Lucian Boia tovább borzolja a mioritikus nemzeti történelmi kedélyeket.
Lucian Boia az egyik legdivatosabb román történész. Történelem és mítosz a román köztudatban című könyve viszonyítási pont lett a román történetírásban, egész sor új értelmezést nyújtva és számos vitát gerjesztve. Az egyik legvitatottabb kérdés a dákok és rómaiak szerepe Románia történelmében. A szerző România, ţara de frontieră a Europei (Románia, Európa határországa) című könyvéből próbáltuk kihámozni a történész véleményét.
„A román történészek, kevés kivételtől eltekintve, a XIX. századig hallani sem akartak a román nép bármiféle dák komponenséről. Decebal áldozata felesleges volt. A dákok eltűntek, semmi sem maradt utánuk. A románok tiszta rómaiak”, írja Boia az O insulă latină (Egy latin sziget) című fejezetben.
Egy közösség számára a „megalapítás” az, ami az anyakönyvi kivonat az egyén számára. Egy ilyenfajta irat nélkül nem létezel. Ezért ragaszkodnak a közösségek annyira az alapító mítoszokhoz.
„A reneszánsz ember számára, egész későig, a XVIII. századot is beleértve, a latin kultúra képezte bármilyen intellektuális képzettség alapját, a római történelem pedig látszólag meghaladhatatlan modellt képezett. Hogyan állhattak volna ellent a románok egy ilyen csábításnak? Az, hogy a románok számára ez a mitológia létfontosságú, nagyrészt bizonyos frusztrációknak és komplexusoknak tudható be. A korabeli két román ország, Havasalföld és Moldva viszonylag jelentéktelenek voltak Európa térképén, az Oszmán Birodalom alárendeltségében, és jogaikat gyakran megsértették az erősebb államok. Az erdélyi románok esetében a helyzet még súlyosabb volt: egy parasztokból álló népesség, akiket a magyar arisztokrácia ural. Hogy ne tűnt volna csábítónak a történelmen átívelő visszavágás? Ez a szerencsétlen helyzetben lévő nemzet valaha, a római ősein keresztül, a világ ura volt!”, magyarázza Lucian Boia.
A latinista irányvonalat az Erdélyi iskolának nevezett áramlat folytatta és erősítette fel, egy kulturális és nemzeti mozgalom, melynek célja a románok felvilágosítása és annak elérése volt, hogy a románok ugyanolyan státuszt kapjanak, mint amilyennel a magyarok és a németek rendelkeztek.
„A latin, tisztán latin származásukat hangoztatták. Samuil Micu, Gheorghe Şincai és Petru Maior mindent elkövettek, hogy kiiktassák a dákokat és a románok latin tisztaságát domborítsák ki. Annak érdekében, hogy megszabaduljanak a dákoktól, a történészek egyszerűen kiiktatták őket (igazi irtóháborúk voltak), vagy számításba vették elmenekülésüket, elűzésüket Dácia területéről.
Az Erdélyi iskola a XIX. században nemcsak Erdélyben, hanem az egész román területen folytatta tevékenységét az 1870 utánig domináns helyzetben lévő latinista irányvonalon keresztül. A románok történelme a római történelem folytatásának tűnt. A románok rómaiak voltak, nem többek, nem kevesebbek.
A latinizmust a nemzeti ideológia XIX. századi megjelenése is táplálta. A románok a nemzetek korszakáig nem érezték szükségét, hogy egyértelműen elhatárolják magukat a körülöttük lévő szlávoktól. Ortodoxok voltak, akárcsak ők, a vallás és az annak megfelelő kultúra pedig többet számított, mint az etnikai eredet. A románok felfedezik, hogy ’latin szigetet képeznek egy szláv tengerben’, elszigetelten itt, Európa keleti részén”, írja még Boia.
A latin purizmust a XIX. század közepe táján kezdik megkérdőjelezni. „Románia megalapításával (1859), a függetlenség (1877) és a királyság (1881) kikiáltásával a romának azt tapasztalták, hogy egyedül is boldogulnak, önmagukban is képviselnek valamit, nemcsak a rómaiakra támaszkodva. Elismerik, hogy túl kevés tiszta római telepedhetett le akkoriban Dáciában. A telepesek vegyes népesség voltak, akiket az egész római világból hoztak.
Végeztek a dákok „eltűnéséről” szóló mesével is. Bogdan Petriceicu Haşdeu nyelvész és történész 1860-ban közli a: Perit-au dacii? (Kivesztek a dákok?) című cikkét. Válasza egyszerű és logikus volt: a dákok nem tűnhettek el. A régészeti leletek aztán tárgyi bizonyítékokkal is alátámasztották ezt. A románok elkezdték nem szégyellni a dákokat.
