Lehet, hogy Románia teljes lakosságát emigráltatni kellene, hogy megértsék a tolerancia lényegét?
Napfényes időt választottam az írásra. A kék égre tekintek, majd a billentyűzetre, és mosolygok, ráébredek, hogy bár hat hónapja nem használtam román karaktereket, még mindig emlékszem, hol helyezkednek el, holott most az áll előttem feketén-fehéren: ö, ü, ó, ű, ő, ú, é, á, í…
Nem tudom, sok-e vagy kevés hat hónap, ha a vágyról van szó: a honvágyról, az otthoni barátok iránti vágyról, a nagyapám kertjébe nyíló tulipánok pirosa iránti vágyról, a megszokott illat utáni vágyról.
Az, ahol most vagyok, nem a világ vége, de több mint 24 óra hazajutnom, függetlenül attól, hogy milyen közlekedési eszközt választok. Azért ez a több mint 1.600 kilométer nem semmiség.
Amikor igent mondtam új munkaadómnak, nem tudtam pontosan, mire számíthatok: csak annyit, hogy messze leszek az otthontól, egy olyan országban, melynek nyelve teljesen idegen számomra, melynek jelentős alma- és vodkatermelése van. Elhagytam otthonomat, családomat, barátaimat, munkámat (mely egyfajta életmódommá vált, mert szerettem azt, amit csinálok), az ismert tájakat és arcokat és eljöttem „ide, ahol a madár se jár”, ahogy egy haverom szokta mondani. Bánom-e ezt a lépést?
A válasz egyszerű és valószínűleg nem váratlan: nem. Nővérem másfél hónappal ezelőtt költözött ide, és nem volt nehéz elcsábítania. Vonzónak tűnt, hogy a nap nyáron este tíz után megy le, hogy a tenger 150 kilométerre van, hogy a várost a párizsi Haussmann építész tervei szerint építették újjá, hogy rózsakert van a szomszédunkban.
Kevesebb, mint két hetem volt azután, hogy a lengyel cég PR-osa kimondta a mágikus szót, egészen a képzés kezdetéig. Nem volt könnyű. El sem tudtam rendesen köszönni mindentől és mindenkitől.
30 órányi út után megérkeztem. Öröm? Nem. Fáradtság? Igen. Aludtam, majd elmentem megismerkedni az új munkahelyemmel, ahol pillanatnyilag a baloldalamon oroszul, a jobboldalamon lengyelül, előttem németül, mögöttem pedig csehül és spanyolul beszélnek. Hiányoznak azok a szavak, melyeket oly gyakran hallottam otthon és melyek néha jelentékteleneknek tűntek, mint például egy egyszerű „Üdv!”.
Lehet, hogy furcsának tűnik, de egyforma szeretettel gondolok az otthon maradt román és magyar barátokra. Az utcákat járva néha hallok egy-egy szót, mely valami otthonról ismerősre emlékeztet. És mosolygok. Gyanítom, hogy eddig néhányszor már felmerült önökben: mégis, hogyan boldogulok? Ez nem mentes a kalandoktól. A városban öten vagyunk magyarok, és talán van még néhány átutazó Erasmusos diák. Egymás között magyarul beszélünk, a környezetünkkel angolul, a pereces asszonyságra pedig rámosolygunk, azt remélve, hogy egy „jobban sikerült” perecet fog adni, mert ő nem beszél angolul, mi pedig nem nagyon boldogulunk a lengyellel.
Ennyi szép és jó dolog után pedig most a nemmel kezdődő mondatok következnek…
Nem hívta fel senki sem a figyelmemet arra, hogy mivel nem Magyarországon vagyok, nem kellene magyarul beszélnem. Nem kerültem az újságok címlapjára és az ablakunkat sem törték be, mert március 15-én kitűztük az erkélyre a magyar zászlót. Nem éreztette velem senki, hogy idegen vagyok, hontalan, betolakodó, országtolvaj. És végül egy utolsó nem: nem tudok csak mosollyal az ajkamon gondolni azokra a kis piszkálódásokra, melyek újság-, internet- és könyvoldalakat töltenek meg az otthoni román–magyar „konfliktusról”.
„Te nem tudod, mi a helyzet, mert most messze vagy.”
„Na persze! Ha tudnád, hogy éppen most ébredtem rá, mi a helyzet. Ha tudnád, hogy éppen most jöttem rá, hogy ez a konfliktus gyakorlatilag nem létezik. 1.600 kilométert kellett megtennem, hogy megértsem, az otthoniak semmiségekre fecsérelik értékes idejüket. Ahelyett, hogy a másik társaságának örvendenének, ahelyett, hogy mosolyognának, hogy szeretnék egymást… sárral dobálóznak, néha még kövekkel is. Vajon miért?”
Remélem, valaha választ kapok erre a kérdésre. Aztán azt majd elküldöm az otthon maradottaknak. A magyaroknak. A románoknak. Az embereknek…
Fura, amikor egy nyugati ember „kommunista”, de nincs annál groteszkebb, mint amikor valaki egy posztkommunista országban dicsőíti az eszmét. Az oktatásnak is feladata, hogy felkészítse a fiatalokat: tudják megvédeni magukat minden ideológiával szemben.
Avagy miért fagyoskodik Otilo odakint az ajtó előtt?
