eredménye, aki a románokat és a bolgárokat változtatta Nagy-Britannia első számú közellenségévé. Trumpot pedig azon ígéretei miatt is választották meg, hogy kirúgja az országból a bevándorlókat és „again” naggyá teszi Amerikát. Az ilyenfajta alakok olyan frusztráltak, akik akkora hazugságot mondanak az embereknek, mint egy ház, és újraaktiválják a félelmeiket (elsősorban a „másik törzzsel” szembeni félelmet): a mai összekapcsolt és globalizált világban már egyetlen ország – egyetlen egy sem – maradhat elszigetelve. Az az elképzelés, hogy veszélyes illúzió az az elképzelés, hogy méltóságteljesen ücsöröghetsz a saját portádon és eheted a saját kertedben nőtt zöld- és fokhagymát. Ez már nem lehetséges. Vagy igen: Észak-Koreában.

Így hát felmerül bennem a kérdés – hiszen nem látok más megoldást, nemcsak a korrupció, hanem a román politikában létező aljas ostobaság és felelőtlen propaganda leküzdésére sem –, hogy a fiatalok elég sokan elmennek szavazni ahhoz, hogy megválasszák a „saját” Romániájukat, azt az országot, ahol holnap élni szeretnének. Azok a fiatalok, akik több száz és ezer kattintással és tetszikkel jutalmazzák az interneten keringő legszebb gondolatokat és legjobb ügyeket, de akik a „politikától undorodva” általában nem szavaznak. Azokra kellene szavazniuk, akik másfajta politikát akarnak. Mert ha továbbra is ilyen frusztráltak jutnak hatalomra és maradnak ott, akik lopnak és a külföldiek között keresik a vétkeseket, akkor a kattintásokat és tetszikeléseket kedvelők hosszú távon ráfáznak: előbb-utóbb lámpaoltás lesz. Korlátozni fogják kattintási lehetőségeiket (Törökország ismerős nektek, kedves fiatalok?). A 90-es években azoknak, akik azt üvöltözték, hogy „nem adjuk a hazát”, volt még egy határozott meggyőződésük: hogy az internet veszélyt jelent a nemzetbiztonságra. A mostaniak ugyanolyanok, de aljasabbak.

 

Az alcímeket a szerkesztőség adta.

// HIRDETÉS
Különvélemény

A mélyülő energetikai válság a mélyülő politikai válsággal együtt elhozhatja a hét szűk esztendőt

Varga László Edgár

Meddig engedhetjük meg még magunknak a felelőtlen pazarlást? A jelek szerint többé már nem.

Amikor a párhuzamos valóságok találkoznak egy hegyi legelőn

Szántai János

A városi ember hőkupola idején igyekszik felhúzódni a hegyekbe, ha nem kedveli a mediterrán éghajlatot. Ahonnan a helyiek bármit megadnának, ha elmehetnének a világon bárhova.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Nem is olyan magától értetődő a román-moldovai unió

Sólyom István

Románia és a Moldovai Köztársaság egyesüléséről szóló diskurzus felmelegítése alkalmazkodás a megváltozott geopolitikai realitásokhoz.

 

Mi marad az Odüsszeia hollywoodi feldolgozásából, ha a hitet kilúgozzák belőle?

Szántai János

Egy tökéletes marketinghadjárattal megtámogatott korrekt szuperprodukció, szeretem-utálom táborokkal, no meg egy fontos pozitív eredmény: egy időre lehull a por az irodalmi műről.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Beteg kisgyermeket szállított a mentős, amikor megállt dinnyét vásárolni az út szélén – hírmix
Főtér

Beteg kisgyermeket szállított a mentős, amikor megállt dinnyét vásárolni az út szélén – hírmix

Rohamtempóban kellene felgyorsítania az államnak az energiatároló kapacitását, ha nem akar blackoutot a közeljövőben. Románia légtere felől érkező drón robbant fel Bulgáriában, nem messze a határtól.

Ha leáll az atomerőmű, nehéz napok elé nézünk. De honnan lesz egyáltalán áram?
Krónika

Ha leáll az atomerőmű, nehéz napok elé nézünk. De honnan lesz egyáltalán áram?

Románia országos energiarendszere az egyik legnehezebb időszak küszöbén áll.

Untold, avagy Kolozsvár feladása
Főtér

Untold, avagy Kolozsvár feladása

Egyre több kolozsvári polgárnak szúrja a szemét a Sétatéren immár tizenegyedszerre megszervezett gigafesztivál. Pedig minden remek lenne, ha a városvezetés betartatná a fesztiválos magánvállalkozókkal a minimális szabályokat.

Csökkentik a jövedéki adót, jelentősen olcsóbb lesz a gázolaj
Székelyhon

Csökkentik a jövedéki adót, jelentősen olcsóbb lesz a gázolaj

Ideiglenesen 20 százalékkal csökkenti a gázolaj jövedéki adóját 2026. augusztus 16. és 31. között a pénzügyminisztérium – jelentette be csütörtökön Alexandru Nazare pénzügyminiszter.

Búcsú Spanyolországtól: rekordszámú román állampolgár távozik az Ibériai-félszigetről
Krónika

Búcsú Spanyolországtól: rekordszámú román állampolgár távozik az Ibériai-félszigetről

Miközben a bankok és a nemzetközi sajtó Spanyolországot „Európa gazdasági mozdonyaként” ünnepli, az Ibériai-félszigeten dolgozó román állampolgárok mindennapjai egészen mást mutatnak: tömegesen hagyják el az országot.

Nem volt megfelelő a vízminőség, strandot és wellnesst állított le ideiglenesen a közegészségügy
Székelyhon

Nem volt megfelelő a vízminőség, strandot és wellnesst állított le ideiglenesen a közegészségügy

Ideiglenesen felfüggesztették egy szentegyházi strand, valamint egy gyimesfelsőloki wellnessközpont működését – számol be az Agerpres. A létesítmények a hiányosságok orvoslása után újra kinyithattak.

// még több főtér.ro
Különvélemény

A mélyülő energetikai válság a mélyülő politikai válsággal együtt elhozhatja a hét szűk esztendőt

Varga László Edgár

Meddig engedhetjük meg még magunknak a felelőtlen pazarlást? A jelek szerint többé már nem.

Amikor a párhuzamos valóságok találkoznak egy hegyi legelőn

Szántai János

A városi ember hőkupola idején igyekszik felhúzódni a hegyekbe, ha nem kedveli a mediterrán éghajlatot. Ahonnan a helyiek bármit megadnának, ha elmehetnének a világon bárhova.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Nem is olyan magától értetődő a román-moldovai unió

Sólyom István

Románia és a Moldovai Köztársaság egyesüléséről szóló diskurzus felmelegítése alkalmazkodás a megváltozott geopolitikai realitásokhoz.

 

Mi marad az Odüsszeia hollywoodi feldolgozásából, ha a hitet kilúgozzák belőle?

Szántai János

Egy tökéletes marketinghadjárattal megtámogatott korrekt szuperprodukció, szeretem-utálom táborokkal, no meg egy fontos pozitív eredmény: egy időre lehull a por az irodalmi műről.

// HIRDETÉS