Különösen Hérodotosz gétákat dicsérő szavait idézgetik: „legbátrabban és legderekabbak a trákok között” (ezt azonban kiemelték a szövegkörnyezetből; Hérodotosz valójában a géták görögökkel szembeni másságát hangsúlyozta ki, egyfajta primitív beütést náluk és reakcióik sokkal inkább érzelmi, mint racionális jellegét”, mutat rá Lucian Boia a România, ţară de frontieră a Europei című könyvében.
A történész folytatja: „Zamolxis igazi mintaeset. Szintén Hérodotosz Történelemében jelenik meg a színen. A történelem atyja azt mondja – bár ő maga sem hiszi igazán –, hogy ez a géta istenség ugyanolyan ember volt, mint bárki más, nevezetesen Püthagorasz filozófus rabszolgája; a halhatatlanságot hirdette a géták között. Mivel minden forrás görög (aztán római is), lehetetlen megmondani, miben állt a géták és a dákok valódi hite. Dáciában Zamolxis semmilyenfajta ábrázolásban nem jelenik meg, és nemcsak a rómaiak előtti korszakban, de a mindenféle istenségekben gazdag római Dáciában sem.
A dákok így kerülnek be a történelembe. A latinisták a nemzeti történelmet vagy a dák–római háborúkkal és Dácia rómaiak általi meghódításával kezdték, vagy éppenséggel Róma alapításával. De a XIX. század végétől a dákoké az első fejezet”, írja Lucian Boia.
Az akkoriban írt legfontosabb szintézis, Alexandru D. Xenopol Istoria românilor din Dacia traiană-ja (A románok történelme a traianusi Dáciától), Kr. e. 513-tól kezdődik.
„Nem volt könnyű összebékíteni a rómaiakat és a dákokat, tehát melyikük élvez elsőbbséget? A románok rómaiak, ez már senkit sem tudott meggyőzni. A románok dáko-rómaiak, de inkább rómaiak, mint dákok. A románok egyforma mértékben dákok és rómaiak. A románok dáko-rómaiak, de inkább dákok, mint rómaiak. A románok dákok! Minden variánsnak megvoltak a maga hívei. A nyugat felé hajló románok a rómaiakat helyezik előtérbe. A nacionalistákat a dákok vonzzák”, írja Boia.
1900 környékén és még később is a domináns diskurzus még mindig a rómaiakat helyezte előtérbe. Romániában javában zajlott a modernizálódás és nyugatiasodás. Róma olyan jelkép volt, melyet nem lehetett figyelmen kívül hagyni, magyarázza a történész. Mircea Eliade nemzedéke, a 30-as évek fiatal értelmiségijei a dákokat már közelebb érezték magukhoz, mint a rómaiakat.
„A románok először rómaiaknak tartották magukat, aztán keresztülmentek a dáko-római szakaszon, hogy aztán eljussanak az elrómaiasodott dákokig. A románok ma inkább dáknak tartják magukat, mint rómainak.
A kétezer évvel ezelőtti legyőzött mára győztes lett.
Elmentek egészen a rómaiak teljes kiiktatásáig. De a latinisták legalább a nyelvi érvvel rendelkeztek, mely a római eredet mellett szól. A dákistáknak, hogy meggyőzőek lehessenek, be kellett bizonyítaniuk, hogy a román nem a latinból származik, hanem a dák nyelvből, ami csak felháborodást vagy derültséget válthat ki a nyelvészekből. De a mitológia nem ismer nehézségeket. Egyes románok már tiszta dáknak tartják magukat (és úgy tűnik, nagyon sokan vannak).”
Ehhez Nicolae Densuşianu, egy fantaszta tudós, a Dacia preistorică (Őstörténeti Dácia) című vaskos kötet szerzője adta meg a hangot. Az információk és következtetések bizarr keverékéből származó tézise szerint 6.000 évvel Krisztus előtt Dácia volt egy Európát, a Földközi-tenger környékét, Egyiptomot, Észak-Afrikát és Ázsia egy részét magába foglaló világbirodalom központja. Innen, a Duna és a Kárpátok mellől áramlott szét az egész világba a civilizáció. A rómaiak ősei is innen indultak Olaszország felé.
Következésképpen nem a dákok kezdtek el latinul beszélni, hanem a latinok beszéltek dákul. A nyelvről mindenfélét el lehet mondani, azon egyszerű okból, hogy senki sem ismeri (kevés szó maradt fenn, de elég annak a következtetésnek a levonásához, hogy egyáltalán nem hasonlít a latinra!).