Lövétei Lázár László legújabb kötetének kolozsvári bemutatóján jártunk, és bár nem terveztük, hogy megírjuk, végül mégis megírtuk, mert érdemes volt. A többi csak elmélet.
A hajdan országos hírű báznai fürdő jelen pillanatban vajúdik: az új belülről feszíti kifele a szétlopott, tönkretett régit. Jó lenne, ha nem szörnyszülött bújna elő a nehéz szülés végén.
Mi az összefüggés David Popovici Porsche Spyderje, a román néplélek és az értelmiségi elit által követendő példának tekintett hazai személyiségek hiánya között?
A Román Posta 2025. január 9-én, csütörtökön kezdi meg a januári nyugdíjak kézbesítését – jelentette be a társaság.
Január elsején a Schengen-térség teljeskörű tagja lettünk. Felszámoltuk a határátkelőket, megünnepeltük a szabad határátlépést. Merengések az elmúlt évek határtapasztalatairól.
A cégek és más jogi személyek helyi adóinak alig több mint 50 százaléka folyt be a gyergyószentmiklósi városkasszába 2024-ben. Idén őket is nagyobb kedvezmény ösztönzi őket a fizetésre. A magánszemélyek adózási hajlandósága azonban jónak mondható.
A rendelések elindításával kiderült, mennyibe kerül a Dacia legújabb, egyben legnagyobb modellje, a Bigster. A Duster nagy testvéreként emlegetett, egy új szegmensben világhódító körútra induló Bigster legolcsóbb kiadása 23 ezer euróba kerül.
Holtan találtak szerdán a város melletti mezõn két tulceai tinédzsert, egy fiút és egy lányt, akik a múlt hét végén tűntek el otthonról.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Az ukrán vezetés afféle adu ászként csapta ki a jogszabályt az asztalra. A kisebbségi közösségek szerint viszont inkább arról szól, hogy kiszúrják vele a nagyvilág szemét.
Az ukrán vezetés afféle adu ászként csapta ki a jogszabályt az asztalra. A kisebbségi közösségek szerint viszont inkább arról szól, hogy kiszúrják vele a nagyvilág szemét.
A román politikai elit képtelen felfogni, hogy ha szeretné megnyerni magának a magyar nemzetiségű román állampolgárokat, akkor Bukarestnek egy ahhoz hasonló stratégiára van szüksége, mint amit Budapest gyakorol több mint egy évtizede.
A román politikai elit képtelen felfogni, hogy ha szeretné megnyerni magának a magyar nemzetiségű román állampolgárokat, akkor Bukarestnek egy ahhoz hasonló stratégiára van szüksége, mint amit Budapest gyakorol több mint egy évtizede.
Nem olyat, amilyen a Csoma Botond parlamenti felszólalása által kiváltott reakciókból körvonalazódik. Ciprian Mihali írását szemlézzük.
Nem olyat, amilyen a Csoma Botond parlamenti felszólalása által kiváltott reakciókból körvonalazódik. Ciprian Mihali írását szemlézzük.
Közvetlen demokrácia és közvetett diszkrimináció: az SZNT elnöke terjedelmes interjúban fejthette ki álláspontját a román nyelvű közönségnek.
Közvetlen demokrácia és közvetett diszkrimináció: az SZNT elnöke terjedelmes interjúban fejthette ki álláspontját a román nyelvű közönségnek.
Ezt nem mi állítjuk, hanem egy román lap publicistája, aki sérelmezi, hogy Magyarország, amely folyamatos háborúban áll Brüsszellel, tagja lehet a schengeni övezetnek, Románia viszont nem.
Ezt nem mi állítjuk, hanem egy román lap publicistája, aki sérelmezi, hogy Magyarország, amely folyamatos háborúban áll Brüsszellel, tagja lehet a schengeni övezetnek, Románia viszont nem.
George Friedman szerint ez is egy lehetséges opció, de nem valószínű, mert kudarccal végződne.
George Friedman szerint ez is egy lehetséges opció, de nem valószínű, mert kudarccal végződne.
Van-e jövője a monarchiának? Lehet, de nem nálunk – véli a volt román külügyminiszter.
Van-e jövője a monarchiának? Lehet, de nem nálunk – véli a volt román külügyminiszter.
Marin Gherman az orosz–ukrán háború kitörése után menekült Romániába. Most összegezte a tapasztalatait.
Marin Gherman az orosz–ukrán háború kitörése után menekült Romániába. Most összegezte a tapasztalatait.
Fura, amikor egy nyugati ember „kommunista”, de nincs annál groteszkebb, mint amikor valaki egy posztkommunista országban dicsőíti az eszmét. Az oktatásnak is feladata, hogy felkészítse a fiatalokat: tudják megvédeni magukat minden ideológiával szemben.
Avagy miért fagyoskodik Otilo odakint az ajtó előtt?
Lövétei Lázár László legújabb kötetének kolozsvári bemutatóján jártunk, és bár nem terveztük, hogy megírjuk, végül mégis megírtuk, mert érdemes volt. A többi csak elmélet.
A hajdan országos hírű báznai fürdő jelen pillanatban vajúdik: az új belülről feszíti kifele a szétlopott, tönkretett régit. Jó lenne, ha nem szörnyszülött bújna elő a nehéz szülés végén.