A történész azt állítja, hogy a rómaiak elutasítása és a dák örökség túlzott hangsúlyozása a Nyugattal való szakítást és az autochtonizmusba süllyedést jelentették.
„A két világháború közötti időszakban ilyenfajta értelmezésre támaszkodott a szélsőjobboldal. Ezeket az elméleteket néhány évtizeddel később, a 70-es, 80-as években paradox, de megmagyarázható módon a nacionalista kommunizmus élesztette újra. Mindkét változatban a dákok egy magába, a specifikus értékeibe zárkózó Románia alátámasztásához kellettek. A latin sziget dák szigetté változott.
A kommunista ideológia a nacionalizmus fokozódásának szakaszában, 1980 környékén vetette be a dákokat. A Kommunista Párt Történelmi Intézete, mely addig a munkás- és forradalmi mozgalmak kutatásával foglalkozott, radikálisan irányt váltott és elkezdett az eredet kérdésével foglalkozni (elképzelhető, mekkora szakértelemmel). Újra felmelegítették Densuşianu téziseit, beleértve azt a híres érvet is, hogy a Traianus-oszlopon nem szerepelnek tolmácsok.
Ezáltal eltörölték a romanizálást, a rómaiak már csak ideiglenes hódítói voltak Dáciának. Ezzel szemben mértéktelenül felerősítik a dák civilizáció értékét. Egyetlen hiteles szakember sem tette magáévá a tiszta dákizmus tézisét. Ezt a kommunista párt aktivista álkutatói karolták fel, valamint különféle, történészi képzettség nélküli nacionalista értelmiségiek. Egyes románok hagyták magukat elcsábítani.”
„A románoknak megtanították, hogyan gondolkodjanak történelmükről. Amíg a románok rómaiak voltak, addig holmi barbárokként lenézték a dákokat. Aztán – a nemzeti-autochtonista logika szellemében – kiegyensúlyozódott a mérleg, sőt, elkezdett inkább a hajdanán lenézettek felé átbillenni. Ahogy nőtt a súlyuk a románok genezisében, úgy kaptak a dákok újabb civilizációs vonásokat. A szélsőséges változat a rómaiak elutasítása és a román nép tisztán dák eredete. Ez a fajta értelmezés a dák civilizációt is a legmagasabb szintekre emelte.
Ez a nemzeti mitológia nem a valódi Dáciából fakad, hanem Nicolae Densuşianu (1913-ban posztumusz kiadott) Dacia preistorică-jából. E szerint a dák terület volt az első nagy civilizáció bölcsője; minden innen származik és a rómaiak is innen indultak ki, itt váltak szét az európai nyelvek és kultúrák. Ilyen körülmények között mindenféle veszteség nélkül le lehetett mondani a rómaiakról. A civilizációnál nem kevésbé csábító a civilizáció hiánya: az emberi közösségek primitív, természetes állapota”, írja Lucian Boia a Două secole de mitologie naţională (Két évszázadnyi nemzeti mitológia) című könyvében.
Lucian Boia 1980-ban hozta létre a Nemzetközi Történetírási Bizottságot. 1993 óta ő az Imaginárius Történelmi Központ alapító igazgatója, és történelmet oktat a Bukaresti Tudományegyetemen. Boia románul és franciául egyaránt publikál.
„Amikor a 2040-es években a társadalom buborékosodása és a különböző világnézetű csoportok ellenségeskedése olyan mértékű lett, hogy bármikor kitörhetett egy általános polgárháború, alig pár hét alatt felállították a Szabályozást.”
Elhunyt Szörényi Szabolcs, az Illés együttes és Fonográf zenekar basszusgitárosa (többek között). Ez a hír. Van, aki könnyedén tovább lapoz. Mások számára kicsit megállt az idő.
A második bécsi döntést követően nem volt egyszerű románnak lenni Észak-Erdélyben, ahogy a dél-erdélyi magyar kisebbségi kilátások sem kecsegtettek sok jóval. Sárándi Tamás történészt kérdeztük.
A személyes kapcsolathálón alapuló működési logika visszatartó erővel bírt a rendszerellenes ténykedésekre, így ha áttételesen is, de kitolta a diktatórikus rendszer élettartamát – mondja Kiss Ágnes, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet kutatója.
… a nagy manelisták sorra írják-dalolják ódáikat az államelnök-jelöltekhez… és megszűnik az Országos Drogellenes Ügynökség.
A szavazatok több mint 90 százalékos feldolgozottsága alapján valamennyi közvélemény-kutatásra rácáfolva a függetlenként indult Călin Georgescu szerepel az első helyen 22 százalékkal a romániai államfőválasztás első fordulójában.
És itt az első menet vége, itt vannak az első részeredmények… és úgy tűnik, valóban politikai földrengés lesz a vége.
Egy 13 éves fiú és egy lány sérült meg hétfőn délben, amikor a marosvásárhelyi Tudor Vladimirescu Általános Iskola egyik osztálytermének plafonja rájuk zuhant.
Vasárnap több mint 18 millió román állampolgárt várnak az országszerte reggel 7 órakor megnyitott közel 19 ezer szavazóhelyiségbe, hogy a 14 államelnökjelölt valamelyikére szavazzon.
Marcel Ciolacu, a Szociáldemokrata Párt (PSD) jelöltje vezet a vasárnapi államelnök-választás első exit-poll eredményei alapján.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Az ukrán vezetés afféle adu ászként csapta ki a jogszabályt az asztalra. A kisebbségi közösségek szerint viszont inkább arról szól, hogy kiszúrják vele a nagyvilág szemét.
Az ukrán vezetés afféle adu ászként csapta ki a jogszabályt az asztalra. A kisebbségi közösségek szerint viszont inkább arról szól, hogy kiszúrják vele a nagyvilág szemét.
A román politikai elit képtelen felfogni, hogy ha szeretné megnyerni magának a magyar nemzetiségű román állampolgárokat, akkor Bukarestnek egy ahhoz hasonló stratégiára van szüksége, mint amit Budapest gyakorol több mint egy évtizede.
A román politikai elit képtelen felfogni, hogy ha szeretné megnyerni magának a magyar nemzetiségű román állampolgárokat, akkor Bukarestnek egy ahhoz hasonló stratégiára van szüksége, mint amit Budapest gyakorol több mint egy évtizede.
Nem olyat, amilyen a Csoma Botond parlamenti felszólalása által kiváltott reakciókból körvonalazódik. Ciprian Mihali írását szemlézzük.
Nem olyat, amilyen a Csoma Botond parlamenti felszólalása által kiváltott reakciókból körvonalazódik. Ciprian Mihali írását szemlézzük.
Közvetlen demokrácia és közvetett diszkrimináció: az SZNT elnöke terjedelmes interjúban fejthette ki álláspontját a román nyelvű közönségnek.
Közvetlen demokrácia és közvetett diszkrimináció: az SZNT elnöke terjedelmes interjúban fejthette ki álláspontját a román nyelvű közönségnek.
Ezt nem mi állítjuk, hanem egy román lap publicistája, aki sérelmezi, hogy Magyarország, amely folyamatos háborúban áll Brüsszellel, tagja lehet a schengeni övezetnek, Románia viszont nem.
Ezt nem mi állítjuk, hanem egy román lap publicistája, aki sérelmezi, hogy Magyarország, amely folyamatos háborúban áll Brüsszellel, tagja lehet a schengeni övezetnek, Románia viszont nem.
George Friedman szerint ez is egy lehetséges opció, de nem valószínű, mert kudarccal végződne.
George Friedman szerint ez is egy lehetséges opció, de nem valószínű, mert kudarccal végződne.
Van-e jövője a monarchiának? Lehet, de nem nálunk – véli a volt román külügyminiszter.
Van-e jövője a monarchiának? Lehet, de nem nálunk – véli a volt román külügyminiszter.
Marin Gherman az orosz–ukrán háború kitörése után menekült Romániába. Most összegezte a tapasztalatait.
Marin Gherman az orosz–ukrán háború kitörése után menekült Romániába. Most összegezte a tapasztalatait.
„Amikor a 2040-es években a társadalom buborékosodása és a különböző világnézetű csoportok ellenségeskedése olyan mértékű lett, hogy bármikor kitörhetett egy általános polgárháború, alig pár hét alatt felállították a Szabályozást.”
Elhunyt Szörényi Szabolcs, az Illés együttes és Fonográf zenekar basszusgitárosa (többek között). Ez a hír. Van, aki könnyedén tovább lapoz. Mások számára kicsit megállt az idő.
A második bécsi döntést követően nem volt egyszerű románnak lenni Észak-Erdélyben, ahogy a dél-erdélyi magyar kisebbségi kilátások sem kecsegtettek sok jóval. Sárándi Tamás történészt kérdeztük.
A személyes kapcsolathálón alapuló működési logika visszatartó erővel bírt a rendszerellenes ténykedésekre, így ha áttételesen is, de kitolta a diktatórikus rendszer élettartamát – mondja Kiss Ágnes, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet kutatója.